A 27%-os szociális adót akár üzenetként is értelmezhetik az alkotmánybírák, akik 11 hónapja döntésképtelenek a 100 ezer magánnyugdíjpénztárnál maradó tag állami nyugdíjának ügyében A 27%-os szociális adót akár üzenetként is értelmezhetik az alkotmánybírák, akik 11 hónapja döntésképtelenek a 100 ezer magánnyugdíjpénztárnál maradó tag állami nyugdíjának ügyében. Az adóbevételek után ugyanis nem járna automatikusan járadék minden befizetőnek.
Nomen est omen
Az egészségbiztosítási járulék, a munkaerő-piaci járulék és a nyugdíj-hozzájárulás helyét a Rogán Antal által benyújtott módosítóindítvány értelmében egy 27%-os szociális adó veheti át a jövőben. Csakhogy ennek a 27%-nak megfelelő terhet jelent az előző 3 adónem is, így tehát pusztán átnevezésről is beszélhetnénk - a háttérben azonban ennél többről van szó.
A szociális adó egyik nagy előnye lehet a kormányzat számára, hogy elnevezésében véletlenül sem utal arra, hogy az valamiféle járulék lenne - mint eddig. A három részből összeálló adó két eleme járulék volt eddig is, a harmadik, a nyugdíj-hozzájárulás pedig egy keresztelőn már átesett. És pont ez a lényeg.
A nyugdíjrendszer átalakításakor a nyugdíjjárulékból nyugdíj-hozzájárulás lett hirtelen, ez pedig azért volt fontos, mert a magánnyugdíjpénztáraknál maradó nagyjából 100 ezer tag járadékát a kormány így vissza tudja tartani. Vagyis ezek a tagok fizetik továbbra is a hozzájárulást, de abból járadékot később nem kapnak, hiszen, akik a pénztáruknál maradtak, azoknak 2011 után nem bővül a szolgálati ideje. Vagyis 100 ezren továbbra is fizetnek a nyugdíjkasszába, de onnan pénzt nem fognak majd látni. Járulékkal ezt nem lehetett volna kivitelezni, hiszen az alapból járadékfizetést von maga után. Egy szolidaritáson nyugvó adóra viszont bármikor mondhatja a jogalkotó, hogy abból kifizetés (vagyis járadékszerű ellátás) nem jár automatikusan az összes befizetőnek.
Sőt, a félreértések elkerülése végett a Rogán Antal által jegyzet módosító erre külön is felhívja a figyelmet (az eredeti salátatörvény-tervezetben is volt erre utalás). Az indítvány így fogalmaz: "a törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését egészben vagy részben megillető olyan fizetési kötelezettséget is megállapíthat, amelynek megfizetése társadalombiztosítási ellátásra való jogot nem keletkeztet".
Tehát a befizetés után nem jár automatikusan kifizetés - ez főleg az egykori nyugdíjjárulék, vagyis a nyugdíj-hozzájárulás miatt érdekes.
Üzenet az Alkotmánybíróságnak?
Továbbra is az Alkotmánybíróság előtt van ugyanis több olyan beadvány - többek között a Stabilitás Pénztárszövetségé -, amely azt kifogásolja, hogy az egykori járulék átnevezése nem jelenti azt, hogy annak "járulék" minősége megszűnt. Magyarul, azok a pénztártagoknak is kapniuk kellene állami nyugdíjat, akik nem léptek vissza a tb-be.
Az új adótörvények azonban megágyazhatnak annak a jogi háttérnek, ami alapján a kormány még jobban bebiztosíthatja magát, hogy ne kelljen 100 ezer embernek később járadékot fizetnie. A kormányzat eddig is azon az állásponton volt, hogy a kérdéses 100 ezer pénztártag "kiírta magát" az állami nyugdíj rendszeréből.
