<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
11p

Hazai szálláshelyek, vendéglátóegységek, figyelem!

Pályázzanak és nyerjenek díjat az ország legjelentősebb designversenyén - nevezzenek be a Klasszis TopDesign 2022 megmérettetésre!
Külföldi és hazai szakértőkből álló zsűri, bemutatkozási lehetőség a nagyközönségnek, exkluzív díjátadó gála.

Regisztráljon most!

Amíg ilyen súlyos a korrupció, addig nem jön az uniós pénz. Ez pedig a magyar embereknek okoz végső soron nehézséget. A gond az, hogy a korrupció más módokon is gazdasági problémákat okoz, ennek költségét is a magyar társadalom viseli, áll Bod Péter Ákos aktuális írásában.

A forint árfolyamát már egy ideje nem annyira a gazdasági folyamatok, sem a monetáris politika kamatdöntései, mint inkább az ország belső viszonyait és külkapcsolatait érintő hírek és fejlemények mozgatják. Zavaró, bizonytalanságnövelő ügyből pedig sok van. Az orosz invázió óta értelemszerűen megnőtt Magyarország országkockázata, de esetünkben külön tényező a korrupció, annak is sajátos, rendszerszerű formája. Az EU-s helyreállítási alapról a magyar kormány és a Bizottság között folyamatosan zajlanak a tárgyalások: ezek kedvező vagy aggasztó híreire azonnal reagál a magyar árfolyam, hiszen - az újjáépítési pénzeken túl, más forrásokat is figyelembe véve - akár 28 milliárd eurót kitevő uniós forrástól eshet el az ország, ha nem felel meg a jogállamisági feltételeknek.

De vajon tényleg ilyen különleges gond van nálunk a közpénzek körül? Nem inkább más, tisztán politikai okok miatt orrol a magyar kormányra „Brüsszel”?

A magyar hivatalosság rendszeresen ezt hangoztatja. Az igazságügyminiszter-asszony a hazai nyilvánosságban visszatérően a gyermekek nem-váltását akadályozó törvénnyel, korábban a menekültügyben elfoglalt magyar kormányállásponttal és egyéb politikai-ideológiai témákkal magyarázta a konfliktust, függetlenül attól, hogy az Európai Bizottság az uniós pénzek védelmét szolgáló joganyagra hivatkozik. A kormányoldali véleményformálók érvelése szerint a magyar helyzet nem lehet rossz, hiszen lám a korrupcióellenes fellépést a programja középpontjába állító ellenzék 2022 tavaszán minden korábbinál rosszabbul szerepelt a választásokon. Eszerint vagy nincs is nálunk különösebb korrupció (ez a kormánypolitikusoktól hallható vélemény), vagy amint a hivatalos és háztáji elemzők gyakran elmondják, az embereket nem érdekli a téma.  

Mi az igazság tehát korrupció-ügyben? Legalább három vonatkozás keveredik itt. Az első, hogy valójában miként állunk a közügyek tisztasága, transzparenciája terén, milyen is a magyar korrupciós fertőzöttség mértéke. A másik a korrupció jellege: van-e benne magyar sajátosság, ami miatt indokolt az uniós elmarasztalás. A harmadik pedig a magyar társadalomnak a korrupt praktikákhoz való viszonya.

Ami az első kérdést illeti, mivel társadalmi normákat sértő, jogellenes, elvileg büntetendő gyakorlatról van szó, legyen szó a vámtiszt, adóellenőr „megkenéséről” vagy a milliárdos közbeszerzéshez való hozzájutás megvásárlásáról, a látencia mindig gondot okoz. A korrupt ügyek a hatóságok háta mögött, a nyilvánosság kizárásával történnek. Ez azonban nem csak a korrupcióra jellemző vonatkozás, hiszen a droghasználattól a prostitúción át a nemi erőszakig a tiltott, büntetendő esetek kapcsán sajátos mérési gondok merülnek fel, mégis meglehetősen jól bemérhető egy országon belül az előfordulásuk alakulása. Ugyanígy kialakult módszertana van a korrupció mérésének; a legismertebb a Transparency International (TI) nevű nemzetközi civil szervezeté, amely az országok közötti összehasonlításra is alkalmas adatokat közöl évente a transzparenciáról, illetve annak ellentétéről, a korrupt gyakorlat elterjedtségéről.

