Sötét ügyek lehetnek a kínai hadsereg lefejezése mögött, és a következmények is félelmetesek lehetnek

Múlt hétvégén hatalmas hír járta be a világsajtót: „súlyos fegyelmi és jogi vétségek miatt” vizsgálat indult Csang Ju-hszia tábornok, a kínai Központi Katonai Bizottság alelnöke ellen. Csang sorsáról ekkor már napok óta keringtek pletykák, ugyanis több olyan eseményen sem jelent meg, ahol egyébként várható lett volna. Így valamilyen fejlemény várható volt, de ez a bejelentés még a várakozáskhoz képest is bombaként robbant.

Ráadásul pedig a bizottság egy másik tagja, Liu Csen-li tábornokkal szemben is vizsgálat indult. Az állami sajtó pedig szűkszavú közlemények idézgetése és a vizsgálat eredményeinek megvárása helyett rögtön kemény támadást is indított a két vezető ellen, akikről azt írták, „súlyosan elárulták” a hozzájuk fűzött bizalmat és elvárásokat, illetve a pártvezetés hatalmát is „aláásták”.

Aztán nem sokkal később jött az újabb bomba: a Wall Street Journal a magas rangú kínai katonai vezetőknek az ügyben tartott eligazításra rálátó forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Csangot nem egyszerűen mondjuk korrupcióval vádolják, hanem azzal (is), hogy információkat szivárogtatott ki a kínai nukleárisfegyver-programról az Egyesült Államoknak. Az eligazításon állítólag az is elhangzott, hogy Csangot azzal is vádolják politikai „klikkeket”  hozott létre, amelyek aláásták a párt egységét, és azt a célt szolgálták, hogy Csang a hivatalos hatáskörén túl is befolyásolni tudja a döntéshozatalt.

A vádak egyes elemeit állítólag Gu Dzsun, a kínai civil és katonai nukleáris programokat összefogó vállalat a Csang bukása előtti hétfőn szintén súlyos vádakkal vizsgálat alá vont vezetőjétől származó információk támasztanak alá.

Elképesztő fordulat

De mit jelent ez az egész? Abban minden szakértő egyetért, hogy ez óriási hír.

„Ez a legfontosabb fejlemény Hszi Csin-ping 2012-es hatalomra kerülése óta”

– fogalmazott egy volt, kínai ügyekkel foglalkozó CIA-tisztviselő, Dennis Wilder a Bloombergnek, míg Jonathan Czin, a washingtoni Brookings Institution szakértője

„elképesztő fordulatnak”

titulálta Csang bukását.

A történtek értékeléséhez tudni kell, hogy ez egy hosszú ideje zajló folyamat – talán – csúcspontja. A Bloomberg összesítése szerint az elmúlt nagyjából két és fél évben (a hadseregben 2023-ban vettek igazán lendületet a tisztogatások) 17 tábornok, köztük a Központi Katonai Bizottság három tagja és egy védelmi miniszter ellen indult hivatalos vizsgálat, míg 22 másik tábornok egyszerűen csak nem jelent meg többet nyilvános eseményeken (ez Kínában általában azt jelenti, hogy az illetőt elmozdították vagy már valamilyen eljárás is zajlik ellene). Ez összesen nagyjából a fele a Hszi által 2012 óta kinevezett tábornokoknak.

De míg a korábbi akciók magas rangú vezetőket érintettek, róluk nem lehetett elmondani, hogy a pártvezetésben is mélyen beágyazott, jó politikai kapcsolatokkal rendelkező figurák lettek volna. Csang azonban a kínai kommunista állam „alapító atyáinak” második nemzedékéhez tartozik, és eddig Hszi Csin-ping legszűkebb köréhez tartozott.

Ennek személyes okai is vannak. Hszi és Csang apja együtt harcolt a kínai polgárháborúban, családjaik szoros kapcsolatban álltak, Hszi és Csang pedig ugyanabban a kormányzati lakónegyedben töltötte a gyerekkorát, sokan kifejezetten gyerekkori barátságként írják le a kettőjük viszonyát. Csang valamivel még idősebb is, Hszi pedig állítólag sokszor „bátyám”-nak szólította (az idősek tiszteletére nagy hangsúlyt helyező kínai hagyományok miatt mindez jóval nagyobb jelentőségű, mint mondjuk egy európai államban lenne).

Csang ráadásul az utolsó még aktív  magas rangú tiszt volt, aki valódi háborúban is részt vett a kínai haderőben, az 1979-es kínai-vietnámi háborúban szerzett harctéri érdemeket – tovább növelve tekintélyét.

