9p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Bod Péter Ákos aktuális cikkében a bankcsődök okait és következményeit, hatásait járja körül. Vajon mekkora a baj?

Nem volt olyan régen, hogy a 2007-2008-as amerikai pénzügyi turbulenciából nemzetközi gazdasági válság lett, így nem csoda, hogy az elmúlt hetek sajtóhírei alapján idegesebb lett a hangulat a pénzügyi világban. A Credit Suisse bukása révén pedig a bajok megjelentek Európában is, mégpedig egy akkora pénzintézetnél, amelyik stratégiai méretűen számít.

Az aggódókat nem nyugtatták meg az érvek, melyek szerint a hírekben szereplő amerikai (közepes méretű) bankok és a CS bukása között nincs érdemi kapcsolat. Lehet, hogy ez igaz, ám a Lehmann Brothers hirtelen csődje annak idején mégis eléggé távoleső vidékekre sugározta ki az amerikai jelzálogfinanszírozás és értékpapírosítás belső bajait. Az amerikai lakáspiaci helyzet és mondjuk a magyar állam finanszírozásának 2008 őszi gyors megrendülése között talán nem volt közvetlen logikai kapcsolat, a krízis mégis súlyosan érintette a magyar gazdaságot, noha a korábban még megmentett bankoknak, majd végül az amerikai állam által meg nem mentett nagybanknak a „toxikus aktívái” alig voltak jelen a magyar pénzügyi szereplőknél. Az akkori turbulenciák közepette leállt a magyar állampapírok iránti kereslet, és végül az EU-Valutaalap közös mentőcsomagja kellett ahhoz, hogy a magyar állam megtarthassa nemzetközi fizetőképességét.

A közvetlen szál mellett ugyanis az áttételes hatások is kritikussá tudnak válni. Az ingatag makrogazdasági helyzetű magyar államot okkal találta meg a pénzügyi baj.

A Credit Suisse ügye is meglehetősen távol áll tőlünk: a túl nagyra nőtt, bonyolult szerkezetű és túlságosan sok részpiacon tevékenykedő nemzetközi bankcsoport már korábban is sokat szerepelt a hírekben, és nem a legjobb okokból; még banki viszonylatban is nagynak számító pénzbüntetéseket kapott egy sor szabálytalanság miatt. A bank jó ideje komolyan veszteséges volt; erről a betétesek is értesültek, és kezdtek elmenni a pénzükkel.

A 167 éves Credit Suisse az amerikai Silicon Valley Bank és a Signature Bank összeomlása nyomán sodródott válságba. Fotó: Depositphotos
A 167 éves Credit Suisse az amerikai Silicon Valley Bank és a Signature Bank összeomlása nyomán sodródott válságba. Fotó: Depositphotos

A betétkiáramlás elvileg csak likviditási gond, amelyre van válasza a modern pénzügyi rendszernek: a jegybank mint végső hitelező átsegítheti az egyébként szolvens pénzintézeteket a kellemetlen pillanatokon. Ha azonban rossz költséggazdálkodás vagy egyéb ok miatt a szolvencia is kétségessé válik, akkor a gondos jegybanknak mérlegelnie kell a körülményeket: tartósan veszteséges intézményt nem szabad mesterségesen életbe tartania. Sokatmondó volt, hogy a svájci jegybank véges nagyságú pénzügyi támogatást jelentett be a CS bajainak nyilvánosságra kerülésekor.

Ezek tehát eseti ügyek. Összességükben mégis jeleznek valamit a világ mostani pénzügyi viszonyairól. A betétek kiáramlása akkor válik meneküléssé, ha alappal vagy alap nélkül, de riasztó hírek terjednek el; ám a híreken túl, vagy azok mögött a pénzfolyamatok meglódulásának általános makrogazdasági okai is vannak a hirtelen módosuló viszonyok között.

A legfőképp változás az infláció visszatérése. A pénzügyi világ legstabilabbnak gondolt szereplőit is megviselte az infláció hirtelen megugrása 2021-től, és főleg az annak nyomán nagy késéssel, de erőteljesen megindított jegybanki kamatemelés.

