Az Európai Unió állam- és kormányfői február 12-én a belga Alden Biesen kastélyban gyűltek össze, hogy az EU versenyképességének feltámasztásáról egyeztessenek. Az informális találkozóhoz két korábbi olasz miniszterelnök, Mario Draghi és Enrico Letta is csatlakozott.
Az ő meghívásuk egyáltalán nem volt véletlen. Egyfelől mindketten határozottan állítják, hogy az Európa Unió gazdasági versenyhátrányba került az Egyesült Államokhoz és Kínához képest. Másfelől pedig már 2024-ben átfogó reformokat javasoltak az EU vezetése számára a nagy hatást kiváltó jelentéseikben.
Fotó: Európai Tanács
António Costa, az Európai Tanács elnöke az esti munkavacsorát követő sajtótájékoztatón azt mondta: mind a 27 tagállam egyetértett abban, hogy egy tényleg egységesen működő európai uniós piac kialakítására van szükség. Hozzátette, hogy el kell távolítani a bürokratikus akadályokat, kezelni kell a vállalatokra nehezedő magas energiaköltségeket, valamint növelni kell a befektetéseket az innovációba és a gazdaság modernizálásába. „Erős európai cégekre van szükségünk, hogy versenyezhessenek a globális piacon”.
A magyar szál
A Costa által elmondottak mind visszaköszönnek az Európai Munkaadói Szövetség (Business Europe) javaslatcsomagjában, ami egy fontos kiindulópontja volt a belgiumi egyeztetésnek is. A legnagyobb, 25 millió vállalkozás érdekeit képviselő európai munkaadói szervezet az Ambíciótól a kivitelezésig – Sürgős felhívás a cselekvésre 2026-ban című dokumentumában 13 átfogó intézkedési tervet vázolt fel.
Fotó: Depositphotos.com
A Business Europe javaslatai a magyar cégek érdekeivel is egybecsengenek. Már csak azért is, mert a szervezet tagjaként a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) is aktívan részt vett a „minimumprogram” kidolgozásában.
„Ez egy olyan csomag, ami minden európai ország gazdaságára visszahat. Minél nyitottabb egy gazdaság, annál kevésbé egyértelmű, hogy mi szolgálja leginkább az érdekeit. Márpedig Magyarország egy kimagaslóan nyitott gazdaság” – mondta a Business Europe javaslataival kapcsolatban az MGYOSZ elnöke.
A 28. rezsim
Lakatos Péter – aki egyben a VIDEOTON Holding Zrt. társ-vezérigazgatói posztját is betölti – úgy véli, hogy a kisebb EU-tagállamoknak, így Magyarországnak különösen fontos, hogy minél egységesebb legyen a belső uniós piac szabályozása. És itt jön képbe a 28. rezsim.
„A kínai egy teljesen egységes piac, de az Egyesült Államokról is elmondható, hogy ha egy bostoni székhelyű vállalat Kentukcy vagy Wisconsin államban szeretne üzletet indítani, majdnem nulla szabályozási kihívással szembesül” – kezdte Lakatos Péter.
A 28. rezsim célja, hogy a 27 európai uniós tagállam cégei egységes jogi keretek között alapíthassanak céget, a közösség egész területén.
„Ez olyan, mint egy blanketta szerződés: azt garantálja, hogy bármely országban ugyanazokkal a feltételekkel lehessen Kft.-t alapítani, ne kelljen hozzá a cégnek drága helyi ügyvédeket és könyvvizsgálókat fogadnia”
– magyarázta az MGYOSZ elnöke.
Bár a kormány a Nemzeti Befektetési Ügynökségen (HIPA) és a Magyar Exportfejlesztési Ügynökségen (HEPA) keresztül támogatja a magyarországi cégek külföldi befektetéseit, Lakatos Péter szerint a hazai vállalkozások messze nem jelennek meg olyan arányban a külpiacokon, mint amennyire szükség lenne. Az egységes belső piac hiánya is akadályozza ezt a folyamatot. A Videoton vezérigazgatója hozzátette: minél egységesebb egy piac szabályozása, az annál kedvezőbb a kisebb vállalkozások számára, miközben a nagy szereplők előnyei csökkennek.
