Az utóbbi néhány hétben az orosz-ukrán háború „kis színes” hírei között rendszeresen találkozhattunk az orosz „teknősbéka-tankokról” szóló tudósításokról. Általában ezek a híradások a nyugati, ukránpárti sajtóban olyan felhangokkal jelentek meg, hogy az is az orosz haderő általános állapotát mutatja, hogy ilyen nevetséges, összetákolt valamiket használnak a fronton. Voltak azonban baljóslatúbb tudósítások is, amelyek azt latolgatták, vajon miféle sötét célt szolgálhatnak ezek a szörnyszülött gépezetek.
Russia's "Turtle Tank" v 2.0 carries not only a barn, but also has it covered with a cope cage outside, and has a mine roller. pic.twitter.com/RFDbmIAstD
— English Luhansk (@loogunda) May 5, 2024
De a teknőstankok nem az elsők a szokatlan, sokszor erőteljesen házibarkács-hangulatot árasztó, az ukrán fronton feltűnő, utólagosan módosított harci járművek sorában, és minden bizonnyal nem is az utolsók. De van ezeknek a módosításoknak bármi értelme? Miért csinálják ezt a katonák, és mit árul el mindez a háború általános menetével kapcsolatban?
Bevett dolog a barkácsolás
Ahogy azt a témát heti adásainak egyikében feldolgozó ausztrál védelemgazdasági szakértő, Perun is elmondja, az ilyen barkácsolások egyáltalán nem csak ezt a háborút jellemzik. Láthattunk például a második világháborúban is traktorokra felszegecselt ágyúkat, homokzsákokkal telepakolt harckocsikat, de a világ legerősebb, legfejlettebb haderejének, az amerikainak a katonái is alkalmaztak mindenféle, nem éppen gyári trükköket Irakban vagy Afganisztánban, amikor korábban nem látott fenyegetésekkel szembesültek például az IED-k, azaz rögtönzött robbanóeszközök formájában.
Természetesen a hivatásos katonai mérnökök is folyamatosan igyekeznek fejleszteni a meglévő eszközöket, hogy azok megfeleljenek a változó harctér kihívásainak. Egy mai, a sokadik felújításon átesett Abrams tanknak vagy egy F-16-os vadászgépnek már alkatrésze is alig van, amely megegyezne az 1980-as években legyártott példányokéval, és képességekben is jókora szakadék választja el őket egymástól.
Csakhogy a „gyári” módosítások, fejlesztőcsomagok általában hosszadalmasabban készülnek el, átmennek a tervezés-jóváhagyás-beszerzés-felszerelés szokásos, még ha háború idején alaposan lerövidíthető körein is, a katonák pedig naponta kockáztatják az életüket, tehát ha valamilyen módosítástól előnyt remélnek, akkor azt akár saját eszközeikkel is végrehajtják, néha akár feljebbvalóik kifejezett tiltása ellenére is.
Emlékezhetünk, hogy már a 2022. februári orosz invázió idején rengeteg felvételt lehetett látni azokról az orosz tankokról, amelyekre jellegzetes, rácsos tetőféleséget szereltek. Ezek még nagyjából egységes megoldások voltak, később azonban mindenféle formákban terjedtek el az újabb és újabb (gyártási idő szerint inkább régebbi és régebbi) a frontra vezényelt orosz harckocsikon.
Ketrecek harca
Rögtön el is kezdődött a találgatás, hogy mi célt szolgálhatnak ezek a védőketrecnek, esetleg „tyúkketrecnek”, is nevezett alkalmatosságok. A legvalószínűbbnek látszó feltevés, hogy az oroszok a már az invázió előtt is jelentős mennyiségekben Ukrajnába szállított olyan vállról indítható páncéltörő rakéták elleni védekezésnek szánták ezeket, mint például a Javelin, amely felülről „szeret” becsapódni a célba (már csak azért is, mert hagyományosan itt a leggyengébb a harckocsik páncélzata).
Javelin ATGM on "top attack mode" VS meat cope cage. Welcome To Ukraine Suka#Ukraine #AFU #UkraineWarNews #UkraineWar #Russia #Belgorod #Kursk #Putin #FreeRussiaLegion #Crimea #RussianVolunteerCorps #RDK #RussianLiberationForces #StandWithUkraine #RLF pic.twitter.com/1jqHxftWKA
— Filius Patriae (@PatriaeFilius) March 19, 2024
Később tesztek is igazolták, hogy egyes elavultabb páncéltörő rakéták, mint mondjuk a szovjet RPG-7-es, egyes esetekben nyújthat valamilyen plusz védelmet egy ilyen ketrec (a lényeg ugye az, hogy a töltet még a páncélzaton kívül robbanjon fel), de a nyugati Javelinek vagy NLAW-k ellen nagyjából semmit.
A ketrecek mégsem tűntek el, sőt, megjelentek újabb és újabb, sokszor teljesen „csináld magad” jellegű változataik is. Lehetne arról szó, hogy az orosz katonák minden logika ellenére barkácsolnak ketreceket a páncélosaikra, de ennek ellentmond, hogy láthatóan vannak a raktárakból elővett, a felújítás során „gyárilag” ilyenekkel ellátott harci járművek is.
VIDEO of a Ukrainian BTR-4 with slat armor & anti-drone cope cage. Not sure how far this go but the arrival of kamikaze drones has altered the battlefield - forever. #Ukraine #ukrainewar #ukraineRussiawar #Russia pic.twitter.com/vSWSXxv8FX
— raging545 (@raging545) December 2, 2023
Közben azonban feltűnt egy új veszély, mégpedig a drónok. Kezdetben a kisebb drónokról ledobott gránátok, páncéltörő gránátok jelentették ennek a fő formáját, aztán egyre inkább az FPV (First Person View), a célpontba becsapódó, „öngyilkos” drónok. Mindkét verzió, de főleg a fentről ledobott, kisebb robbanóerejű lőszerek ellen tényleg nyújthat védelmet bármilyen, a páncélosokat befedő szerkezet, de abban is van logika, hogy a harckocsik leggyengébb pontjai elfedjék valamivel, ami megakadályozza, hogy közvetlenül ezekbe csapódjanak be a támadó eszközök.
„Megmenthetik a járművet és a legénységet”
– fogalmaz egy nyugati jelentés a „tyúkketrecekről”. Igen ám, de ha a dolog egyértelműen és nyilvánvalóan hatékony védelmet nyújtana, és ehhez kevés hátrány párosulna, akkor nagyjából minden orosz harckocsin láthatnák védőketreceket vagy tetőket, mégsem ez a helyzet. Ugyan 2023-ban 2022-höz képest nőtt az ilyennel ellátott tankok aránya, de még mindig 50 százalék alatt van (bár nyilvánvalóan nehéz pontos számításokat végezni, leginkább csak a vizuálisan megerősített veszteségekből lehet kiindulni, ez pedig természetesen erősen torzítja a becsléseket). Pedig nehéz elképzelni, hogy az oroszoknak ne lenne bőségesen fémhulladéka, meg néhány olyan embere minden egységnél, aki össze tud ezekből eszkábálni egy ketrecféleséget.
Ennél is érdekesebb, hogy az ukrán harckocsikon még ritkábban látni ilyen védőeszközöket – pedig ha valakik, akkor ők elég pontosan láthatják, hogy hatékonyak-e ezek, tekintve hogy van olyan nap, amikor több tucat orosz páncélost lőnek ki FPV-drónok segítségével. De láthattunk például ukrán Challenger 2-es tankon védőketrecet, miközben a brit harckocsi a legjobban páncélozott eszköznek számít az összes Ukrajnában bevetett típus közül.
British-supplied Challenger 2 in Ukrainian service, equipped with an anti drone cage. pic.twitter.com/Nf2PeVidgc
— OSINTtechnical (@Osinttechnical) August 15, 2023
Tovább bonyolítja a képet, hogy a szintén igen jó páncélzattal, ráadásul aktív védelmi rendszerrel is ellátott izraeli Merkava 4-es harckocsikon is feltűntek a ketrecek a gázai invázió idején, méghozzá láthatóan „gyári” egyenkészletek formájában. De az izraeliek sem mindegyik harckocsijukra szereltek ilyet – ha egyértelműek az előnyeik, akkor miért nem?
Merkava has joined cope cage club pic.twitter.com/wTVILQItiz
— robe_187 (@robe_718) October 16, 2023
Hátráltató tényező
Nyilvánvaló persze, hogy egy ilyen módosításnak vannak hátrányai is, például növelik a jármű súlyát, és ezzel együtt üzemanyagfogyasztását is, a mobilitását pedig csökkentik. A ketrecek ronthatják a személyzet képességét, hogy felfedezzék a rájuk leselkedő veszélyeket – hiszen főleg extrémebb formáikban korlátozzák a kilátást –, baj esetén pedig megnehezíthetik számukra, hogy elhagyják a járművet, márpedig mondjuk egy égő tank esetén akár néhány másodperc is jelentheti a különbséget élet és halál között. Vagy ott van az a tény is, hogy ezek a szerkezetek hozzáadnak egy-két métert a járművek magasságához is, ezáltal messzebbről észrevehetővé – és célbavehetővé – téve az ilyenekkel ellátott páncélosokat.
