Jó akciós kamatokról még évekig ne álmodjunk!

Két slágertermék van most a magyar befektetési piacon, az egyik az államkötvény, a másik a befektetési jegy. Az, hogy hónapról hónapra rekordokat dönt a lakossági állampapír-állomány, mennyire jelent kihívást a befektetési alapkezelők számára? - tették fel a kérdést a Dorsum Zrt. által alapkezelőknek szervezett rendezvényen, ahol Mihálovits András, a Millás Reggeli szerkesztője neves alapkezelőkkel beszélgetett. (Schuszter Péter elnök-vezérigazgatóval a Generalitól, Daróczi Andor, az MKB Alapkezelő és Padányi Péter, a Pioneer igazgatójával.)

Komoly felárat fizet az állam a papírjaira

Eddig is konkurencia volt az állampapír, ezután is az lesz, főleg, hogy az állam mindent megtesz azért, hogy szélesebb hazai kisbefektetői kört építsen ki az állampapírok tulajdonosai között, és ezért komoly kamatfelárat hajlandó fizetni – mondták el. Korábban is sokáig előfordult, hogy az állampapírok többet fizettek más alacsony kockázatú befektetéseknél, ez most különösen szembetűnő.

A pénzpiaci és a rövid kötvényalapoknak így egyértelműen erős konkurenciát jelent az állampapír, de inkább főleg hosszabb távon. Jelenleg egyelőre szerencsére alapokba is, állampapírba is hasonlóan tízmilliárdok mennek havonta. A hosszú állampapírok kapcsán azonban nem túl lelkesek a befektetők, akik jó, hogy végre megszokták, hogy a három hónapos befektetés nem hosszú, ám a hat hónap még midig sokak szemében hosszú időnek számít.

Amikor a bankok örülnek a konkurenciának

Elhangzott, hogy egyre inkább bekapcsolódnak az állampapír-értékesítésbe a bankok is. Részben azért, mert jelenleg nincsen szükségük forrásokra, de azért is, mert az állam magasnak számító jutalékot fizet a forgalmazó intézményeknek. A jelenlegi alacsonyabb kamatkörnyezetben a bankok nehezen tudnak elég bevételt szerezni, a különadókat nehezen tudják kitermelni.

Ezért is érthető, hogy olyan termékek értékesítése felé fordulnak, amelyek a jutaléktartalma magasabb, könnyen értékesíthetők, alacsony kockázatúak és így az ügyfél felé az arculatvesztés minimális kockázatával járnak. Erre a célra kiváló például a Kamatozó Kincstárjegy.

Akciós kamatokról még ne álmodjunk

Na de meddig tarthat ez az állapot, hogy a bankoknak nincs szükségük forrásokra, és nem akarnak konkurálni a betétesek pénzéért? Mi kell ahhoz, hogy ez megváltozzon, és mi lesz, ha megváltozik? – tették fel a kérdést.

Ez nem holnap lesz, az akciós kamatok kora még egy ideig nem fog visszajönni. A bankok tulajdonosai nagyon megégették magukat Magyarországon, a hitelezési aktivitás visszaépüléséhez valószínűleg még legalább két-három év kell. Másrészt jelenleg is sok a likviditás a bankrendszerben. Hacsak nem történik valami váratlan, nagy dolog, például Amerika csődbe megy, sokáig nem térnek majd vissza a magas akciós kamatok.

A befektetési alapoknak emiatt még bőven lehet tere a bővüléshez, a fő baj azonban, hogy a lakosság kockázatvállalási hajlandósága nem változik. A húzótermékek még mindig a pénzpiaci és a rövid kötvényalapok. (Arról, hogy ezektől most mennyire alacsony hozam várható, itt írtunk – a szerk.)

Ha agyonütik, akkor sem vesz részvényt

A 3,0-3,5 százalék körüli alapkamat mellett ez nem biztos, hogy jó hozam várható az említett alacsony kockázatú alapoktól is, sőt szinte biztos, hogy nem. A jövőbeli teljesítmények köszönő viszonyban sem lesznek a múltbelivel. Eközben vannak részvényalapok, amelyek évek óta évi 10-15 százalékos teljesítményt értek el. Ennek ellenére sem hajlandó a lakosság ezekbe az alapokba pénzt tenni.

Ebben benne van az is, hogy nem hajlandóak hosszú távú befektetésekbe pénzt tenni, az is, hogy sokan azt sem tudják, mi az a részvény, és nem szeretnek kockázatot vállalni. Jelenleg a legtöbben akkor sem hajlandóak kockázatosabb befektetést választani, ha a bankok a banki tanácsadókat kifejezetten arra kérik, hogy ebbe az irányba tereljék őket. A lakosság pénzügyi műveltségét, pénzügyi tudatosságát jó lenne magasabb szintre hozni – hangzott el.

Ki termeli ki a költséget?

A Dorsum által meghívott szakemberek arra is számítanak, hogy a következő lépésben az alacsony kockázatú alapokból a magasabb kockázatúak felé áramlik majd a pénz. Attól is függ ez azonban, hogy milyen lesz a piaci helyzet, mennyire fognak jól teljesíteni az alapok. Bár a részvényalapokkal szembeni averzió még mindig jelentős, ha a következő 2-3 évben is sikerül évi 10-15 százalékos hozamokat produkálni, várhatóan csak-csak felfedezik majd maguknak ezeket a befektetők.---- Gyilkos árverseny? ----

Egy másik probléma az alacsony kamatok kapcsán, hogy az alapkezelői díjakat és egyéb költségeket egyre nehezebb kitermelni. Volt olyan pénzpiaci alap, amely 1,5 százalékos éves költséggel működött, ha ezt kell levonni a jelenlegi alacsony kamatokból, csak nagyon kevés marad. A költségek szintje ilyen körülmények között nagymértékben befolyásolja az alapok hozamát.

Gyilkos árverseny indul?

Félő, hogy éles verseny indul el, melyik alapkezelő hogyan tudja csökkenteni a költségeit, hogy ezzel több hozam maradjon a befektetőknél – hangzott el. Más ugyanakkor úgy véli, hogy mivel a bankok sem adnak majd 2-3 százalékos kamatnál többet, ez nem jelent majd problémát. Egy biztos, ekkora kamatszint mellett a költségek terén „önmérsékletet kell tanúsítanunk” – vélik az alapkezelők.

A költségek másik jelentős része a forgalmi jellegű jutalék, amely rendszerint a forgalmazó bankoké és brókercégeké. Ezen a téren viszont a bankszektort sújtó terhek miatt nem gondolják, hogy mérséklésre lehet számítani. A pénzintézetekben nagy szükségük van a díjbevételekre. Attól sem tartanak viszont, hogy elérjük a nyugati színvonalat, ahol egy részvényalap belépési (vételi) jutaléka 4-5 százalék, egy kötvényalapé 2-3 százalék is lehet. (Ez úgy lehetséges, hogy ott általában sokkal hosszabb távra, sok évre vásárolnak alapokat a befektetők – a szerk.) A külföldi szinthez képest sokkal de sokkal alacsonyabbak a hazai jutalékok, ez is nagyban akadályozza a külföldi alapokat a hazai piacon való megjelenésben.

A kínai zuhanás megvédte a magyar alapkezelőket

Attól is tartanak, hogy ha már ilyen alacsonyak a kamatok, közelítve a nyugat-európai szinthez, akkor a lakosság esetleg úgy dönt, hogy akkor már akár euróban is tarthatja a megtakarításait. Ettől azonban még fényévekre vagyunk – állapították meg. Az ügyfelek bizonyos időszakokban, mint 2011 végén, keresik ugyan az eurós befektetéseket, de nem túl nagy ezek állománya.

Van olyan cég, ahol 60-70 luxemburgi bejegyzésű alapot is árulnak, de az eladott összérték nem jelentős, úgy tűnik, a külföldi devizaalapok egyelőre nem jelentenek komoly konkurenciát a hazai alapoknak. A külföldi alapok hanyagolásához egyébként az is hozzájárult, hogy 2006-2007-ben vezettek be a hazai piacra számos külföldi alapot, amelyek az akkori divatnak megfelelően főleg feltörekvő piaci, leginkább ázsiai, kínai részvényekbe fektettek, vagy például small cap (kis kapitalizációjú) részvénytársaságok papírjaiba.

Ezek pedig a 2008-2009-es válság körül akkorát zuhantak, hogy nagy részük árfolyama még azóta sem érte utol magát. Megítélésük így hasonlóan rossz, mint a magyar részvényalapoké, ezért is veszik kevesen ezeket az alapokat.

Forint, ami valójában deviza

Akinek forintja van, az leginkább forintban szeret befektetni – hangzott el. De felhívták a figyelmet arra is, hogy számos, forintban denominált alap, főleg részvényalapok devizaeszközöket tartanak, amelyek devizakockázatát nem fedezik, így sokan úgy válnak devizatulajdonossá, hogy forintot fektettek be, akár tudják, akár nem. Az is távol tartja a külföldi alapkezelőket a hazai piactól, hogy a magyaroknak általában forintjuk van, mait konvertálni kellene devizára, ami költséges dolog, és a 300 forint körüli euróár nem nevezhető olcsónak.

Az alapkezelők oldaláról is van egy olyan gátja a devizában denominált termékek terjedésének, hogy ha valaki például eurós részvényalapot csinál, akkor a terméke hirtelen egy nemzetközi piacon, nemzetközi megmérettetés közepette találja magát, akár több ezer külföldi alap között. Itt pedig már felettébb nehéz kimagasló eredményeket elérni, ami visszatartó erő – árulta el az egyik alapkezelő.

Jobbágyhűséget okoz a tranzakciós adó

A tranzakciós adó, főleg a megtakarításokkal rendelkező kisügyfelek között, valósággal jobbágyhűséget okoz, mert nem éri meg nekik különböző pénzintézeti csoportok között ide-oda mozgatni a pénzt – hangzott el. Az adó akkora költséget jelent, ami nem teszi ezt kifizetődővé, elviszi a kamatok nagy részét vagy egészét.

A magyar ügyfelek annyira utálnak adót fizetni, hogy erősen elkezdték keresni azokat a befektetéseket, amelyek például EHO-mentesek. Még akkor is inkább ezekbe fektetnek, ha egyébként egy másik, EHO-köteles alap lényegesen magasabb hozammal kecsegtetne, csak hogy ne kelljen plusz hat százalék adót fizetni. Pedig így összességében rosszabbul járnak.