A monetáris politikai szigorítás azért késett, mert a FED, az Európai Központi Bank másfél éve még várt-várt, hogy az árindexeket hirtelen megemelő egyedi ügyek kifussanak, és a piaci mozgások révén helyreálljon a viszonylagos árstabilitás: addig pedig „átnéznek” az átmenetinek gondolt ár-csúcson. Ám a fogyasztóiár-rindex újabb csúcsokra ért fel, az infláció hamarosan beleépült a várakozásokban.

Amikor már nemcsak az élelmiszer és az energia drágult meg nagyon, de a termékek széles körében is jelentősen megemelkedtek a termelői és fogyasztói árak, a jegybankok végül azt tették, amit tenniük kell: kezdtek kamatot emelni. Ettől valamint a kínálati oldali gondok enyhülése nyomán az EU legtöbb országában a fogyasztóiár-index már 2022 októbere-novembere tájékán elérte a csúcsot, és az európai dezinfláció azóta is szépen alakul. A legfrissebb, 2023. áprilisi amerikai adatok is adnak alapot az óvatos optimizmusra, hiszen a 4,9 százalék már nem hangzik annyira rémisztő árindexnek, mint az akár csak két-három hónappal korábbi.

Annál nagyobb a kontraszt a magyar inflációs szint és az európai árfolyamatok között, jelezve, hogy esetünkben sajátos árfelhajtó tényezők léteznek – egyben azt is, hogy a nemzetközi pénzügyi mozgások, zavarok most különösen előnytelen egyensúlyi helyzetben érik a magyar gazdaságot.

Az viszont általános jelenség, hogy a megemelkedett kamatszint, meg a mögöttes erőteljes infláció 2021 és 2022 során alaposan átrendezte a pénzügyeket. A korábbi évek mesterségesen alacsony kamatszintet hoztak – átmenetileg. Az átmeneti jelleg azonban csak utólag derül ki az érintettek sokasága számára, Az egyének, üzleti szereplők a napi döntéseiket abban a közegben hozzák meg, amely körbe veszi őket. Két éve pedig a következő volt a realitás: az állampapírok hozama alig nulla feletti, infláció a fejlett világban nincs, a hitelkamat olcsó, a jegybankok lendületesen hitelezik a bankokat, a vállalatokat, sőt áttételesen a közszférát, azaz monetizálják az államadósságot.

Mindez tudottan csak egy darabig mehet. Addig viszont mennie kell, tekintettel a Covid miatti nagy leállás sokkjára, az újraindítás szükségességére.

A gazdaságba öntött pénz egy ideig nem látszott inflációsnak; ez félrevezette a szakma egy részét is. Megerősödtek azok a részben logikailag hibás, részben naiv hangok, amelyek szerint a modern gazdaság túllépett az inflációs szakaszon, a jegybankárok csak riogatnak, az államadósság nem gond, hiszen nulla körüli-alatti kamatláb mellett nincs reális terhe a deficitnek. A pénzügyek irodalmában új monetáris elméletről írtak (NMT), amelyben az államok különösebb gond nélkül teremthetnek pénzt, mindaddig, amíg vannak kihasználatlan erőforrások – azon pedig mindig vannak.  

2021 közepétől aztán megváltozott a világ. Igazából visszaváltozott: az infláció visszatért, a kamatok emelkedésnek indultak. Az áremelkedést ösztönözte a gazdaságba pumpált sok állami pénz, az addigi olcsó hitel. Másfelől viszont a kapacitásgondok kis kiéleződtek a Covid-utáni újraindulás nyomán. A kínálati és keresleti viszonyok együttes hatására pedig erőteljesen megindultak felfele az árak.

Az új realitások közepette a fejlett piacgazdaságokban a negatív kamatok átmeneti szakasza lezárult. Az addigi fél- vagy egyszázalékos hozamú állampapírok után megjelentek a kettő, három, majd öt százalékos dollárkötvények. Akik korábban jobb híján az előző instrumentumokba fektették a megtakarításukat, most a kötvényekein vesztenének, ha el szeretnék adni azokat. Ha viszont tartják a lejáratig az egy százalékos hozamú papírt, akkor visszajön a tőke és némi csekély kamat – nem nagy üzlet, de nem kell realizálni a veszteséget.