„Ha egy német cég valamilyen ok miatt nem tud Magyarországra jönni, könnyen lehet, hogy megvonja a vállát. Egy magyar vállalat számára viszont rendkívül fontos, hogy beléphessen a német piacra.”
A 28. rezsim kifejezetten egy tagállamok fölötti, vállalkozásokra vonatkozó jogi kategória lenne – erről a Klasszis Podcastban korábban Szendrői Gábor, az MGYOSZ elnökségi tagja is beszélt. A műsort itt hallgathatják vissza:
Kilóra szabályoztak az elmúlt években
A bürokrácia és a túlszabályozás mérséklése már szinte triviális igénynek számít. Lakatos Péter szerint az elmúlt egy évben történtek pozitív változások, de lehetne gyorsabb a tempó.
Kiemelhetjük a tavaly megszületett európai uniós „Omnibus” csomagokat, amik több, már meglévő jogszabályt módosítottak. Például jelentősen leegyszerűsítették a vállalatokra vonatkozó fenntarthatósági (ESG) jelentések elkészítésének követelményeit. Erről bővebben ebben a cikkünkben olvashatnak:
Lakatos Péter szerint az Európai Unióban az elmúlt években egy túlszabályozás következett be, innen próbál most visszatáncolni az EU vezetése.
„Kilóra szabályoztak az unióban. Ha felmerült egy ötlet, túl hamar kapott egy irányelvet, aminek következtében végül már nehéz volt követni, hogy a cégeknek melyik előírást kell pontosan betartaniuk. Németországban készült egy felmérés, amely kimutatta, hogy az elmúlt 5 évben az új EU-s szabályoknak való megfelelés miatt minden vállalatnak átlagosan legalább 5 új embert kellett felvennie.”
Olcsó energia – Oroszország nélkül?
Az iparban az elmúlt években látott, erőltetett zöld átállás és a vállalatok vállára nehezedő magas energiaköltségek rendszeresen előkerülnek az európai versenyképességgel kapcsolatos beszélgetésekben. Nem volt ez másként a belgiumi csúcson sem.
„Le kell szorítani az energiaárakat. Európa nem engedheti meg magának, hogy arra várjon: néhány év múlva majd magától beáll a piac egy alacsonyabb árszínvonalra, miközben addigra például a német vegyipar kivonulhat a kontinensről, magával rántva feldolgozóipari cégek tömegét” – érzékeltette a probléma súlyát Lakatos Péter.
A Business Europe többek között a hosszútávú energia-, illetve áramvásárlási szerződéses keretrendszer fejlesztését, a rendszerköltségek, például az energiaadók vagy a hálózati díjak mérséklését javasolja. És sürgeti az Európai Unió energiapiacai közötti integráció erősítését is olyan hálózatok kiépítésével, amik szélesebb rendszerelőnyöket biztosítanak.
A témával kapcsolatban a Privátbankár azt a kérdést vetette fel, hogy orosz energiahordozók nélkül elképzelhető-e, hogy rövid távon kialakuljon egy, a mostaninál alacsonyabb árszínvonal a vállalatok számára. Az Európai Tanácsban ugyanis döntöttek arról, hogy 2027 végéig fokozatosan megszüntetik minden orosz fosszilis energiahordozó importját az EU-tagállamokban. Magyarország hevesen ellenezte az orosz vezetékes és cseppfolyósított gáz behozatalának importját kimondó REPowerEU-rendeletet, amit a kormány meg is támadott az Európai Unió Bíróságán.
