Annál is rosszabb a helyzet a büdzsével, mint ahogy elsőre tűnt
Olyan lejtőn indult el a költségvetési hiány, amelyen nagyon nehéz lesz megállni, állítja Bod Péter Ákos, az MNB egykori elnöke. A közgazdász egyetemi tanár szerint a december veszélyes hónap, de most különösen durva volt az év végi pénzszórás, mindezt tetézi, hogy a folyamatok jelenleg nem is átláthatóak.
2020-ban az államháztartás központi alrendszere 5548,6 milliárd forintos hiánnyal zárt - közölte a hírt a Pénzügyminisztérium; ez azt jelenti, hogy GDP-arányosan 9 százalék körüli lett. A tavalyi évre szóló költségvetési terv és a betervezett 367 milliárd forint hiány már márciusban irreálissá vált. Minden józan elemző tudhatta, hogy a világjárvány kitörésével a gazdaság recesszióba fordul, így a tervbe foglaltnál kevesebb állami bevétel keletkezik, míg politikai döntéstől függő mértékben nőnek a kiadások.
Benchmark. Ezen a néven a jövőben rendszeresen jelennek majd meg anyagok a Privátbankár.hu és az Mfor.hu oldalán. A jegyzetsorozatban neves szerzőket kértünk föl arra, hogy oldalainkon közöljenek hiteles, iránymutató, igazodási pontnak, viszonyítási alapnak - azaz benchmarknak - szánt írásokat aktuális közéleti, politikai, gazdasági témákban. Ezek valójában már nem is választhatók szét, hiszen minden, ami politika, az egyben gazdaság és közélet is a XXI. században.
Így is lett. A novembert már 3300 milliárd forint deficittel zárta az állam. Azt viszont, hogy ebből miként lett Szilveszter éjjelére 5500 milliárd forintot meghaladó hiány, nehéz elképzelni. Pontosabban csak elképzelni lehet, mert még nincs a kezünkben részletes tájékoztató. A rendeleti kormányzás jóvoltából a képviselők is mentesültek adatokkal telerótt országgyűlési irományok böngészésétől.
Ám vajon tényleg romlásnak indult az államháztartás tavasszal?
Hiszen amikor a gazdaság válságba kerül, nem szükségszerű, sőt kívánatos-e, hogy a központi költségvetés költekezzék? Dehogyis nem. Minden uniós tagország ezt tette.
Nálunk is mentőintézkedések meghozatalát sürgették az érdekképviseletek. Közgazdászoknak egy nem csekély köre ("tizenötök") kérte és tanácsolta a máshol már bevált, és most is gyorsan elővett munkahelymegtartó intézkedések mielőbbi átvételét - elfogadva a deficit átmeneti megnövekedését. Az adósságnövekedésben a hitelminősítők sem láttak különösebb gondot; a S&P tavasszal az évre 5 százalékos, a Moody's később 7,3 százalékos deficittel számolt.
Eleinte azonban még más volt nálunk a kormányzati felfogás. Az államapparátus ugyan a meglevő pénzügyi keretek átcímkézésével, az átmeneti hitelmoratórium beszámításával, jegybanki hitelkeretekkel büszkén kihozta, hogy rekordméretű intézkedési csomag segíti meg a gazdaságot, ám a miniszterelnök érdemben más irányt szabott.
Az uniós szabályok szerinti 3 százalékos hiányszintet nem szabad átlépni, az eladósodás veszélyes, a külföldi hitelfelvétel öngyilkosság. Emiatt aztán a magyar Kurzarbeit lassan jött ki és elég szűkösre sikerült, nem növelték meg az álláskeresési támogatás abszurdan rövid idejét, és a "minden elvesztett munkahely helyett újat teremtünk" is csak politikai szlogen maradt.
Azonban a második negyedévtől megmutatkozott, hogy a visszaesésünk súlyos, a térségben a nagyobbak közé tartozó. Fordulat állt be a gondolkodásban: nem kerülhető el a további gazdaságélénkítés. Az unió 3 százalékos hiánykorlátjáról kezdettől fogva tudható volt, hogy az recesszióban nem érvényes, attól nyugodtan felmehet a költségvetési hiány egy-két évre. A piacon pedig rengeteg a pénz, nyomott a kamatszint. Élt is a helyzettel az állam: április végén, majd novemberben komoly összegben bocsátott ki devizakötvényt.
Ez még mindig nem ok arra, hogy a büdzsé romlásáról beszéljünk. Az viszont gond, hogy erős - sőt bármilyen - parlamenti kontroll hiányában olyan kiadási tételekre ment el irdatlan mennyiségű pénz, amelyekről gyanítható, hogy sosem fognak megtérülni, mégis ugyanúgy fizetési terhet jelentenek, mintha a versenyképességünk jólismert feltételeire költött volna Magyarország: a digitális tanulás és munkavégzés megtámogatására, egészségvédelemre, a nehezebb álláskeresés miatti gondok enyhítésére, szakmai kultúrák védelmére. Így is megtízszereződött a deficit november végére.
A december minálunk veszélyes hónap. Évek óta akkor szokott kiszórni százmilliárdokat a kormány, nehogy "túl szép" legyen a hiánymutató - nosza, gyorsan megnöveli. Nehéz elhinni, hogy ilyenkor valóban a legfontosabb helyekre jut a közpénz. 2020 decembere minden idők magyar rekordját hozta: kormány ennyit még sosem költött el. De erre az új fordulatra most nem adott indokot a vártnál bővebb adófizetés miatti pénzbőség. Minden tétel nyilvánvalóan az adófizetők vállára helyezett jövőbeli terhet.
Azt sem gondolhatjuk, hogy egyszeri megcsúszás volt, de idén szépen visszatér a költségvetés a szokásos szemérmes hiányhányadra. A PM által közzétett 2020-2024-es kitekintés eleve számol a korábbiaknál nagyobb deficit fennmaradásával. Meg még egy választási év is előttünk áll.
Továbbá a dolgok logikája szerint a tavalyi kiköltekezés újabb és újabb kiadási tételek felmerüléséhez vezet az idén és jövőre.
Karácsonyi vásárokra leginkább a fiatalok járnak, az a korosztály, amely a legnyitottabb az elektronikus fizetési megoldásokra. Ezeken a rendezvényeken azonban minden korcsoportra jellemző, hogy bár szívesen vásárolnának kártyával, mégis hordanak maguknál készpénzt, mert tartanak attól, hogy nem lesz lehetőségük mással fizetni.