A TI indexe a társadalmi valóságot jól ismerő szakemberek (jogászok, újságírók, vállalatvezetők, elemzők) nagyobb mintájának megkérdezés alapul. A magyar viszonyokról, az európai térségen belüli helyezésünkről kapott kép nem megnyugtató, és sajnos egybevág egyéb úton szerzett ismereteinkkel: hazánk a tagállamok között a legkorruptabbak között van régóta, és a helyzet nem javul (Bod Péter Ákos: Korrupt ország. Na és?). Az idei, legutóbbi, a 2021-es adatokra épülő idei TI-jelentés szerint Magyarország a transzparencia-skálán 43 pontos eredményt ért el a maximális 100-hoz mérve, és ezzel a gyengécske teljesítménnyel – az egy évvel korábbihoz képest négy pozícióval lejjebb – a 73. helyen végzett az összesen 180 országot vizsgáló világrangsorban. Ezzel hazánk az utolsó előtti helyen áll az Európai Unión belül, csak Bulgáriát előzi meg.

Más módszerekkel és eltérő vizsgálati eljárásokkal, így a Világbank égisze alatt folytatott összehasonlító felmérésekkel hasonló eredményre jutunk: az EU-tagországok között a görög, román, bolgár viszonyokhoz mérhető a magyar korrupciós helyzet. De akkor miért nem a görög, román, bolgár kormánnyal, hanem csak a magyarral valamint némileg más módon a lengyel kormánnyal volt, van konfliktusa jogállami és korrupciós ügyekben az európai intézményeknek? Azokkal is volt és van, sőt a román és bolgár EU-csatlakozás jórészt a rossz korrupciós helyzet és az akkori kormányok elégtelen anti-korrupciós fellépése miatt húzódott sokáig. És itt van a mostani ügy lényege: nemcsak az számít, hogy milyenek egy országban a fennálló korrupciós viszonyok, hanem az is, hogy mit tesznek a hatóságok az európai normák betartatásért. Vagy éppen e normákat megsértve működnek maguk a kormányok?

Ez utóbbi vonatkozásban az Európai Bizottság 2022. július 13-án nyilvánosságra hozott jogállamisági jelentése roppant kritikus.

A jelentés magyar fejezete minden főbb vizsgálati területen (az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció elleni fellépés hatékonysága, a média helyzete, a fékek és ellensúlyok rendszere) egyenként is súlyos, összességében pedig rendszerszintű problémákat azonosított. A kritikai megállapítások egyébként nem újak, hiszen – mint minden tagállam esetében – a magyar kormánnyal szemben számos kötelezettségszegési eljárás indult, a magyar kormánydöntéseket több esetben ítélte el az Európai Unió Bírósága, továbbá és legfőképpen: az ország az ún. 7. cikkes eljárás alatt áll.  

Nyilvánvaló politikai döntés kérdése az Orbán-kormány részéről, hogy mikor és miként tesz eleget a kötelezettségszegési eljárásoknak, miként teljesíti a bírósági ítéletekben foglaltakat, mennyit és miként fogad meg az ún. országspecifikus.

Nem lesz könnyű a Fidesz-kormánynak az uniós intézmények elvárásainak megfelelő döntéseket hozni sem a korrupció, sem az egész jogállamisági problémakör-elleni ügyében. Az uniós ajánlások, eljárások és a jogállamisági jelentésben foglalt elmarasztalások ugyanis a NER lényegét érintik. Azt, amely a nemzeti szuverenitás eszméjére hivatkozva a kormányhatalom csúcsán levőknek az anyagi erőforrásokkal való rendelkezésben a lehető legnagyobb döntési szabadságot kívánja megszerezni és megtartani – ami viszont fogalmilag ütközik a „fékek és ellensúlyok rendszere” néven ismert hatalommegosztási elvvel. Nehéz elképzelni bármilyen komoly vizsgálatot a hatalommal való visszaélés, a közpénzek eltérítése, a versenyszabályok kikerülése ügyeiben, amely nem vezetne el azonnal a legfelsőbb hatalmi körökhöz és azokhoz az üzleti csoportokhoz, amelyek a NER csúcsát alkotják.