Lakatos Péter szerint a téma körüli nagy zajban nehéz felmérni, hogy az Európai Unió függetlenedési lépéseinek mekkora a politikai és mekkora a gazdasági indokoltsága. Itt több szempontot is mérlegelni kell. Például, hogy ha egy ország monopol helyzetbe kerül az orosz gáz felvásárlásában (mint Kína vagy India), akkor diszkont áron, kedvezménnyel juthat hozzá az energiahordozóhoz.
„Ugyanakkor valószínűleg nem annyira drasztikusak az alternatívák közötti különbségek (3-4-szeresek – a szerk.), különben a válasz sokkal egyértelműbb lenne, nem tudná a politikai zaj felülírni a számokat”
– mondta el kérdésünkre az MGYOSZ elnöke.
A vitatott Mercosur
Ha már politikai zaj. Az elmúlt időszakban rengeteg kritikát kapott az Európai Unió a négy dél-amerikai országot (Brazília, Argentína, Uruguay, Paraguay) tömörítő Mercosurral kötött szabadkereskedelmi megállapodása. Idehaza a magyar gazdák érdekeinek sérelmére hivatkozva kampányolt ellene a kormánypárt és legnagyobb kihívója is.
Az, hogy mit jelentene a Mercosur az európai gazdaság számára, valójában egy sokkal összetettebb kérdés annál, mint amit a tipikusan a mezőgazdasági termelők (illetve a kormány és a legnagyobb ellenzéki párt – a szerk.) által hangosan kommunikált érvrendszer sugall. „Sok ország részéről azt gondolom, hogy itt inkább politikai, és nem kiszámított gazdasági állásfoglalásról van szó. A megállapodás részletei számos védelmet adnak a mezőgazdaság szereplőinek (limitált kvótarendszer, elhúzódó bevezetés), és szerencsére nem a magyar mezőgazdasági portfóliónak jelenti a legnagyobb kihívást – fogalmazott Lakatos Péter.
Általánosságban az MGYOSZ elnöke szerint Európának az a jó, hogyha minél több multilaterális vagy regionális megállapodást köt. „Ami pedig Európának jó, az nagyon ritkán rossz Magyarországnak, a magyar beszállítóknak”.
Ebbe a körbe illeszkedik a hosszú évek tárgyalási sorozata után az Európai Unió és India között végül tető alá hozott szabadkereskedelmi megállapodás is. Lakatos Péter szerint egyértelműen látszik, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nem működik megfelelően, így az egyes országok közötti gazdasági partnerségek súlya felértékelődik. Ráadásul itt a gyorsaság is egy meghatározó szempont.
„Érdemes lenne az ilyen megállapodásokba azt is belefoglalni, hogy az adott partner egy hasonló szerződést egy másik világhatalommal, mondjuk az Egyesült Államokkal csak minimum három évvel később írhasson alá”.
Lakatos Péter szerint a tavaly júliusban az Egyesült Államok és az Európai Unió között létrejött vámmegállapodás a valóságban talán mégsem lesz olyan negatív Európa számára, mint ahogyan azt sokan beállították Ursula von der Leyen és Donald Trump kézfogása után.
Fotó: MTI/AP/Jacquelyn Martin
„Ha ennek a megállapodásnak a teljes bevezetését jól csinálják – például az EU nem enged a gyógyszeripari és az IT-termékeket illetően – , akkor ez összességben nem egy rossz keretrendszer. Ez abból is látszik, hogy az Egyesült Államok még megpróbál további elemeket belealkudni.”
Azt a véleményét António Costa sem rejtette véka alá, hogy az Európai Uniónak proaktív kereskedelmi politikát kell folytatnia. A Business Europe szerint az idei évben szükség lenne az ASEAN-országokkal (vagyis a Délkelet‑ázsiai Országok Szövetségéhez tartozó államokkal pl. Szingapúrral, Thaifölddel, Malajziával vagy a Fülöp-szigetekkel) már folyamatban lévő tárgyalások felgyorsítására, valamint az Egyesült Királysággal és Törökországgal meglévő gazdasági partnerségi viszony megerősítésére. A dokumentum emellett megemlíti a gazdasági kapcsolatok fokozását Afrikával is.