Ám mi van akkor, ha egy pénzintézet a betétesek pénzét alacsony kamatozású állampapírba fektette még a Covid-időkben, viszont most a betétek kiáramlása miatt kénytelen készpénzzé tenni a nem vonzó kötvényeket? Akkor a bank veszteséget realizál. Ha magánbank, csökken a nyeresége, morognak a tulajdonosok. Ha viszont a tőzsdén van a pénzintézet (és pontosan ez az említett bajba jutott bankok esete), ahol folyamatos a vagyonérték mérése a piaci értékelés (mark-to-market) eszközével, ott megjelenik az aktíva-oldal zsugorodása. És ha valóban el is kell adni kötvényt az aznapi piacon a forrásoldali szűkülés miatt, bekövetkezik a veszteség. A negyedéves veszteségről közzétett hír pedig visszahat a bank, pénzintézet tőzsdei árfolyamára, annak újabb esése viszont azt a betétest is távozásra sarkallhatja, aki egyébként maradt volt.

A történtek megmagyarázható módon megviselték az amerikai pénzintézeti rendszert. A kamatszint gyors emelkedése azonban mindenhol bajokkal jár. Nehéz és költséges az aktívaoldali alkalmazkodás, ám érthetők a forrásoldalon a betétesek (és tulajdonosok) körében fellépő mozgások is. A banki zavarokról érkező távoli hírek alapján jogos a kérdés: az egyedi turbulenciák nem állnak-e össze tényleges bankválsággá?

Újabb bankválság nem látszik valószínűnek. Az, hogy a FED legutóbb nem halasztotta el a már kilátásba helyezett újabb kamatemelést, szintén arra utal, hogy az amerikai monetáris politika irányítói nem ítélik olyannak a hitelintézeti szektor egészének a helyzetét, hogy irányt változtassanak. Ha ugyanis a kamatemelés helyett most a tartás mellett döntöttek volna, az a pénzügypolitikai pálya módosításával lett volna egyenértékű, egyben akár annak a beismerése, hogy az amerikai pénzügyi közvetítő rendszer törékeny.

Nem mindegy, hogy kezeli a bankcsődöket a Fed. Fotó: Depositphotos
Nem mindegy, hogy kezeli a bankcsődöket a Fed. Fotó: Depositphotos

De talán itt meg is áll a FED; mert noha a maginfláció még mindig elég magas, de a lakossági inflációs várakozásokra inkább hat a fogyasztási kiadások árindexe (headline inflation), és ha az érezhetően javul, az a kamatemeléssel együtt segít az áremelkedési ütem gyors mérséklődésében. Ha pedig nem emelkednek tovább az amerikai kamatok, akkor a feltörekvő piacokon és a fejlődő világban sem szükséges még magasabbra emelni a saját jegybanki kamatjaikat a maguk sokkal kockázatosabb viszonyai között. Ezért is szaporodtak meg a célzások nálunk is arra, hogy talán az MNB-nek nem kell sokáig a térségben egészen abszurd magasnak számító 18 százalékos rövid betét-eszközt alkalmaznia.  

És ez átvezet a magyar ügyekre. Az elemzők az eddig kipattant pénzügyi bajokon túl mind több figyelmet fordítanak arra, hogy a konkrét ügyektől távolabb levő országok, gazdasági szereplők jelenleg milyen állapotban vannak, és mennyire vannak kitéve másodlagos sokkoknak. Jelenleg a magyar forintárfolyamot viszonylagos nyugalom jellemzi, ám az lehet vihar előtti csend is. A forintárfolyam mostani stabilizálásához azonban mindeddig a hasonló helyzetű országokhoz képest igen magas jegybanki kamatszint fenntartása volt szükséges. Az viszont hátrányos a beruházásokra nézve: mind az ipari, mind a lakossági beruházások, építkezések adatai jelzik is a magyar konjunkturális helyzet romlását.

A mostani magyar kamatszint egyértelműen recessziós hatású. Amúgy is valószínűleg recesszióban van a gazdaság: a részadatok alapján az valószínűsíthető, hogy a tavalyi év második felében kifejlődő technikai recesszió folytatódik a 2023-as év első hónapjaiban. Ilyenkor viszont a kormányon belül, az üzleti körök felől erősödik a nyomás a jegybankon a kamatmérséklésre. Nagy kérdés, hogy ennyire bizonytalan külső környezetben, és a magyar geopolitikát, gazdaságpolitikát övező ekkora kérdőjelek közepette lehetséges-e úgy levinni a kamatokat, hogy azt nem sínyli meg a forint árfolyama.    