Az összes védelmi célú barkácsmódosításra igaz viszont, hogy még akkor is növelhetik a harci járművek harcértékét, ha a gyakorlatban semmit sem javítanak, sőt akár rontanak a módosított jármű képességein. Ha ugyanis a személyzet tagjai elhiszik, hogy jobban védve vannak a különböző fenyegetések ellen, akkor inkább hajlamosak lehetnek a veszélyesebb parancsokat is végrehajtani, és a túlélés mellett elsődleges feladatuk végrehajtására is összpontosítani.
Maximális védelem - de nem minden ellen
A bevezetőben is említett „teknőstankok” igazából a védőketrec-koncepció a legextrémebb végletekig történő elvitelei. Ilyen formán a vélt előnyökből, de a nyilvánvaló hátrányokból is a legtöbbet nyújtják. Ezeket a szinte teljesen beborított páncélosokat valóban nehéz végzetesen eltalálni egy kisebb FPV drónnal, annál könnyebb viszont bármi mással, hiszen a személyzet alig lát ki a járműből (külső kamerákat eddig csak egyetlen ilyen szörnyszülöttön lehetett felfedezni), a plusz védelmi réteget súlya pedig tovább nehezíti a manőverezést. Nem véletlen, hogy több felvételt lehetett már látni elakadt, a csatatéren látványosan eltévedt „teknőstankokról”, amelyek így tökéletes célpontot nyújtanak az ukrán tüzérség vagy egyéb páncéltörő fegyverek számára, illetve aknára is több futott belőlük.
Russian wunderwaffe in action. https://t.co/JjvNujG6SH pic.twitter.com/szNl0uwu9d
— Clash Report (@clashreport) April 8, 2024
Az sem növeli ezeknek a teljesen beburkolt tankoknak a harcértékét, hogy tornyukat nem lehet elforgatni, lövegük tehát gyakorlatilag csak egyenes vonalban tüzelhet. Nem is igazán harckocsiként vetik be ezeket, hanem inkább egyfajta modern faltörő kosként. Gyakran szerelnek rájuk aknamentesítő felszerelést, és feladatuk az, hogy utat törjenek az ukrán védelmi állásokig más járművek, valamint a gyalogság számára, és ennek során ne lőjék ki őket az ukrán drónok.
Whatever it takes to protect your tank against FPV drones, Russian edition. pic.twitter.com/NiKQwNuQGU
— Clash Report (@clashreport) April 8, 2024
Az is egyértelmű, hogy a módosításnak ez az extrém fajtája egyelőre teljesen a front közeli műhelyek személyzetének barkácsolási tudását „dicséri”, hiszen minden egyes „teknős” máshogy néz ki, láthatóan azokból az anyagokból van összerakva, amit éppen találtak, tehát valószínűleg nincs felsőbb akarat és utasítás mögöttük.
Fotó: X (Twitter)
Összességében a teknőstankok korlátozottan alkalmasak lehetnek azokra a korlátozott célokra, amelyekre használják őket, azonban ezt az tette lehetővé, hogy az ukránok súlyos tüzérségilőszer-, illetve páncéltörőrakéta-hiányban szenvedtek az elmúlt időszakban, sőt elaknásítani sem tudták a korábbiakhoz hasonló mértékben a védelmi övezeteiket. Most, hogy újra érkeznek az amerikai szállítmányok, a teknőstankok ideje is leáldozhat.
Mindent rápakolni
De nem ketrecek és egyéb páncélzatok jelentik a védelmi célú módosítások egyetlen formáját. Rengeteg harcjárművön – mindkét oldalon – láthatunk robbanó reaktív blokkokat, elsősorban a szovjet idők emlékeként hatalmas mennyiségben elérhető, olcsó Kontakt-1-es blokkokat. Ezekkel szintén az a helyzet, hogy az elavultabb lőszerek, kisebb drónok ellen hatékonyak lehetnek (működési elvük egyszerű, találat esetén a páncélzattól elfele robbannak, ideális esetben megsemmisítve a bejövő eszközt). Fejlettebb fegyverek ellen nem sokat érnek, gyengébb páncélzattal, vagy pláne azzal sem rendelkező járművek, például teherautók esetében.
Russia ups their cope cage game with this one pic.twitter.com/MgYKlkOkXt
— Mordor is Losing, Cope (@KSwaggest) May 7, 2023
Sok példát láthatunk arra is, hogy a járművekre elektronikus hadviselési (EW) eszközöket, leginkább zavaróberendezéseket szerelnek, ezektől remélve, hogy megakadályozzák a dróntámadásokat. Itt nyilván sok múlik az EW-eszközök, illetve a támadó drónok típusától és képességeitől, de adott esetben ezek is megmenthetik a járművet vagy a legénység életét.
Összelegózott eszközök
Arra is sok példát láthatunk, hogy a felek barkácsolt módosításokkal próbálják növelni a rendelkezésükre álló tűzerőt. Az egyik platform, amelyet előszeretettel használnak mindkét oldalon, az MT-LB többcélú páncélozott szállító jármű. Ebből a páncélosból egyrészt elég sok van, másrészt elavultsága, gyenge páncélzata és fegyverzete miatt önmagában nem sok mindenre alkalmas, ráadásul a teteje egy nagyjából sík téglalapot képez, ideális platformot arra, hogy oda mindenfélét felszereljenek.
A mindenféle közül a legtöbbször az MT-12-es, 100 milliméteres szovjet páncéltörő ágyút szokták felszerelni az MT-LB-kre. Ezekből a lövegekből is sok van raktáron, indirekt tüzelésre is alkalmasak, ráadásul sem a szovjet-orosz tüzérség alapját képező 152, sem a nyugati tüzérségi eszközök által használt 155 milliméteres lőszert nem fogyasztják. A két, nem sok hasznot hajtó eszközből így mind az oroszok, mind az ukránok viszonylag sok „házi készítésű” önjáró löveget barkácsoltak össze, amelyek persze nagyon elmaradnak egy valódi önjáró löveg képességeitől, de valamit azért hozzátesznek a tűzerőhöz.
Merkava has joined cope cage club pic.twitter.com/wTVILQItiz
— robe_187 (@robe_718) October 16, 2023
Hasonló elvek alapján jöttek létre az MT-LB és a Zu-23-2 légvédelmi gépágyúk összeházasításából született önjáró légvédelmi eszközök, ezeket inkább a Sahed drónoktól is fenyegetett ukránok használják, de orosz oldalon is lehetett látni belőlük. Persze ezek sem mérhetők egy direkt erre a célra tervezett eszközhöz, de a semminél mindenképpen többet érnek.
A legbevettebb kombinációk mellett feltűntek elég furcsa megoldások is, az oroszok például az RBU-6000 tengeralattjárók ellen kifejlesztett mélységibomba-vető rendszerüket is felapplikálták MT-LB-kre. A rendszer 12 darab egyenként 110 kilós bombát képes nagyjából 5 kilométeres távolságba ellőni, de nem túl pontosan, a csöveket pedig kézzel kell utántölteni. Ez így nagyjából a hírhedt termobárikus rakéta-sorozatvető a TOS-1A alternatívájává teszi ezt a furcsa párosítást – az, hogy az oroszok erre fanyalodtak, mutatja, hogy TOS-okból nincs elegendő.
Ahogy a világon szinte minden konfliktusban, Ukrajnában is előkerültek a pickupokra szerelt fegyverek is. Míg azonban mondjuk egy afrikai törzsi háborúban ezek közvetlenül a „frontokon” is komoly erőt képviselnek, Ukrajnában, ahol egy tankkal is veszélyes a frontot megközelíteni, öngyilkos vállalkozás lenne így bevetni pickupokat. Ezért aztán ezeket is mobil légvédelmi gépágyúkká, illetve viszonylag messzire ellövő rakéta-sorozatvetőkké alakították át.
Ha valamilyen mérleget akarnánk vonni, akkor talán azt mondhatnánk, hogy az orosz-ukrán háború olyan igényeket támasztott a harcoló haderők felé, amelyeknek azok nem tudtak teljesen megfelelni (persze ez igazából szinte minden háborúról elmondható). Mind a bevetett eszközök védelmi képességei, mind a harcba szólítható tűzerő területén még a háború harmadik évében is vannak olyan lyukak, amelyeket a fronton harcoló katonák akár saját maguk által barkácsolt megoldásokkal is megpróbálnak betömködni, több-kevesebb sikerrel. Ugyan az így összebarkácsolt eszközök egyáltalán nem minden esetben növelik az adott haderő harcértékét, mindenképpen színfoltjai a háború szürke és véres hétköznapjainak, és sok esetben megmutatják, miben is szenvednek hiányt, milyen veszélyekkel szembesülnek a katonák egyik vagy másik oldalon.
Igaz, volt honnét erősödni. 