Jó a zöld átállás, csak túl gyors
Az Európai Unió iparában az elmúlt években látott, erőltetett tempóban zajló zöld átállás is folyamatosan visszaköszön az európai uniós versenyképességi tanulmányokban. Ebben a kérdéskörben is megfigyelhető már némi fordulat, elég csak annak a végül fellazított direktívának a módosítására gondolni, ami 2035-től teljesen megtiltotta volna a belső égésű motorral hajtott új autók értékesítését.
Az új, fenntarthatóbb technológiákra való átállás folyamata szükségszerű – ezt a Business Europe is elismeri. Az EU szén- dioxid határkiigazítási mechanizmusát (CBAM) például kifejezetten pozitív lépésként értékeli. Ennek értelmében, ha egy harmadik országbeli cégtől olcsóbban, de nagyobb CO2-kibocsátás mellett legyártott terméket importál egy európai uniós vállalat, akkor CBAM-díjat kell fizetnie, ami kompenzálja a kibocsátási különbséget az uniós előírásokhoz képest. Ezen a ponton azonban belép a pragmatikus megközelítés.
A Business Europe szerint ugyanis biztosítani kell, hogy az ebből a mechanizmusból, illetve a kibocsátás- kereskedelmi rendszerből (ETS, ami az ipar és légiközlekedési cégek szén-dioxid kvótáival való kereskedelmet szabályozza) származó bevételeket a vállalatok teljes mértékben a saját dekarbonizációs erőfeszítéseik támogatására használják fel.
A ráfordítás ne költségként, hanem befektetésként jelenjen meg
Az innovatív vállalkozásokba való befektetés és a stratégiai autonómia kiépítése még két olyan kulcsszó, amikre mindenképp érdemes kitérni. „A cél, hogy Európának legyenek ötletei és termékei, mert ebben a folyamatban nagyon lelassult. Nyitottnak kell lenni az innovációra, miközben technológia-semlegesnek kell maradni” – mondta Lakatos Péter.
Az Egyesült Államok és Kína is köröket ver az Európai Unióra ebben a tekintetben. Azt már kevesen teszik hozzá, hogy miközben három globálisan meghatározó cég nő ki a kínai startup ökoszisztémából, addig 997 elbukik.
Lakatos Péter hozzátette, hogy Európában az egyetemeknek és a kutatóintézeti hálózatoknak óriási lobbierejük van, de nem szabad, hogy a jövő innovatív fejlesztései kizárólag az általuk kijelölt – nagyon szűk, és sokszor nem gyakorlatias – irányvonal mentén haladjanak.
Az MGYOSZ elnöke szerint a stratégiai autonómia kiépítéséhez beruházásvédelmi intézkedésekre is szükség van. Emellett külön javaslatcsomag foglalkozik a munkavállalói készségek fejlesztésével.
„A cél, hogy a cégek az erre való ráfordítást ne költségként, hanem befektetésként éljék meg. Fontos lenne például az Európai Szociális Alap forrásainak legalább 50 százalékát a munkavállalók készségfejlesztésére fordítani, illetve 15 százalékot a munkaadói igények alapján allokálni.”
Az persze örökzöld kérdés, hogy a hangzatos politikusi megnyilatkozások és részletes szakmai tervek mikor és hogyan valósulhatnak meg a gyakorlatban. Ezzel kapcsolatban a francia elnök szavaiban bízhatunk. Emmanuel Macron a belgiumi, informális ülésre érkezve kijelentette, hogy „az Európai Uniónak júniusig konkrét döntéseket kell hoznia arról, hogyan teheti Európát versenyképesebbé.” Addig már csak négy hónap van hátra.
Az extrém dolgok is drágulnak. 