Kettejük szoros szövetségét jól jellemzi, hogy amikor Hszi a korábbi gyakorlatot felrúgva egy harmadik ciklusra is elnökké választatta magát, akkor – szintén a hagyományokat felrúgva – kora ellenére is megtartotta Csangot mind katonai, mind pártvezetői szerepeiben.

A mostani események kapcsán többen is felidézték például azt a képet, amelyen az látható, ahogy a  2025. októberi pártkongresszus plenáris ülésén mindenki mosolyogva, tapsolva fordul az elvonuló Hszi felé, miközben Csang nyugodtan pakolja össze a táskáját – ez nyilván akár lehetne egy elkapott pillanat is, de más valószínűleg ezt nem merte volna megtenni.

Koncepció vagy valóság?

Elég valószínűnek tűnik az, hogy pontosan Csang szinte Hszivel összemérhető státusza vezetett a bukásához. De mi történhetett? Elkövetett valamit a tábornok, vagy csak Hszinek lett kényelmetlen, hogy valaki rajta kívül ilyen nagy formális és főleg informális hatalommal rendelkezik a pártvezetésben?

Ennek eldöntésében némi, de nem túl sok segítséget nyújtanak a felhozott vádak. A korrupciós vádakat a szakértők nem tartják lényegesnek. „A korrupciós vád Kínában minden felső vezetővel szemben megállna, a korrupció a kínai rendszer velejárója. Hszi 2012-től taktikai fegyverként használta, amivel a belső ellenfeleivel számolt le” – értékelt például Matura Tamás Kína-szakértő a Telexnek. „Azt hiszem, a korrupciós aggodalmak valószínűleg megalapozottak, de ezek általában inkább ürügyet szolgáltatnak valaki eltávolítására a kínai politikában” – mondja Czin is.

Calvin Cheng kínai származású egykori szingapúri politikus, diplomata pedig egy Facebook-bejegyzésben azt írta, hogy a korrupció egyszerűen értelmezhetetlen a legfelsőbb kínai pártvezetés körében. „Egy magas rangú kínai pártvezető azt mesélte nekem, hogy elfelejtette, hogyan is kell valamiért fizetni. Nem él extravagánsan, de egyszerűen nincs szüksége pénzre, mint egy normális embernek, mert mindent megkap. És ő nem is volt a csúcsok csúcsán, mint Csang.”

A kémkedés vádját is sokan fucsának tartják. Minden idők egyik legnagyobb amerikai hírszerzői fegyverténye lenne, ha a kínai haderő második számú vezetőjét (ha a katonai bizottság elnöki tisztét is magának megtartó Hszit vesszük az első számúnak) sikerült volna „átfordítaniuk”. És lássuk be, ez azért nem valószínű. Márcsak azért sem, mert Csang még kritikusai szerint is feltétlenül hűséges a párthoz és az államhoz.

Ha viszont – jogosan – azt feltételezzük, hogy a Wall Street Journalnak szándékosan szivárogtatták ki, hogy ilyen vádak is felmerültek, akkor mi lehet e mögött? Egyesek szerint egyszerűen arról lehet szó, hogy egy ilyen nagy tiszteletnek örvendő, fontos szövetségesekkel rendelkező, háborús hősként is tisztelt figurát nem lehetett volna egyszerűen puszta korrupciós ügyekkel „leszedni a tábláról”. Azért ne felejtsük el, Kína – ha gazdaságilag nem is teljesen, politikailag azonban még mindig – egy kommunista diktatúra, ahol a koncepciós eljárásoknak régre visszamenő hagyományai vannak. Azért az mindenesetre érdekes, ha Csang hiteltelenítése érdekében Hszi még azt is felvállalta volna, hogy ilyen rossz fényben tűnteti fel a kínai haderő és az állam egyik legfelsőbb vezetőjét.