Végül, igaz-e, hogy a magyar társadalmat és gazdasági életet nem különösebben foglalkoztatja a korrupció ténye; akár azért, mert nincs azzal tisztában, akár pedig mert történelmi-kulturális okokból nincs különösebben ellenére.

A Transparency International Magyarország vizsgálatai nem egészen ezt képet mutatják. A politikusok megvesztegethetőségéről sokan tudnak, az embereket foglalkoztató ügyek között is elöl áll a téma. Ám valóban nem hat széles körben politikailag mozgósító erőként a közpénzek ellopása elleni fellépés mint kampánytéma – de ez nem a magyar társadalom általános beállítottságának a következménye.

Egyik, valóban helyi sajátossága az a racionalizálás, amely a Fidesz szavazói között különösen gyakori: persze kiterjedt a korrupció, a politikai kivételezés, de az így megszerzett pénzekből magyar tulajdonú, sokaknak munkát adó nagyvállalatok lesznek, vagyis a nemzeti tőke megteremtésének szükséges kísérőjelenségéről van szó. (Egyébként ehhez hasonló érvelés élt Ukrajnában is a függetlenné válást követően: a „mi oligarcháink” legalább az orosz milliárdosok elől szerzik meg a nagy cégeket.) A másik inkább a beletörődés érzése: mivel látványosan érdektelenségét mutatja az ügyészség, a bűnüldöző apparátus a közvagyont megdézsmálókkal szemben, sokan adottságnak veszik a helyzetet (és talán abban sem bíznak, hogy egy más politikai garnitúra tisztességesen képes lenne viselkedni).

De vajon az üzleti szereplők hogyan látják a helyzetet? Erről mindig is kevesebbet lehetett tudni, mint a társadalom tágabb köreinek véleményéről. Ezért fontos az a nagymintás felmérés, amely az EU Bizottsága megrendelésére készült idén tavasszal. Ennek összefoglaló táblázata igen érdekes képet mutat.

Az ön cége számára probléma-e a korrupció? sötétkék: nagyon komoly probléma, világoskék: elég komoly probléma; sárga: nem túlságosan komoly probléma, narancssárga: egyáltalán nem probléma; szürke: nem tudja, nem válaszol. Forrás: EurostatAz ön cége számára probléma-e a korrupció? sötétkék: nagyon komoly probléma, világoskék: elég komoly probléma; sárga: nem túlságosan komoly probléma, narancssárga: egyáltalán nem probléma; szürke: nem tudja, nem válaszol. Forrás: Eurostat

A magyar üzleti válaszadók 45 százaléka szerint igen komoly vagy eléggé komoly gond a korrupció az ő vállalata számára: ez a 34 százalékos uniós átlagot jóval meghaladja, viszont 40 százalék nem észlel ilyen gondot a saját cége ügyeit illetően. Ezzel a magyar helyezés a tizedik legrosszabb a 27 ország közül. A megkérdezett üzletemberek számára a helyzet rosszabb Görögországban, Romániában, Szlovákiában a mienknél, az uniós átlaghoz közeli a cseheknél, az átlagnál sokkal jobb a balti országokban és (ez talán meglepetés) Lengyelországban.

Ugyanakkor rosszabb képet kapunk a viszonyainkról, ha az üzletemberek nem a saját cégük életét illetően formálnak véleményt, hanem arra válaszolnak, hogy az országukban gyakori-e a korrupció. Az EU-átlag szerint 63 százalék szerint elterjedt a korrupció, míg nálunk 75 százalék látja így, uniós átlagban 32 százalék mondta, hogy létezik, de ritka, és 1 százalék, hogy nem létezik; nálunk 17 százalék gondolta létezőnek, de ritkának, és szintén 1 százalék gondolta, hogy ilyen nálunk nem fordul elő, ennél többen pedig nem formáltak véleményt.

