Sokkolta a világot és alapvető, még ma sem teljesen belátható kimenetelű változásokat hozott a Közel-Keleten az a terrortámadás, amit a palesztin Hamász követett el tavaly október 7-én Izraelben.
A brutális akciósorozat – amelyet az iszlamisták az izraeli megszállásra és a ciszjordániai palesztinok elleni erőszakra válaszul terveltek ki – minden korábbinál keményebb választ váltott ki az izraeli hadsereg részéről. Ez óriási civil áldozatokkal járt és jár, ugyanakkor – bár jelentősen meggyengítette – megsemmisíteni továbbra sem tudta a Hamászt.
Az alábbiakban összefoglaljuk, mi történt az elmúlt egy évben, melyek a legújabb fejlemények, és milyenek a kilátások.
Izraeli áldozatok
Tavaly október 7-én a Hamász-terroristák több mint ötezer rakétát lőttek ki a zsidó államra, a határon áttörve mészárlásokat követtek el a dél-izraeli kibucokban, valamint válogatás nélkül öldökölték le a határmenti Nova fesztivál résztvevőit.
Fotó: EPA
A terroristák teljes családokat végeztek ki házaikban, a fesztiválon pedig több mint 350 embert mészároltak le. Mindeközben helyi vizsgálatok szerint nőket erőszakoltak és csonkítottak meg. (A terror részleteiről itt írtunk részletesen.)
Emellett mintegy 250 embert túszul ejtettek, és elhurcoltak a Gázai övezetbe. Közülük mintegy 120-an térhettek vissza Izraelbe (többségük fogolycsere keretében), mintegy százan továbbra is fogságban vannak, a többiek életüket vesztették (többségüket kivégezték fogvatartóik vagy a bombázásokban meghaltak, hármukat pedig az izraeli hadsereg lőtte le tévedésből).
A terrortámadásban – amely a jelek szerint teljesen váratlanul érte az izraeli vezetést – több mint 1100-an vesztették életüket, közülük csaknem 800-an civilek. Az izraeli hadsereg legújabb becslése szerint mintegy hatezer gázai palesztin tört be Izraelbe, közülük 3800-an a Hamász elitalakulata, a Nukhba terroristái voltak.
A vérengzést a világ szinte egységesen és erőteljesen elítélte, és támogatásáról biztosította a zsidó államot. A nyugati országok pedig folytatták a fegyverszállításokat az izraeli hadseregnek.
A támadást az izraeli erők sem megakadályozni, sem időben elfojtani nem tudták, ami kívülről nézve nagyon meglepő volt. A Nova fesztiválon történt mészárlás túlélői szerint például hosszú órákat kellett rejtekhelyeken várniuk addig, amíg az izraeli katonák a helyszínre érkeztek – mindez pedig felveti az izraeli vezetés felelősségének kérdését is.
Yair Lapid izraeli ellenzéki vezető, volt kormányfő szerint Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök annak ellenére sem tett megelőző lépéseket, hogy számos figyelmeztetést kapott a támadást megelőző egy évben, és – mint Lapid mondta – már hónapokkal korábban tudott az erőszak várható robbanásáról.
A New York Times szerint Szaúd-Arábia szintén arra figyelmeztette előzetesen a zsidó állam vezetését, hogy „robbanás” várható az izraeli megszállás folytatódásának eredményeként. (Arról, hogy mi állhat az izraeli kudarc hátterében, itt is írtunk.)
A Hamász rakétatámadásai Izrael ellen kisebb intenzitással, de az elmúlt egy évben is folytatódtak. Ezeket az izraeli Vaskupola rendszer szinte teljes egészében ki tudta védeni.
Eközben a libanoni Hezbollah szélsőséges iszlamista szervezet szintén rendszeresen lőtte rakétákkal a zsidó államot, emiatt mintegy 60 ezer embert kellett kitelepíteni Észak-Izraelből.
A Netanjahu-kormány a közelmúltban itt is a gázai „megoldást” választotta: háborút indított Libanon területén a Hezbollah ellen. Szeretné elérni ugyanis, hogy a kitelepített izraeliek visszatérhessenek lakhelyükre.