Az igazság magvát inkább valahol a „párt egységének megbontása”, és a „klikkek szervezése” körül lehet érdemes keresgélni. Itt is kérdés azonban, hogy a korábbi, a pártvezetés kollektív diktatúrájából 2012 óta egyre inkább egyszemélyi diktatúrát formáló Hszi csak -  szintén régi, jól bevett kommunista hagyományokhoz visszanyúlva – elővigyázatosságból távolította el azt a nagyjából utolsó embert, aki még dacolhatott valamennyire a hatalmával. Vagy Csang netán tényleg megpróbálkozott valamivel? Egyes pletykák szerint Csang valóban szervezkedett valamit, talán azt próbálta elérni, hogy Hszi 2027-ben ne kezdhessen bele egy újabb, immár tényleg „minden határon” túlmenő negyedik elnöki ciklusba. (Sőt, egészen vad pletykák szerint valódi puccskísérlet is történt, amelynek során január 18-án Hszi testőrsége lövöldözésbe keveredett a Csang (és Liu Csen-li) utasítására az elnököt őrizetbe venni szándékozó katonákkal. Csangék e szerint a hadseregben végrehajtott eddigi tisztogatások miatt léptek volna fel Hszi ellen – de ezt azért erőteljes fenntartásokkal érdemes kezelni.)

„Szerintem még a legjobb nyugati hírszerzőszolgálatok is sötétben tapogatóznak”

– mondja Matura Tamás arról, hogy mi lehet valójában a háttérben.

Példát statuált Hszi, de magát is meggyengítette?

De talán kívülről nézve nem is ez a legérdekesebb kérdés. Hanem az, hogy mit jelent ez Hszi hatalma, a kínai haderő, illetve a Tajvannal kapcsolatos kínai tervekre vonatkozóan. Első látásra ez teljes győzelemnek tűnik az elnök számára. Ha Csanggal így el lehet(ett) bánni, akkor ki merne kiállni ellene?

„Csang eltávolítása azt jelenti, hogy immár tényleg senki sincs biztonságban a vezetésben”

– hangsúlyozza Czin.

A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van, hogy Hszi mégiscsak nem egyszerűen elvesztette, hanem saját maga távolította el régi, fontos szövetségesét a vezetésből. Csangot sokan tisztelték, befolyása jóval nagyobb volt még annál is, amely pozícióból adódott volna. Vajon Csang „klikkjeinek” tagjai mind zokszó nélkül veszik majd ezt a kanyart? És ha a párt és a haderő felső köreiben sokakban nem bízhat meg teljesen Hszi, akkor milyen mélységekig kell elmennie a tisztogatásban?

Arról nem is beszélve, hogy mind belföldön, mind külföldön sokan gondolkozhatnak el azon, hogy vagy az a helyzet, hogy Hszi régi szövetségese és barátja korrupt, áruló puccsista, vagy Hszi saját hatalmát védve, paranoiás módon számolt le a forradalom egyik hősével, a kínai haderő és az állam egyik oszlopával. Egyik sem fest túl hízelgő a kínai államról, illetve Hszi rendszeréről.

A haderő szempontjából sem egyszerű a helyzet. Mint láttuk, az elmúlt egy-két évben Hszi gyakorlatilag lefejezte a hadsereget. Korábban is voltak arra utaló információk, hogy a kínai haderő modernizálása nem halad olyan fényesen, mint azt a kínai vezetés állítja, vagy mint ahogy a katonai parádék, a sorozatban bemutatott, szolgálatba állított új eszközök alapján gondolhatnánk.

De egy haderő mégsem működhet tapasztalt, nagy tekintéllyel rendelkező parancsnokok nélkül. Ki fog Cseng, Liu Csen-li, és a többiek helyére lépni? Ha feltételezzük, hogy a haderő teljes felsővezetése korrupt, a haderő harci képességeit veszélyeztető, a modernizációt személyes sértettségből és/vagy hozzá nem értésből akadályozó, esetleg konkrétan hazaáruló figurákból állt, akkor lehetséges volna, hogy az ő személyes stábjuk, alárendeltjeik erről mit sem tudtak? Könnyen elképzelhető, hogy a nyilvánosságtól ugyan elzárva, de ők maguk is vizsgálat alatt állnak, vagy hamarosan vizsgálat alá vonhatják őket.

„Nem fognak gyorsan helyetteseket találni”

– mutat rá M. Taylor Fravel, az MIT biztonságpolitikai programvezetője, aki szerint lehet, hogy valakit ideiglenesen beültetnek a stábjukból a leváltott vezetők helyére, de ez nem tekinthető megnyugtató, hosszútávú megoldásnak. A tisztogatások viszonylag megkímélték a légierő vezetését, így elképzelhető, hogy ez a fegyvernem nagyobb súlyt kap majd a haderő közös vezetésében is a jövőben.

De a légierő egy tábornokát nem lehet csak úgy odatenni mondjuk a hadsereg egyik parancsnoki posztjára, tehát ez a példátlan tisztogatási hullám mindenképpen súlyos következményekkel jár a haderő harcképessége szempontjából.

