Az egyesület szerint a javaslat által felvetett problémára a megoldást a településrendezési szerződésekre vonatkozó szabályozás átalakítása jelenti. A kölcsönös előnyökön alapuló településrendezési megállapodások garantálják, hogy a területfejlesztéshez rendelt pénzügyi hozzájárulás a területhez szorosan kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére legyen felhasználva.
| Az értéknövekedési hozzájárulást a javaslat szerint akkor kell fizetni, ha az önkormányzat beruházása, illetve településrendezési döntése miatt növekszik egy ingatlan értéke. Ilyen lehet például a közpénzből megépített csatorna, út, vagy a mezőgazdasági terület lakóterületté való átminősítése. A kormány álláspontja szerint az új teher elsősorban azokat érinti, akik üzleti céllal adnak-vesznek ingatlanokat. Részletek>> |
Az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület több szempontból sem ért egyet az értéknövelési hozzájárulás bevezetésével. Az egyesület úgy véli, hogy a javaslat igazságtalan, mert egy a jövőben esetlegesen bekövetkező érték növekedést jelenbeli tényként kezel, függetlenül attól, hogy a telek tulajdonosa képes-e, vagy kívánja-e valaha is kihasználni a feltételezett érték növekedési potenciált. Tehát a tervezet olyan dologért ír elő kötelező ellentételezést, amire a telek tulajdonosának esetleg nincs is szüksége. Ráadásul, ha a telek tulajdonosa a telek értékesítésével realizálja az értéknövekedést, az eladási és a beszerzési ár különbözete, mint jövedelem után adót (pl. szja) köteles fizetni, azaz a telek felértékelődéssel szerzett jövedelmet összességében lényegesen nagyobb közteher sújtja, mint más jövedelmeket, például tőkejövedelmet. Figyelmen kívül hagyja továbbá az infláció értékre gyakorolt hatását.
Az értéknövekedési hozzájárulást közgazdaságilag megalapozatlannak tartják, mert a forgalmi értéket nem a településrendezési eszközök vagy egy az önkormányzatok által elkészített „ingatlanérték-kataszter”, hanem, minden esetben a piaci kereslet és a kínálat határozza meg. Továbbá azt is aggályosnak tartjuk, hogy a tervezet alapján az önkormányzat szubjektíve határozhatja meg az ingatlan „bázis” értékét és az értéknövekedés mértékét is, vagyis az adóalapot. Az egyesület nem vitatja, hogy a településrendezési eszközök megalkotása, vagy módosítása hatással lehet a forgalmi értékre, önmagában azonban nem képes egy ingatlan forgalmi értékének növelésére. Mivel a településrendezési eszköz módosításából önmagában nem következik értéknövekedés, ilyen jogcímen a hozzájárulás megfizettetésének nincs alapja.
Az IFK úgy látja, hogy az értéknövekedési hozzájárulás beszedése az önkormányzatok számára viszonylag kis befektetés mellett megszerezhető többletforrást jelent. Amennyiben azonban egy forráshiányos önkormányzat a bevételek kiegyensúlyozása érdekében rendszeresen él ezzel a lehetőséggel, az egészséges településszerkezet megbomlik, bizonyos területek potenciálisan túlépítetté válnak, az önkormányzat infrastrukturális költségei és kötelezettségei elszállnak, miközben a helyi lakosok megtakarításai csökkennek. Ráadásul a magas beépíthetőségű telkek sokasága miatt azok ára nem növekszik, így a tulajdonosoknál a várt többletek nem jelentkeznek. Mindezek a település hanyatlásához vezethetnek.
Az IFK álláspontja szerint amennyiben egy terület övezeti átsorolása változik, és a településrendezési szerződés alapján a fejlesztés által a helyi infrastruktúrára gyakorolt többletterheket az átsorolt területek tulajdonosai átvállalják, egy mindenki számára kedvező helyzet jön létre: a település fejlődni tud, fenntartható többlet adóbevétele keletkezik, az építéssel az építőipar megrendelésekhez jut és adókat fizet.
A német belügyminiszter értékelése szerint.
