|
| (Fotó: Pixabay) |
“Nyugdíjhazugságnak” nevezi egy kevéssé ismert pénzügyi blog, a Finanzmarktwelt.de kommentárja azt, ami Németországban e téren történik. Pedig a nyugdíjak Németországban július 1-től eléggé szépen, az inflációt jóval meghaladóan emelkedtek – a nyugati tartományokban átlagosan 3,22 százalékkal, Keleten pedig 3,37 százalékkal.
Ám hogyan? Elvileg az országban a nyugdíj-járulékokból kellene a nyugdíjakat finanszírozni, és mostanában többször írták a lapok, hogy a jó munkaerő-piacnak köszönhetően van lehetőség szép nyugdíjemelésre. A gazdasági növekedés magas, a bérek emelkednek, a társadalom öregedését egyelőre egyensúlyozza a bevándorlás (főleg kelet– és dél-európaiak, kisebb részben menekültek állnak munkába).
Az említett cikk szerzője azért nevezi hazugságnak mindezt, mert eközben már most évről évre növekvő összeget fizet be a német szövetségi állam is ebbe a nyugdíjkasszába. Egyenesen a költségvetés legnagyobb tétele. Tehát már régóta nem elegendőek a mostani magas járulékbevételek sem.
Nem titok, nem ámítás
Ez az állami befizetés valójában annyira nem titok vagy nem hazugság, hogy az említett költségvetési tervezetről kiadott közleményben is megvan, ha nem is fő helyen. De a Wikipedia internetes lexikonban is van egy táblázat a korábbi évekről. (Lásd oldalt.)
A német politikusok pedig annyira nem söprik a szőnyeg alá a problémát, hogy hivatalos bizottságot hoztak létre és nekiálltak tervek készítésére arra az időszakra, amikor a jelenleginél is sokkal rosszabb lesz a demográfiai helyzet. (Erről itt írtunk nemrég.)
Politikai kérdés marad
Ezen kívül is rengeteg a vészmadár, például májusban az IMF riogatta Németországot néhány év múlva beköszöntő, majd rohamosan erősödő nyugdíjválsággal. Június elején pedig a Bertelsmann Alapítvány.
Jó lenne, ha a nyugdíjkérdést másképp oldanák meg, nem kéne adókat emelni miatta, de nyugdíjat csökkenteni sem szeretne senki. Sokak szerint mindegy, hogy járuléknak vagy adónak nevezzük (Magyarországon sem lett attól lényegesen alacsonyabb a közteher, hogy egy kulcsos lett az SZJA.). A nyugdíj politikai kérdés, és az is marad, mindenáron meg kell oldani.
|
Az öngondoskodás sem csodaszer Az USA-ban és más angolszász országokban a nyugdíjak jelentős részben öngondoskodáson alapulnak, azaz az emberek idős korukban jórészt a korábbi egyéni megtakarításaikból élnek. (Az állami nyugdíj rendszerint nagyon szerény.) Ezzel azonban több baj is van: egy részük nem képes vagy nem akar takarékoskodni, más részük megtakarítása pedig nem hoz elég hozamot. (Mert a részvény– vagy kötvényárfolyamok nem úgy alakulnak, például.) Erről nemrég itt írtunk. |
Trumpok ellen nyugdíj
Ebben a szellemben, meglepően szókimondóan nyilatkozott pár napja a német pénzügyminiszter, alkancellár, Olaf Scholz (SPD). A költségvetési terv bemutatása és a vámvita kapcsán azt mondta: “Remélem, hogy ez a vita Németországban azzal az eredménnyel végződik majd, hogy ha nem akarunk Trumpokat Németországban, akkor azért tennünk is kell valamit. A stabil nyugdíjak ehhez valószínűleg hozzájárulnak.”
Lásd még: Több mint kétmillió ember nyugdíja lett adóköteles
|
A nyugdíjrendszerünk, mint piramisjáték? Vannak olyan vélemények, hogy a világ legnagyobb piramisjátéka az európai típusú állami nyugdíjrendszer, mert az új befizetők pénzéből fizetik ki a régieket, akik befizetéseit már régen elköltötték. Mi az a piramisjáték? Egy olyan szisztéma, ahol a beígért hozamokat és tőke-visszafizetéseket a régi tagoknak csak az új tagok befizetéseiből tudják biztosítani. Mivel más nyereségtermelő tevékenység nem folyik, törvényszerűen egyre több új befizető, egyre több új tag kell, hogy a rendszer működjön (ahogy a piramis lefelé vastagodik), különben a rendszer összeomlik. (Németül “hógolyó-szisztémának” is nevezik, ami arra a folyamatra utal, ahogy a hógolyóból lavina lesz.) A nyugdíjrendszerben azonban nincs szükség feltétlenül az új befizetők számának növekedésére – elég a szinten maradásuk. Sőt megfelelő gazdasági növekedés, termelékenység-emelkedés esetén a befizetők számának csökkenése sem feltétlenül probléma. A gazdaság valódi értékteremtő képességétől is függ, mennyire lesz nehéz megoldani a nyugdíjproblémát. |
Folytatódik a kamatstop, bár máshol jobban hasznosulnának az erre költött milliárdok. 
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