Van-e valami ellentmondás a TI indexe és más, igen kritikus képet mutató vizsgálatok valamint az üzleti körökből származó, itt idézett adatok között? Irányát tekintve nincs: a magyar korrupciós helyzet jóval rosszabb, mint a tagországok nagy többségében, bármelyik felmérést vesszük. Az üzleti válaszadóknak azonban kisebb hányada említette, hogy az ő cége életében a korrupció komoly gond, mint amilyen általános kép rajzolódik ki más módszertanú vizsgálatokból. Megjegyzendő, hogy a Bizottság korábban végzett hasonló felméréseihez képest a magyar esetben nem mutatkozott romlás, sőt csekély javulás jött ki az elmúlt három év adatainak összevetéséből. Pedig a többi felmérés inkább romlást regisztrált, és ezekben az időkben újabb ágazatokban ment végbe a NER-körök államilag támogatott, nem transzparens, nem versenysikereken nyugvó térnyerése.

Itt valóban adódik diszkrepancia. Mélyebb adatvizsgálat nélkül az feltételezhető, hogy a politikai központból irányított magyar gazdaságban az állami erőforrások akarati, nem-normatív elosztása talán annyira rendszerré vált, hogy az üzleti szereplők jelentős része megszokta, tud hozzá alkalmazkodni. Talán nem is tekinti a privilégiumok osztogatását korrupciónak. A román vagy a szlovák esetben viszont elképzelhető, hogy a nem transzparens kapcsolat az állami tisztviselő és az üzletember között nem gyakoribb, mint a magyar gazdasági életben, ám náluk az erőteljes korrupcióellenes társadalmi kampányok, politikai kezdeményezések nyomán inkább tudatosul, hogy az ilyen praktikák nincsenek rendben. Az intézményes korrupció éppen abban különbözik az egyébként versenygazdaságként működő országokban elő-előforduló normasértésektől, hogy az utóbbi országokban a közvetlenül érintettek és az ügyekről hallomást szerzők számára a korrupció az, ami. Nem a kormány modernizációs politikájának eszköze, sem pedig a nemzeti burzsoázia felemelése, hanem: korrupció.

Egyáltalán nem bizonyos hogy a magyar társadalmat sem most, sem pláne a továbbiakban nem érdekli a korrupció ügye. Ha az anyagi viszonyok elég széles körben és nem csak a legelesettebbek között romlani kezdenek, akkor érzékenyebb lesz a közvélemény mások nyilvánvalóan normasértő módon végbemenő meggazdagodására. Talán a mostanihoz képest tágabb körben születik meg a felismerés, hogy a korrupt módon megszerzett vagyon, jövedelem, előny valahol máshol, másoknál veszteségként, hátrányként jelentkezik. Az is sokakhoz eljut, bármennyire is igyekszik a kormánypropaganda előre lejáratni az uniós intézményeket, hogy a Magyarországnak szánt EU-s pénzek útjába az itteni aranyifjúk és kevésbé fiatal politikai vállalkozók korrupt meggazdagodása áll. Ha pedig a külső nyomás mérséklésére néhány „kisvadat” odadobnak majd, az talán megmozdítja a társadalomban annak az érzését, hogy mégis lehet várni, remélni bizonyos igazságszolgáltatást a közösséget dézsmálók dolgában.

Ezek azonban egyelőre hipotézisek. Mégsem kellene kivetíteni a megelőző évek, akár évtizedek alatti társadalmi és üzleti attitűdök fennmaradását az előttünk álló mozgalmas időkre.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz májusban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