Palesztin áldozatok
Az izraeli hadsereg a terrortámadást követően indított minden korábbinál kiterjedtebb és pusztítóbb "terrorellenes hadműveleteket" a Gázai övezetben, amelyek jelenleg is tartanak. A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy a Hamász sem volt hajlandó letenni a fegyvert és elengedni a foglyokat, pedig ezzel valószínűleg gázai civilek tömegeinek életét kímélhette volna meg.
Fotó: MTI/EPA/Mohamed Szaber
A gázai egészségügyi minisztérium október eleji közlése szerint az izraeli légicsapásokban és szárazföldi támadásokban eddig csaknem 42 ezren vesztették életüket a mintegy kétmillió lakosú, rendkívül sűrűn lakott övezetben, ahol a lakosság csaknem fele gyerek.
Nemzetközi segélyszervezetek szerint a gázai közlések a korábbi háborúk során is valósnak bizonyultak, az ENSZ emberi jogi hivatala pedig úgy véli, hogy a valós szám ennél is nagyobb: további tízezer halott lehet a romok alatt.
A The Guardian szerint a gázai minisztérium szeptember közepén több mint 34 ezer gázai áldozat személyazonosságát hozta nyilvánosságra. Eszerint a halálos áldozatok között több mint 11 ezer gyerek, több mint hatezer nő és csaknem 3 ezer 60 évnél idősebb ember van. Több mint 17 ezer gyerek árván maradt.
Az izraeli hadsereg csak annyit közölt, hogy 17 ezer militánst ölt meg. Szerinte a Hamász a civil lakosságot pajzsként használja.
Az izraeli székhelyű +972 portál tényfeltáró cikke szerint ugyanakkor a civil áldozatok száma azért óriási, mert az izraeli hadsereg a korábbinál szélesebb körben engedélyezte a nem katonai célpontok elleni támadásokat, fellazította a várható civil áldozatok miatti korlátozásokat, és mesterséges intelligencia segítségével generál célpontokat – magánlakóhelyeket, középületeket, egyetemeket, infrastruktúrát és toronyházakat is célba vett (a légicsapások jelenleg is folynak). Ennek célja feltehetően az elrettentés is.
Mindeközben emberjogi szervezetek és az övezetből visszatérő orvosok, ápolók egybehangzó állítása szerint a gázai egészségügyi rendszer összeomlott. A túlzsúfolt kórházakban embertelen viszonyok uralkodtak, nem volt elég élelmiszer, víz és gyógyszer, a műtéteket sok esetben érzéstelenítés nélkül kellett elvégezni.
Segélyszervezetek számos alkalommal számoltak be a gyerekeket is sújtó éhínségről is, amit szerintük az izraeli hatóságok szándékosan okoztak a szegélyszállítmányok visszatartásával. Izrael visszautasította a vádakat.
Az ENSZ humanitárius ügyeket koordináló hivatala (OCHA) már áprilisban azt közölte, hogy az övezetben a lakóépületek több mint 60, a kereskedelmi épületek több mint 80 százaléka megsemmisült vagy megrongálódott a légicsapások következtében, és hasonló sorsra jutott mintegy 300 mecset és több mint 150 egészségügyi intézmény is.
Az izraeli offenzíva a gázai egyetemek többsége mellett több száz kulturális emléket és mintegy tucatnyi temetőt is lerombolt, valamint a farmoknak mintegy felét is elpusztította – szakértők szerint az övezet lakhatatlanná vált.
Mindeközben erősödött a palesztinok elleni erőszak a nemzetközi jogilag megszállt területnek számító Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben, ahol helyi közlések szerint tavaly október 7-e óta több mint 700 palesztinnal végeztek izraeli rendfenntartó erők vagy izraeli telepesek. A palesztinok legkevesebb kilenc izraeli katonát öltek meg.
Hogyan reagált a világ?
Miután az izraeli hadműveletek előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá vált a gázai pusztítás mértéke és a civil áldozatok nagysága, az ENSZ rendszeresen tűzszünetre hívta fel mind a Hamászt, mind Izraelt, általában sikertelenül.
A harmadik világ országai egyre kritikusabbak lettek a Netanjahu-kormánnyal szemben, de még a nyugati országok is – amellett, hogy kiálltak Izrael állam önvédelemhez való joga mellett és elítélték a Hamászt – bírálni kezdték a szélsőjobbos miniszterekkel megtűzdelt izraeli vezetést, és az emberi jogok betartására szólították fel.