A pénztártagok, vagyis a "maradók" befizetése alacsonyabb, mint az állami rendszerbe visszalépőké, de összességében hatalmas terhet jelenthet a költségvetésnek, ha a jövőben nekik is nyugdíjat kellene fizetniük. Most pedig épp a nyugdíjkassza két lábra állításának idejét éljük - sőt, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint a következő év lesz az első, amikor a nyugdíjkasszát sikerül bezárni: vagyis annak bevételeiből tudják majd finanszírozni a kiadásokat. Ehhez persze kellett egy kis "fazonigazítás" is, hiszen a kabinet a korhatár előtti kifizetéseket a jövőben nem tekinti nyugdíjszerű ellátásnak, vagyis nem a nyugdíjalapból fogja azokat finanszírozni.
Ugyanakkor a költségvetés tervezetéből az is kitűnik, hogy a kormányzat a különböző nagy ellátórendszerek mögötti kasszákat szeretné letisztítani, így átláthatóbb lenne az Egészségügyi Alap és például a nyugdíjkassza működése is. Az elv pedig pofon egyszerű volt: a kiadásokat összekötötték a bevételekkel. Az átláthatóság azonban nyilván sérül, ha egy közös, 27%-os adóból fedeznek több fajta célt: legalább is játékteret enged a kormánynak, hogy bizonyos célterületekre elvonjon összegeket, vagy hozzáadjon bizonyos kasszákhoz. Az E-Alapnak erre jövőre akár szüksége is lehet, hiszen a mostani tervek szerint annak csak 70%-a lesz "önellátó", vagyis a maradékot a költségvetésből kell majd kipótolni.
Könnyen meglehet tehát, hogy a kormány üzenetet rejtett a módosító javaslatokba, ugyanis ha a Ház elfogadja Rogán szociális adóját, akkor az nagy nyomás alá helyezheti az Alkotmánybíróságot, amely már 11 hónapja ül az említett beadványokon. Információink szerint a taláros testület nyár végén igen közel volt hozzá, hogy alkotmányellenesnek mondja ki, hogy a hozzájárulást fizetők nem kapnak később állami nyugdíjat. A régi összetételű testület végül mégis meghátrált és a döntést a már 15 főre kiegészülő Ab-re hagyta.
Nomen est omen
Az egészségbiztosítási járulék, a munkaerő-piaci járulék és a nyugdíj-hozzájárulás helyét a Rogán Antal által benyújtott módosítóindítvány értelmében egy 27%-os szociális adó veheti át a jövőben. Csakhogy ennek a 27%-nak megfelelő terhet jelent az előző 3 adónem is, így tehát pusztán átnevezésről is beszélhetnénk - a háttérben azonban ennél többről van szó.
A szociális adó egyik nagy előnye lehet a kormányzat számára, hogy elnevezésében véletlenül sem utal arra, hogy az valamiféle járulék lenne - mint eddig. A három részből összeálló adó két eleme járulék volt eddig is, a harmadik, a nyugdíj-hozzájárulás pedig egy keresztelőn már átesett. És pont ez a lényeg.
A nyugdíjrendszer átalakításakor a nyugdíjjárulékból nyugdíj-hozzájárulás lett hirtelen, ez pedig azért volt fontos, mert a magánnyugdíjpénztáraknál maradó nagyjából 100 ezer tag járadékát a kormány így vissza tudja tartani. Vagyis ezek a tagok fizetik továbbra is a hozzájárulást, de abból járadékot később nem kapnak, hiszen, akik a pénztáruknál maradtak, azoknak 2011 után nem bővül a szolgálati ideje. Vagyis 100 ezren továbbra is fizetnek a nyugdíjkasszába, de onnan pénzt nem fognak majd látni. Járulékkal ezt nem lehetett volna kivitelezni, hiszen az alapból járadékfizetést von maga után. Egy szolidaritáson nyugvó adóra viszont bármikor mondhatja a jogalkotó, hogy abból kifizetés (vagyis járadékszerű ellátás) nem jár automatikusan az összes befizetőnek.
Sőt, a félreértések elkerülése végett a Rogán Antal által jegyzet módosító erre külön is felhívja a figyelmet (az eredeti salátatörvény-tervezetben is volt erre utalás). Az indítvány így fogalmaz: "a törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését egészben vagy részben megillető olyan fizetési kötelezettséget is megállapíthat, amelynek megfizetése társadalombiztosítási ellátásra való jogot nem keletkeztet".
Tehát a befizetés után nem jár automatikusan kifizetés - ez főleg az egykori nyugdíjjárulék, vagyis a nyugdíj-hozzájárulás miatt érdekes.
Üzenet az Alkotmánybíróságnak?
Továbbra is az Alkotmánybíróság előtt van ugyanis több olyan beadvány - többek között a Stabilitás Pénztárszövetségé -, amely azt kifogásolja, hogy az egykori járulék átnevezése nem jelenti azt, hogy annak "járulék" minősége megszűnt. Magyarul, azok a pénztártagoknak is kapniuk kellene állami nyugdíjat, akik nem léptek vissza a tb-be.
Az új adótörvények azonban megágyazhatnak annak a jogi háttérnek, ami alapján a kormány még jobban bebiztosíthatja magát, hogy ne kelljen 100 ezer embernek később járadékot fizetnie. A kormányzat eddig is azon az állásponton volt, hogy a kérdéses 100 ezer pénztártag "kiírta magát" az állami nyugdíj rendszeréből.
A pénztártagok, vagyis a "maradók" befizetése alacsonyabb, mint az állami rendszerbe visszalépőké, de összességében hatalmas terhet jelenthet a költségvetésnek, ha a jövőben nekik is nyugdíjat kellene fizetniük. Most pedig épp a nyugdíjkassza két lábra állításának idejét éljük - sőt, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint a következő év lesz az első, amikor a nyugdíjkasszát sikerül bezárni: vagyis annak bevételeiből tudják majd finanszírozni a kiadásokat. Ehhez persze kellett egy kis "fazonigazítás" is, hiszen a kabinet a korhatár előtti kifizetéseket a jövőben nem tekinti nyugdíjszerű ellátásnak, vagyis nem a nyugdíjalapból fogja azokat finanszírozni.
Ugyanakkor a költségvetés tervezetéből az is kitűnik, hogy a kormányzat a különböző nagy ellátórendszerek mögötti kasszákat szeretné letisztítani, így átláthatóbb lenne az Egészségügyi Alap és például a nyugdíjkassza működése is. Az elv pedig pofon egyszerű volt: a kiadásokat összekötötték a bevételekkel. Az átláthatóság azonban nyilván sérül, ha egy közös, 27%-os adóból fedeznek több fajta célt: legalább is játékteret enged a kormánynak, hogy bizonyos célterületekre elvonjon összegeket, vagy hozzáadjon bizonyos kasszákhoz. Az E-Alapnak erre jövőre akár szüksége is lehet, hiszen a mostani tervek szerint annak csak 70%-a lesz "önellátó", vagyis a maradékot a költségvetésből kell majd kipótolni.
Könnyen meglehet tehát, hogy a kormány üzenetet rejtett a módosító javaslatokba, ugyanis ha a Ház elfogadja Rogán szociális adóját, akkor az nagy nyomás alá helyezheti az Alkotmánybíróságot, amely már 11 hónapja ül az említett beadványokon. Információink szerint a taláros testület nyár végén igen közel volt hozzá, hogy alkotmányellenesnek mondja ki, hogy a hozzájárulást fizetők nem kapnak később állami nyugdíjat. A régi összetételű testület végül mégis meghátrált és a döntést a már 15 főre kiegészülő Ab-re hagyta.
Privátbankár - Zsiborás Gergő
Délutánra erősödött a főbb devizákkal szemben a hazai fizetőeszköz. 
