(Fotó: Pixabay) |
“Nyugdíjhazugságnak” nevezi egy kevéssé ismert pénzügyi blog, a Finanzmarktwelt.de kommentárja azt, ami Németországban e téren történik. Pedig a nyugdíjak Németországban július 1-től eléggé szépen, az inflációt jóval meghaladóan emelkedtek – a nyugati tartományokban átlagosan 3,22 százalékkal, Keleten pedig 3,37 százalékkal.
Ám hogyan? Elvileg az országban a nyugdíj-járulékokból kellene a nyugdíjakat finanszírozni, és mostanában többször írták a lapok, hogy a jó munkaerő-piacnak köszönhetően van lehetőség szép nyugdíjemelésre. A gazdasági növekedés magas, a bérek emelkednek, a társadalom öregedését egyelőre egyensúlyozza a bevándorlás (főleg kelet– és dél-európaiak, kisebb részben menekültek állnak munkába).
Az említett cikk szerzője azért nevezi hazugságnak mindezt, mert eközben már most évről évre növekvő összeget fizet be a német szövetségi állam is ebbe a nyugdíjkasszába. Egyenesen a költségvetés legnagyobb tétele. Tehát már régóta nem elegendőek a mostani magas járulékbevételek sem.
Nem titok, nem ámítás
Ez az összeg 2017-ben 67,8 milliárd eurót tett ki, hárommilliárddal többet, mint 2016-ban. A 2018-2019-es költségvetésben pedig a múlt héten bemutatott tervezet szerint már 98,1 milliárd euróra nőne. (Az összes kiadás 357 milliárd.) Állami segítség nélkül tehát már igen súlyos deficittel küzdene a nyugdíjkassza.
Ez az állami befizetés valójában annyira nem titok vagy nem hazugság, hogy az említett költségvetési tervezetről kiadott közleményben is megvan, ha nem is fő helyen. De a Wikipedia internetes lexikonban is van egy táblázat a korábbi évekről. (Lásd oldalt.)
A német politikusok pedig annyira nem söprik a szőnyeg alá a problémát, hogy hivatalos bizottságot hoztak létre és nekiálltak tervek készítésére arra az időszakra, amikor a jelenleginél is sokkal rosszabb lesz a demográfiai helyzet. (Erről itt írtunk nemrég.)
Politikai kérdés marad
Ezen kívül is rengeteg a vészmadár, például májusban az IMF riogatta Németországot néhány év múlva beköszöntő, majd rohamosan erősödő nyugdíjválsággal. Június elején pedig a Bertelsmann Alapítvány.
Jó lenne, ha a nyugdíjkérdést másképp oldanák meg, nem kéne adókat emelni miatta, de nyugdíjat csökkenteni sem szeretne senki. Sokak szerint mindegy, hogy járuléknak vagy adónak nevezzük (Magyarországon sem lett attól lényegesen alacsonyabb a közteher, hogy egy kulcsos lett az SZJA.). A nyugdíj politikai kérdés, és az is marad, mindenáron meg kell oldani.
Az öngondoskodás sem csodaszer Az USA-ban és más angolszász országokban a nyugdíjak jelentős részben öngondoskodáson alapulnak, azaz az emberek idős korukban jórészt a korábbi egyéni megtakarításaikból élnek. (Az állami nyugdíj rendszerint nagyon szerény.) Ezzel azonban több baj is van: egy részük nem képes vagy nem akar takarékoskodni, más részük megtakarítása pedig nem hoz elég hozamot. (Mert a részvény– vagy kötvényárfolyamok nem úgy alakulnak, például.) Erről nemrég itt írtunk. |
Trumpok ellen nyugdíj
Ebben a szellemben, meglepően szókimondóan nyilatkozott pár napja a német pénzügyminiszter, alkancellár, Olaf Scholz (SPD). A költségvetési terv bemutatása és a vámvita kapcsán azt mondta: “Remélem, hogy ez a vita Németországban azzal az eredménnyel végződik majd, hogy ha nem akarunk Trumpokat Németországban, akkor azért tennünk is kell valamit. A stabil nyugdíjak ehhez valószínűleg hozzájárulnak.”
Lásd még: Több mint kétmillió ember nyugdíja lett adóköteles
A nyugdíjrendszerünk, mint piramisjáték? Vannak olyan vélemények, hogy a világ legnagyobb piramisjátéka az európai típusú állami nyugdíjrendszer, mert az új befizetők pénzéből fizetik ki a régieket, akik befizetéseit már régen elköltötték. Mi az a piramisjáték? Egy olyan szisztéma, ahol a beígért hozamokat és tőke-visszafizetéseket a régi tagoknak csak az új tagok befizetéseiből tudják biztosítani. Mivel más nyereségtermelő tevékenység nem folyik, törvényszerűen egyre több új befizető, egyre több új tag kell, hogy a rendszer működjön (ahogy a piramis lefelé vastagodik), különben a rendszer összeomlik. (Németül “hógolyó-szisztémának” is nevezik, ami arra a folyamatra utal, ahogy a hógolyóból lavina lesz.) A nyugdíjrendszerben azonban nincs szükség feltétlenül az új befizetők számának növekedésére – elég a szinten maradásuk. Sőt megfelelő gazdasági növekedés, termelékenység-emelkedés esetén a befizetők számának csökkenése sem feltétlenül probléma. A gazdaság valódi értékteremtő képességétől is függ, mennyire lesz nehéz megoldani a nyugdíjproblémát. |