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Benchmark Bod Péter Ákos: Múló pánik a piacokon, vagy a sebezhetőség jele?
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 16. 05:43
Nagyon ráijesztett a gazdasági szereplőkre a hirtelen jött pénzpiaci válság. Egy hét alatt hatalmas fordulatok következtek be: a japán jegybank váratlan július 31-i kamatemelése nyomán három munkanapon belül a S&P500 index 6 százalékot esett, a Nasdaq100 több mint 8, a Nikkei225 pedig egyenesen 20 százalékot.
Benchmark Bod Péter Ákos: Az orosz és az ukrán gazdaság a háború harmadik évében
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 9. 05:42
Amikor Ukrajna, Oroszország állapota a téma, a világot érthetően elsősorban a háborús fejlemények érdeklik. Ezekhez képest másodlagos, hogy a 2022. februári orosz invázió után hogyan alakul a közvetlenül érintett két ország makrogazdasági pályája. Kevesen gondolták volna (legkevésbé a hadüzenet nélküli frontális támadást elindító orosz politikai és katonai vezetők), hogy így elhúzódik a háború. Most már középtávúnak számító időtartam statisztikai adatait tanulmányozhatjuk.
Benchmark Bod Péter Ákos: Gazdasági ütemvesztés – amit tudunk, és amit sejtünk
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 2. 05:44
Az év második negyedéves gazdasági növekedési teljesítményéről közzétett első KSH-becslés kellemetlen meglepetést okozott, noha az eddig megismert ipari, kiskereskedelmi részadatok alapján már lehetett észlelni, hogy nem húz a gazdaság.
Benchmark Bod Péter Ákos: Back to the EU? Tényleg helyrehozza az új brit kormány a Brexitet?
Bod Péter Ákos | 2024. július 19. 05:43
Nem. De bizonyosan nem maradnak a mai szinten a brit-EU kapcsolatok. Mindkét oldalon sokat lehet nyerni aprólékos, technikai, az üzleti és a mindennapi ügyeken sokat segítő változtatásokkal.  
Benchmark Bod Péter Ákos: Az államháztartás tartós és nagyarányú megborulása előbb-utóbb megbosszulja magát
Privátbankár.hu | 2024. július 11. 10:17
Lapcsoportunk állandó szerzője, a volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár a friss inflációs adat és a GDP fél százalékára rúgó mostani megszorító csomag apropóján ragadott tollat.
Benchmark Bod Péter Ákos: Hova ment el a rengeteg pénz?
Privátbankár.hu | 2024. június 20. 09:04
Az MNB szerint két korábbi elnöke félrevezető állításokat fogalmazott meg a jegybank veszteségéről és annak finanszírozásáról. Az egyik érintett, lapunk állandó szerzője írása.
Benchmark Bod Péter Ákos: A kampánynak végre vége – a gondok maradtak
Bod Péter Ákos | 2024. június 14. 05:43
A hirtelen felizzó közéletben magáról a gazdaságról nem sok szó esett, holott igen ellentmondásos, gazdasági kockázatokkal teli esztendő derekán vagyunk. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Jobbak az emberek szenzorai, mint az állami hivatalé?
Privátbankár.hu | 2024. június 6. 08:51
A Klasszis Média állandó szerzője, volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár ezúttal ahhoz ad fogódzót, hogyan kell értelmezni és értékelni a GDP-adatokat. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Miért pont nálunk lett ilyen drága az élet?
Privátbankár.hu | 2024. május 31. 10:34
A Klasszis Média Lapcsoport állandó szerzője, a volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár benézett a szokásosan közölt inflációs adatok mögé. 
Benchmark Bod Péter Ákos: A sok évtizede hangoztatott "kultúrfölényünk" már régóta nem létezik
Privátbankár.hu | 2024. május 24. 09:11
Térségi összevetésben csak a román mutatók mérnek a mienknél egyértelműen kedvezőtlenebb helyzetet a formális (iskolai) képzettséget illetően - mutat rá a Klasszis Média Lapcsoport állandó szerzője, volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár. 
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG