Az egyesület szerint a javaslat által felvetett problémára a megoldást a településrendezési szerződésekre vonatkozó szabályozás átalakítása jelenti. A kölcsönös előnyökön alapuló településrendezési megállapodások garantálják, hogy a területfejlesztéshez rendelt pénzügyi hozzájárulás a területhez szorosan kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére legyen felhasználva.
| Az értéknövekedési hozzájárulást a javaslat szerint akkor kell fizetni, ha az önkormányzat beruházása, illetve településrendezési döntése miatt növekszik egy ingatlan értéke. Ilyen lehet például a közpénzből megépített csatorna, út, vagy a mezőgazdasági terület lakóterületté való átminősítése. A kormány álláspontja szerint az új teher elsősorban azokat érinti, akik üzleti céllal adnak-vesznek ingatlanokat. Részletek>> |
Az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület több szempontból sem ért egyet az értéknövelési hozzájárulás bevezetésével. Az egyesület úgy véli, hogy a javaslat igazságtalan, mert egy a jövőben esetlegesen bekövetkező érték növekedést jelenbeli tényként kezel, függetlenül attól, hogy a telek tulajdonosa képes-e, vagy kívánja-e valaha is kihasználni a feltételezett érték növekedési potenciált. Tehát a tervezet olyan dologért ír elő kötelező ellentételezést, amire a telek tulajdonosának esetleg nincs is szüksége. Ráadásul, ha a telek tulajdonosa a telek értékesítésével realizálja az értéknövekedést, az eladási és a beszerzési ár különbözete, mint jövedelem után adót (pl. szja) köteles fizetni, azaz a telek felértékelődéssel szerzett jövedelmet összességében lényegesen nagyobb közteher sújtja, mint más jövedelmeket, például tőkejövedelmet. Figyelmen kívül hagyja továbbá az infláció értékre gyakorolt hatását.
Az értéknövekedési hozzájárulást közgazdaságilag megalapozatlannak tartják, mert a forgalmi értéket nem a településrendezési eszközök vagy egy az önkormányzatok által elkészített „ingatlanérték-kataszter”, hanem, minden esetben a piaci kereslet és a kínálat határozza meg. Továbbá azt is aggályosnak tartjuk, hogy a tervezet alapján az önkormányzat szubjektíve határozhatja meg az ingatlan „bázis” értékét és az értéknövekedés mértékét is, vagyis az adóalapot. Az egyesület nem vitatja, hogy a településrendezési eszközök megalkotása, vagy módosítása hatással lehet a forgalmi értékre, önmagában azonban nem képes egy ingatlan forgalmi értékének növelésére. Mivel a településrendezési eszköz módosításából önmagában nem következik értéknövekedés, ilyen jogcímen a hozzájárulás megfizettetésének nincs alapja.
Az IFK úgy látja, hogy az értéknövekedési hozzájárulás beszedése az önkormányzatok számára viszonylag kis befektetés mellett megszerezhető többletforrást jelent. Amennyiben azonban egy forráshiányos önkormányzat a bevételek kiegyensúlyozása érdekében rendszeresen él ezzel a lehetőséggel, az egészséges településszerkezet megbomlik, bizonyos területek potenciálisan túlépítetté válnak, az önkormányzat infrastrukturális költségei és kötelezettségei elszállnak, miközben a helyi lakosok megtakarításai csökkennek. Ráadásul a magas beépíthetőségű telkek sokasága miatt azok ára nem növekszik, így a tulajdonosoknál a várt többletek nem jelentkeznek. Mindezek a település hanyatlásához vezethetnek.
Az IFK álláspontja szerint amennyiben egy terület övezeti átsorolása változik, és a településrendezési szerződés alapján a fejlesztés által a helyi infrastruktúrára gyakorolt többletterheket az átsorolt területek tulajdonosai átvállalják, egy mindenki számára kedvező helyzet jön létre: a település fejlődni tud, fenntartható többlet adóbevétele keletkezik, az építéssel az építőipar megrendelésekhez jut és adókat fizet.
XIV. Leó pápa szeptember 25. és 28. között Franciaországba utazik, és felkeresi az UNESCO párizsi központját is. 
