Mindig érdekes és fontos adatok forrása a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara éves konjunktúra-jelentése. Ilyen jelentést a német iparkamarának a térség többi országában működő helyi kamarái is készítenek, hasonló kérdőívvel. Így tehát egyfelől a saját hazai gazdasági-üzleti viszonyainkról kapunk alapos áttekintést, sok éve immár, vagyis a friss adatokat hozzá lehet mérni a megelőző évek trendjeihez, másfelől pedig a magyarországi konjunktúra-értékelést össze lehet vetni a közép- és kelet-európai térségben elkészített felmérések eredményeivel.
Ráadásul a német-magyar kamara igen sok gazdasági szereplőt foglal magába; most is 249 vállalkozás vezetőjének a véleményét tartalmazza a jelentés. A cég-minta jól visszaadja a magyar gazdaság karakterét: a válaszadók fele az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozásból került ki, bőven vannak tehát kis és közepes méretű cégek a mintában, miközben a legnagyobb gazdasági súlyú vállalatok is tagok a kamarában. A kapott értékelés és vélemény ezért igen jó indikátora annak, amit a magyarországi cégeknél gondolnak a döntéshozók.
Ami a konjunktúra alakulását illeti, a 2023. februári-márciusi felmérés szerint az üzleti helyzet és közeljövő kilátásai tekintetében ágazatonként, vállalatméretként eléggé vegyes a kép. Az ipari cégek egy fokkal optimistábbak, mint a kereskedelemben és egyéb szolgáltatási szektorban tevékenykedők; az exportra termelők között is több az optimista, mint ahol az értékesítés zöme vagy egésze a belső piacra megy.
A minta egészéről elmondható, hogy saját üzleti kilátásaikat kedvezőtlenebbnek értékelik a vállalatok, mint az elmúlt tíz évben bármikor. Ugyanakkor a beruházási tervek meglétére és a foglalkoztatás-bővítési szándékokra vonatkozó kérdésekre némileg pozitívabb válaszok érkeztek, mint egy évvel ezelőtt. Ebből arra következtethetünk, hogy sokan a mostani gazdasági visszaesést átmenetinek tekintik.
Különösen figyelemre méltó az, hogy a vállalkozások milyen kockázatokat látnak maguk előtt; a 2022 tavaszi felméréshez képesti elmozdulások is érdekesek.
A vállalkozások által észlelt kockázatok 2022-ben és 2023-ban
Egy évvel ezelőtt a nyersanyagok és az energia ára volt a két legerősebb kockázat. Idén is az energiaárakat említik a cégek leggyakrabban a vállalkozásukat fenyegető kockázatként, míg a nyersanyag-mizéria már mérséklődőben van. Gondot okoz továbbá – mint általában az üzleti világban – a kereslet megléte; ez a tétel nem meglepő módon idén is elől áll. Szintén a komoly kockázatok között említik a szakképzett munkaerő hiányát. Tavaly került be a kockázati lista felső tartományába az árfolyam ügye: most is komoly gondot okozó, a harmadik leggyakrabban említett.
Új válaszlehetőségként jelent meg a szállítási láncok témája: előbb a járvány miatt, de sokféle gazdasági, geopolitikai tényező hatására is gyakori lett a zavar a termelési, logisztikai kapcsolatokban. Ez általános jellegű ügy, nem úgy, mint a hazai politikai rendszerből adódó kockázat.
Figyelemre méltó, hogy a jogbiztonságot nálunk a vállalatok 29 százaléka említette kockázatként – itt ugyanúgy romlást érzékelnek, mint a gazdaságpolitikai minőségét és kiszámíthatóságát illetően.
Lehetne azt mondani, hogy ezek mind csupán vélemények, észlelések, és mint ilyenek, nem számítanak sokat a gazdaság világában. Az ilyen önnyugtatás azonban nem vet számot azzal, hogy a helyzet megítélése és a kilátások felmérése nagyon is komoly stratégia-alakító tényező, különösen olyan időszakban, amikor az értékláncok átrendeződési folyamatainak felgyorsulása miatt a korábbinál gyakoribb lehet a tevékenység áthelyezése. Ezért
jelenleg különösen lényeges az azt kutató kérdés, hogy az adott vállalat ismét Magyarországot választaná-e befektetési célpontként. A megelőző években a nagy többség az anonim felmérésben a maradás mellett voksolt, most azonban a megelőző két év 88 százalékos szintjéről igencsak jelentősen, 79 százalékra csökkent azoknak a cégeknek az aránya, amelyek ma ismét Magyarországot választanák.
A kérdés azért is valódi, és egyáltalán nem hipotetikus, mivel a német hátterű nagyobb vállalatok rendszerint jelen vannak a térségünk sok más gazdaságában, és tényleges opció a számukra, hogy máshova helyezzék át a működésüket, vagy kevésbé drasztikus döntésként a meglevő berendezések életciklusának vége felé egy másik országban folytassák a tevékenységet. Ezért jó tudni, hogy az újrabefektetési szándék 79 százaléka az idén már rosszabb a térséget alkotó 16 ország átlagánál, ami 85 százalék, és van olyan ország (Észtország), ahol a pozitív válasz 100 százalék.
Érdemes ezért megtekinteni, hogy kelet-közép-európai térségi összevetésben milyenek a magyar állapotok.
A technikai recesszióba csúszó magyar gazdaságban láthatóan a térségi átlagnál nagyobb kockázatot jelent a kereslet megléte – ez alól a nagy exporthányadú cégek kivételnek számítanak, hiszen azok eleve nem a csekély magyar piacra szállítanak. Ám az már helyi vonatkozás, hogy
az átlagnál nagyobb kockázatot jelent nálunk a gazdaságpolitika. A válaszadók szerint a gazdaságpolitika kiszámíthatósága a gond, e tekintetben érezhetően csökkent az elégedettség. Különösen a szabályozási keretek gyors változására panaszkodnak, valamint a piaci mechanizmusokba való sok beavatkozásra, mint amilyen az árképzés hatósági befolyásolása, a külkereskedelmi forgalom nehezítése adminisztratív eszközökkel.
Kritikus nálunk a jogállamiság megítélése is; a másik ország, amely a térségi normához képest sokkal rosszabb képet mutat, az Lengyelország, amely kormánya már évek óta számos lényeges jogállamisági ügyet tekintve konfliktusba került az uniós intézményekkel. A magyarországi felmérésben szereplő vállalkozásoknak csaknem a fele – a tavalyinál jóval többen – fejezték ki az elégedetlenségüket a támogatásokhoz való hozzájutással kapcsolatban.
A német üzleti körök véleménye sokat számít. Az bizonyosan túlzás, amit gyakran hallani, miszerint a német autógyárak érdekei vezetik a német politikát a döntésekben; ez sosem volt így, és a szociáldemokrata, zöld pártok mostani kormányzati súlya mellett ez hibás leegyszerűsítés. Azonban a német cégek tényleges magyarországi tapasztalatai is formálják a Magyarország iránti német viszonyt. A jogbizonytalansági aggályok, korrupciós panaszok más nemzeti hátterű vállalatoknál is felmerültek, de a német cégek valóban egészen mostanáig legfeljebb szűk körben panaszkodtak a magyar viszonyokra.
Most azonban már a vezető lapokban is világosan megjelenik a sok forrásból származó tanúskodás: romlanak a magyarországi gazdasági közállapotok.
Nem német-specifikus az ügy. Sok felmérés, adatforrás, vizsgálati jelentés szerint már szaporodnak a bajok a jogrenddel. A romlást az sem üti helyre, ha a magyar állam a gyengeségei tudatában, mintegy azokat ellensúlyozandó, mélyen tartja az adókulcsokat, és feltűnően rugalmassá (másfelől nézve: munkavállaló-ellenessé) teszi a munkajogot. Ezenközben – és ez olyan új tényező, amellyel a magyar nagyközönség, és talán a magyar politikai vezetés sincs tisztában – más térségbeli országokban érzékelhető javulás indult be.
A cseh vagy a balti esetben már régóta jobbak a mutatók, valamint az üzleti visszajelzések is, de a német kamarai felmérésekben is látható, hogy a horvát, román, szlovák jogállamisági viszonyok a közvetlenül érintettek szerint elég jól állnak, de legalábbis a mienknél sokkal jobban – nem volt az mindig így, akár csak fél évtizedre visszapillantva sem.
Jól tenné, ha a magyar politika figyelmeztetésként tekintene erre a tükörre.
A Hamász megfontolja az izraeli ajánlatot. 