Emberi jogi szervezetek háborús bűnök elkövetésével vádolják mind a Hamászt, mind a zsidó államot. A hágai székhelyű Nemzetközi Bíróság – helyt adva Dél-Afrika beadványának – pedig vizsgálatot indított Izrael ellen népirtás gyanújával.
Később Karim Khan, a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze Benjámin Netanjahuval és a Hamász vezetőivel szemben is elfogatóparancs kiadását kérte a bíróságtól háborús és emberiesség elleni bűnök feltételezett elkövetése miatt.
Mindeközben amerikai és európai egyetemeken is tiltakozások törtek ki a gázai vérontás megállítása érdekében, a nagyvárosokban pedig sok százezres tüntetések voltak ugyanebből a célból a tengerentúlon és Európa-szerte. Ezen számos alkalommal zsidó szervezetek (például anticionisták) is részt vettek.
Fotó: Bánkuti András
Ezzel szemben Magyarországon az ilyen megmozdulásokat betiltották, és érdemleges egyetemi tiltakozásokra sem került sor. A magyar kormány – csakúgy, mint a magyar ellenzék túlnyomó része – továbbra is teljes egészében tartózkodik a Netanjahu-kormány kritizálásától, az ENSZ-tagországok túlnyomó többségével ellentétben nem szavazta meg a tűzszünetre vonatkozó ENSZ-határozatokat sem, és az EU-ban is számos alkalommal megvétózta az ilyen határozatokat vagy az Izrael számára hátrányos állásfoglalásokat.
Tavaszi interjúnkban szembesítettük mindezzel Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert, aki nem fogadta el a kritikákat. (A teljes válaszát itt olvashatják.)
És mi lesz ezután?
A Gázai övezet jelenleg is izraeli ellenőrzés alatt áll, a halálos légicsapások a hétvégén is folytatódtak. Eközben az Izrael-Hezbollah háború eszkalálódik, és már eddig is több mint kétezer, köztük számos civil áldozattal jár libanoni oldalon.
Ha pedig a Hezbollah-szövetséges Irán és Izrael között is fegyveres konfliktus robbanna ki, az beláthatatlan következményekkel járna.
Emmanuel Macron a hétvégén nyilvánosságra hozott interjúban – Izrael fő szövetségesére, az Egyesült Államokra utalva – gyakorlatilag arról beszélt, hogy nem szabadna több fegyvert eladni az izraeli hadseregnek a gázai hadműveletekhez, amelyek – a sok áldozat mellett – fokozzák a gyűlöletet.
A francia elnök hozzátette: nem szabad engedni, hogy Libanon "újabb Gázává" váljon. Netanjahu szerint Macronnak szégyellnie kellene magát.
Hogy mi lesz a Gázai övezet sorsa, egyelőre kérdéses. Ugyanakkor számos jel utal arra, hogy az izraeli vezetés – biztonsági okokra hivatkozva – tartós megszállás alatt tartaná vagy bekebelezné az övezetet vagy annak egy részét a nyugati ellenkezés és annak ellenére, hogy mindez szintén nemzetközi jogba ütközne.
Idén januárban izraeli telepesek már Gáza visszafoglalásáról, ottani zsidó telepek létesítéséről tartottak konferenciát, amelyen 12 izraeli miniszter is részt vett. Szeptemberi sajtóhírek szerint pedig Netanjahu már fontolgatja, hogy – szintén a Hamász elleni harcra hivatkozva – az összes civilt Észak-Gáza elhagyására fogja kényszeríteni.
Mindezzel kapcsolatban N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértő lapcsoportunk rendezvényén, a Klasszis Klubban korábban azt mondta:
„Ez egy nulla összegű játék”, egy területért folyó küzdelem „a folyótól a tengerig”, a palesztin állam pedig gyakorlatilag már nem tud hol létrejönni.
Beszélt arról is, hogy Izrael úgy akarja lezárni a gázai háborút, hogy soha többé ne érhesse fenyegetés innen a területét.
A teljes interjút itt tekinthetik meg:
