„Háromezer évbe telt, hogy eljussunk idáig, hát nem hihetetlen? És ez most sikeres lesz” – a tőle megszokott nagy szavak kíséretében írta alá Donald Trump hétfő este az egyiptomi Sarm es-Sejkben tartott úgynevezett békecsúcstalálkozón azt a tűzszüneti megállapodást, amely – legalábbis egy időre – véget vet a több mint két éve dúló gázai háborúnak.
Az amerikai elnök szerint ez „óriási nap a Közel-Kelet számára”, néhány órával korábban, az izraeli parlamentben pedig „a terror és a halál korszakának végéről”, „az új Közel-Kelet történelmi hajnaláról” beszélt – azaz ismét csak történelmi jelentőségű szintre helyezte az egyezséget.
És persze nem felejtette el dicsérni magát, mondván, élete során több alkut hozott tető alá, de a mostanit tartja közülük a legnagyobbnak.
Fotó: MTI/EPA pool/Yoan Valat
Az első fázis
A 20 pontos béketervet, amelyet a nyugati sajtó általában Trump gázai béketerveként aposztrofál, még szeptember 29-én jelentette be az amerikai elnök Washingtonban, oldalán Benjámin Netanjahuval. Az izraeli elnök akkor azt mondta, hogy kormánya elfogadta a megállapodást, néhány nappal később pedig a Hamász is közölte, hogy – még ha nem is mondott igent a terv egészére – beleegyezett az összes, még a fogságában lévő túsz elengedésébe mintegy kétezer bebörtönzött palesztin szabadulásáért cserébe. És elfogadta azt az elképzelést is, hogy Gáza kormányzását „palesztin technokratáknak” adja át.
E terv keretében, annak első fázisaként jött létre hétfőn a tűzszüneti megállapodás, amelyet Izrael legfőbb szövetségese, az Egyesült Államok mellett a Hamász korábbi kulcsfontosságú pénzügyi támogatója, Katar, valamint Egyiptom és Törökország írt alá garanciavállaló országként – azaz ezek az államok ügyelnek a megállapodás betartására.
Az aláírásra Trump több mint 30 vezetőt trombitált össze a világból, meghívta például Orbán Viktor miniszterelnököt is. Aligha véletlenül, hiszen a magyar kormány az izraeli kormány egyik, ha nem a legszorosabb szövetségese Európában, és az izraeli vezetéssel szembeni fokozódó nemzetközi kritikák ellenére is az maradt az elmúlt két évben.
Az uniós kormány- és államfők közül például csak Orbán Viktor fogadta hivatalos látogatáson a háború kitörése óta Benjamin Netanjahut, aki ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki a gázai háborúval összefüggésben, a feltételezett háborús bűnökért viselt felelőssége miatt.
A horror vége
De visszatérve az amerikai béketervre – amely számos arab ország bevonásával készült –, pontosan mi várható tőle, mennyiben tekinthető pozitívumnak, és melyek a hiányosságai?
Annyiban mindenképp pozitívum, hogy legalább ideiglenesen véget vet a XXI. század egyik legvéresebb háborújának.
2023. október 7-én a Hamász terrortámadást hajtott végre Izrael ellen: nem csak rakéták ezreit lőtte ki a zsidó államra, hanem tömegmészárlást követett el a határmenti kibucokban, valamint a Nova zenei fesztiválon. A terror mintegy 1200 áldozatot követelt.
A Hamász mintegy 250 túszt elhurcolt a Gázai övezetbe, akik közül 168-an térhettek vissza Izraelbe, a többieket megölték vagy a bombázásokban meghaltak. A terrortámadásban és a háborúban életüket vesztett izraeli biztonsági erők és katonák száma mintegy ezerre tehető.
Az iszlamisták brutális terrorját követően az izraeli hadsereg szintén brutális következményekkel járó ellencsapásokat indított a Gázai övezetben. Ebben a gázai hatóságok adatai szerint, amelyeket az ENSZ sem von kétségbe, több mint 67 ezren haltak meg, közülük több mint 18 ezer gyerek. Az áldozatok valós száma még ennél is jóval nagyobb lehet, hiszen sok ezren a rommá lőtt épületek alatt maradtak.
Emberi jogi és segélyszervezetek emellett azt is felrótták Izraelnek, hogy szándékosan éhezteti a gázaiakat, azaz fegyverként használja az éheztetést.
Bár a Netanjahu-kormány ezt tagadta, sorozatban láttak napvilágot olyan jelentések, amelyek szerint Izrael népirtást hajt végre a Gázai övezetben. A vizsgálatok alapján erre a konklúzióra jutott két nemzetközi emberi jogi szervezet, az Amnesty International és a Human Rights Watch, valamint két izraeli emberi jogi szervezet, a B’Tselem és a Physicians for Human Rights Israel is.
És ezt állapította meg egy ENSZ-vizsgálat, valamint a világ vezető népirtás-kutatóinak nagy többsége is. Netanjahut pedig továbbra is körözi a Nemzetközi Büntetőbíróság. Izrael élesen visszautasítja a vádakat.
Ami a tervből kimaradt
A gázai borzalmak a tűzszünettel remélhetőleg véget értek, és ebből a szempontból üdvözlendő a fegyvernyugvásnak megágyazó béketerv. Ugyanakkor az – vagy legalábbis a nyilvánosságra hozott verzió – számos fontos kérdést nem érint, vagy ha érint is, csak nagyon elnagyoltan teszi. Valójában keretmegállapodásról van szó, amely még messze van egy olyan részletes egyezségtől, amelyre szükség lenne a háború teljes lezárásához.
Az 1967 óta izraeli megszállás alatt lévő Ciszjordániáról és Kelet-Jeruzsálemről például szó sincs benne.
Annak ellenére sem, hogy ott továbbra is rendszeres az erőszak a palesztinokkal szemben: az elmúlt két évben mintegy ezren – köztük több mint 200 gyerek – vesztették az életüket az izraeli telepesek vagy hatóságok támadásaiban az ENSZ adatai szerint. Ráadásul Izrael a nemzetközi tiltakozás ellenére is folytatja a zsidó telepek bővítését, és így egyre jobban szétszabdalja a jövőben esetlegesen létrejövő palesztin államot.
Azt a palesztin államot, amelyet Trump béketerve megemlít ugyan, de nem vállal kötelezettséget a létrehozására. És amelynek létrejöttét Netanjahu továbbra is kategorikusan elutasítja Izrael biztonságára hivatkozva.
A béketerv a teljes izraeli kivonulást is rigorózus feltételekhez köti.
A palesztin államhoz valójában „már nincsen palesztin terület” – a Gázai övezet szét van lőve, Kelet-Jeruzsálemet és Ciszjordániát pedig Izrael nem fogja feladni, mondta N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet-szakértő korábban lapcsoportunk műsorában, a Klasszis Podcastban. Szerinte a harc valójában a területért folyik, a folyótól a tengerig.
Kérdés az is, hogyan működik majd a nemzetközi irányítás a gyakorlatban, valóban sikerül-e kiűzni a hatalomból a Hamászt, és egyáltalán, mennyire képes még egymás mellett élni a két nép az átélt borzalmak után.
Két háború közötti időszak?
Ráadásul a konfliktus nem október 7-én kezdődött: több mint egy évszázada tartó, politikai és vallási szembenállásról van szó, amely során Izrael 1948-ban létrejöhetett, Palesztina viszont gyakorlatilag azóta sem. A konfliktusnak az elmúlt két év csak az egyik – még ha kétségkívül az egyik legkegyetlenebb – periódusa volt.
Kis-Benedek József múlt héten a Klasszis Podcastban arról beszélt, hogy most ismét egy „két háború közötti időszak” jön. A biztonságpolitikai szakértő szerint kérdés például, hogy ki fedezi a gázai újjáépítés költségét és milyen nemzetközi erők kezében lesz az irányítás. A közeljövőt illetően optimista, a távolabbi jövőt illetően már kevésbé.
A Trump által hangoztatott történelmi jelzők tehát erősen túlzónak tűnnek – a fegyvernyugvás nagy pozitívum, de a tartós béke víziója egyelőre nem több politikai lózungnál.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatja.
A gazdaság „a vártnál némileg szilárdabb pályán haladhat” – mondta kedden. 