„Őszintén nem világos, hogy miként maradhat működőképes a parancsnoki láncolat”

– mondja Czin.

Tajvanon nem lazíthatnak

Mindez akkor abba az irányba mutat, hogy a közeljövőben a kínai haderő nem fog nagyobb szabású műveletekbe kezdeni – például Tajvan ellen? Igen, ez valószínűnek tűnik. De fontos azért azt is megjegyezni, hogy egyáltalán nem biztos, e tisztogatás nélkül ez reális lehetőség lett volna. Az is a Hszi által végrehajtott tisztogatás egyik lehetséges olvasata, hogy a kínai elnök folyamatosan elutasításba ütközött a haderő parancsnokai részéről tajvani „országegyesítő” ambícióival kapcsolatban, és ezért vált meg a „defetista” főtisztektől, akik nem átallottak állandóan az iszonyatos költségekre és a rengeteg várható áldozatra figyelmeztetni egy tajvani invázió kapcsán.

Arról pedig nehéz valós képet kapni, hogy valójában mekkora károkat is okozott az állítólagos (de valamilyen szinten biztosan létező) korrupció a haderő képességeiben, de ha elfogadjuk, hogy Csang és korábbi társainak egy része – ahogy a mostani vádak állítják – szisztematikusan ásta alá a haderő képességeit, akkor valóban öngyilkos vállalkozás lenne a közeljövőben megindítani a Tajvan elleni inváziót.

Ha viszont Hszi most sikerrel cseréli le hozzá, és csak hozzá lojális parancsnokokra a haderő vezetőit, akik ráadásul még a technológiai és szervezeti modernizációt is fel tudják gyorsítani, akkor a nem túl távoli jövőben a mostaninál is élesebben merülhet fel Tajvan erővel történő „visszatérítésének” kérdése – és akkor már nem lesznek aggodalmaskodó, nagy saját hatalommal és befolyással rendelkező parancsnokok, akik lefognák Hszi kezét.

Nem csoda, hogy Tajvanon sem a megnyugvás vagy éppen a káröröm hangjai dominálnak a kínai hadsereg háza tájáról érkező hírek kapcsán.

„Folytatni fogjuk a kínai pártvezetésben, kormányzatban és katonai vezetésben zajló magas szintű, szokatlan változások megfigyelését. A haderő álláspontja azon alapszik, hogy Kína soha nem adta fel az erő alkalmazásának lehetőségét Tajvan ellen” – mondta Wellington Koo, tajvani védelmi miniszter a fejleményekről.

„Akárkiről is legyen szó, egyetlen ember bukása nem fog rávenni minket arra, hogy lazítsunk a védekező állásunkon és csökkentsük a fenntartandó háborús készültségünk szintjét”

– tette hozzá.

Erőt kell mutatni

Akkor tehát rövid távon legalább valamivel nyugalmasabb időszakra készülhetünk Kína környékén? Még ez sem biztos. Nyugati tisztviselők például azon aggódnak, hogy Liu Csen-li kevesebb figyelmet kapott eltávolításának is súlyos következményei lehetnek. Ugyanis Liu volt a kínai haderőben az a személy, akivel a legjobb kapcsolatot sikerült kiépíteni a kockázatok menedzselése tekintetében, elkerülendő egy esetleges nem szándékos eszkalációt. Kérdés, mikor és ki veszi át Liu helyét, és meddig tart majd az utóddal is kiépíteni azt a kölcsönös bizalmat, ami a rizikós helyzetek kezeléséhez szükséges.

A másik problémát az jelentheti, hogy Hszi is tisztában van vele, hogy a hadsereg e teljes lefejezése, saját közeli szövetségesének vád alá helyezése, a korrupciós, kémkedési gyanúk bizony gyengeséget sugároznak. Márpedig Kína és Hszi Csin-ping nem szeret gyengének látszani. És attól még, hogy a haderő esetleg nem áll készen egy nagyszabású, Tajvan elleni háborúra, azért még a flotta és a légierő készenlétben tartott egységei minden bizonnyal alkalmasak kisebb hadműveletekre.

Dennis Wilder nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy a következő időszakban Kína még az eddigieknél is agresszívabban léphet fel olyan, Tajvannal gyengébb ellenfelek ellen, mint mondjuk a Fülöp-szigetek vagy Vietnám, és esetleg valamilyen durvább provokációval is igyekszik bizonyítani, hogy a történtek ellenére nagyon is erős és készen áll bármilyen konfliktusra.

(Reuters, Bloomberg)