Benchmark Bod Péter Ákos: Tényleg itt a Nyugat alkonya? A világgazdasági viszonyokat is felrobbantja a háború?
Bod Péter Ákos | 2022. szeptember 16. 05:27
Sokan és sokféleképpen magyarázzák a háború kapcsán történteket, felemlegetve a Nyugat alkonyát és a Kelet előretörését. Kérdés persze, hogy megváltoznak-e a világgazdasági erőviszonyok a háborútól? Bod Péter Ákos szerint nem attól, és csak lassú változások jönnek.
Benchmark Bod Péter Ákos: Hamarosan tetőzik az infláció? Máshol talán, nálunk nem
Bod Péter Ákos | 2022. szeptember 1. 05:42
A pénzügyi piacokat megrengette az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnökének a jegybankárok kansasi szimpóziumán elmondott augusztus 26-i beszéde. Powell világossá tette, hogy a Fed szerint (is) túl magas amerikai infláció ellen további jegybanki lépéseket tesznek.
Benchmark Bod Péter Ákos: Hat százalékos növekedés vagy recesszió? Mi az igazság?
Bod Péter Ákos | 2022. augusztus 19. 05:19
A héten publikált kiugró növekedést jelző GDP adat kapcsán a kommentárok nem a bővülést méltatták, hanem a veszélyeket ecsetelték. Igen valószínű, hogy az év végén, a jövő év elején visszaesés jön. Bod Péter Ákos szerint a nagy kérdés, hogy átmeneti lesz a recesszió, vagy stagflációra készülhetünk.
Benchmark Bod Péter Ákos szerint a magyar modernizációs trendeknél van haladás, de lassú
Bod Péter Ákos | 2022. augusztus 12. 05:41
A hazai gazdaságpolitika az aktuális nehézségekkel van elfoglalva, miközben a hosszútávú fejlődés miatt óriási jelentősége lenne a gazdaság és társadalmi modernizációnak. Bod Péter Ákos, aktuális írásában azt elemzi, hogyan áll Magyarország ezen a téren.
Benchmark Bod Péter Ákos: Magyarország még sokáig inflációs pályán halad
Bod Péter Ákos | 2022. július 1. 05:28
Noha a jegybank friss prognózisa arról szól, hogy a jövő évben már érezhetően szelídül az infláció, Bod Péter Ákos másképp látja a kérdést. Szerinte jelzésértékű, hogy a kormány a rosszemlékű tervgazdaság egyik eszközéhez nyúlt, és azt nem is tudja elengedni.
Benchmark Bod Péter Ákos: temessük-e a globalizációt?
Bod Péter Ákos | 2022. június 16. 05:31
Visszafordul-e a globalizáció? Ez napjaink egyik fontos gazdasági kérdése lett. Számos jel utal arra, hogy a korábbi folyamatok zsákutcába jutottak, de ezzel ellentétes számokat is láthatunk. Bod Péter Ákos, a jegybank korábbi elnöke aktuális írásában tisztázza merre is tart a globalizáció.
Benchmark Esnek a részvények és a kötvények: az ingatlanpiacért is eljönnek az eladók?
Nagy Bertalan | 2022. május 18. 05:43
Sokan azt gondolják, hogy az ingatlanok esetében a legfontosabb a lokáció, az anyagok felhasználása vagy a jó fotók, ha el akarjuk adni. Egy adott ingatlan esetében biztos ezek is sokat számítanak, azonban az ingatlanpiac egészére vonatkozóan számos olyan külső tényező van még, amelyek jelentősen növelhetik vagy csökkenthetik az ingatlanunk értékét.
Benchmark Mi történik a pénz- és tőkepiacokon?
Gyurcsik Attila | 2022. május 16. 05:52
A 2020-as években a fordítottját látjuk annak, mint ami a 2010-es években történt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy „nincs ingyenebéd”, ergo a '10-es évek örömeiért az élet benyújtja a számlát.  A nagy kérdés, hogy hogyan tovább.
Benchmark Rózsaszínű magyar konvergenciajelentés – kinek szól?
Bod Péter Ákos | 2022. május 6. 05:33
Az Európai Bizottságnak benyújtott konvergenciajelentés gyönyörű számokat tartalmaz. Olyan lendületes növekedési pályát vázol a dokumentum, amelyre nem sok példa akadt a magyar gazdaságtörténetben. Kár, hogy aligha fognak teljesülni, véli Bod Péter Ákos az MNB egykori elnöke.
Benchmark Mi várható az élelmiszer-árstop meghosszabbítása és július 1. után?
Privátbankár.hu | 2022. május 4. 05:42
A kormány április 27-i bejelentése értelmében az élelmiszerárstop változatlan formában érvényben marad 2022. július elsejéig. A rendelet hatályát az MKB Bank és a Takarékbank agrár-élelmiszeripari üzletágának szakértői szerint részben vélhetően azért is hosszabbították meg, hogy időt biztosítsanak egy olyan döntés előkészítésére a hatósági árak kivezetéséről, amely a lehető legkisebb hatással lesz a fogyasztókra, de szolgálja a termelők és a piaci szereplők érdekeit is.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG