Nem találunk már szavakat a hazai infláció jellemzésére. Bár minden jel szerint a fogyasztóiár-index januárban tetőzött, a mindössze 0,3 százalékponttal alacsonyabb februári ráta láttán még aligha van okunk tapsikolni. Az enyhe lassulás eredményeként kijött 25,4 százalékos éves inflációs adat ugyanis nemzetközi szinten még így is kiugró – derül ki a legfrissebb, ezúttal az előző havi adatait cikkünk megjelenéséig közzétett 38 ország rátáinak összevetése alapján készült körképünkből (csak négyen nem jelentettek még: Bosznia-Hercegovina, az Egyesült Királyság, Írország és Málta).
Az Európai Unióban például nálunk a legmagasabb az infláció (mármint annak éves, vagyis az előző év azonos időszakához viszonyított szintje). Novemberben még Litvánia volt e tekintetben a sereghajtó.
Decemberben azonban már kis hazánk – alapvetően az üzemanyagár-stop kivezetésének köszönhetően, ami értelemszerűen megugrasztotta az általános árszínvonalat, olyannyira, hogy kapásból 2,8 százalékpontot „vertünk” Litvániára.
Az utolsó előttitől való távolságunk januárban tovább tágult, 4,2 százalékpontnyira. Az számunkra lényegtelen, hogy immár nem Litvánia, hanem egy másik balti állam, Lettország végzett közvetlenül előttünk.
E sorrend februárra sem változott, s szinte borítékolható, hogy márciusban, de akár még több hónapig sem fog. Már csak abból kifolyólag, hogy 2023 második havában tovább nőtt az inflációs lemaradásunk, már
5,1 százalékponttal magasabb a hazai éves fogyasztóiár-index, mint az e tekintetben a 27 EU-tag közül 26. Lettországé.
Miközben februárra is jutott egy fordulópont – igaz, ennek bekövetkeztét megspóroltuk volna. Míg ugyanis eddig talán áltathattuk magunkat azzal, hogy jó-jó, az Unióban utolsók vagyunk, ám a nem EU-tag országokban még nálunk is magasabb az infláció – bár valljuk be, ez azért meglehetősen sovány vigasz –, addig most már ez sincs így. Azt tekinthetjük a sors furcsa fintorának, hogy
pont az az Ukrajna került elénk, amely tavaly február vége óta az orosz inváziót szenvedi meg (a háborús agresszor inflációs rátája kevesebb, mint a fele az ukránnak, amivel Putyinék a középmezőnyben helyezkednek el). Így már csak Moldovát tudhatjuk magunk mögött, bár azt is szinte csak egy hajszállal, mindössze 0,5 százalékponttal, valamint a hiperinflációjából kikecmeregni próbáló Törökországot.
Utóbbinak sikerült a legnagyobb mértékben (2,5 százalékponttal) faragnia februárban a januári éves szintű fogyasztóiár-indexén (persze, tegyük hozzá: bőven volt miből) az inflációját februárban mérséklő 25 ország közül. E képzeletbeli dobogó második helyére Koszovó (-1,6 százalékpont), míg a harmadikra Belgium (-1,43 százalék) „állhatott fel”.
Egy államban, Németországban stagnált a pénzromlás az előző hónapban januárhoz képest (8,7 százalékon), ezzel szemben pont tucatnyiban magasabb lett – nem lennénk meglepve, ha a sikerpropagandára mindig is fogékony Orbán-kormány e ténybe kapaszkodna bele. Azt meg különösen elégedetten figyelhetik, hogy a legnagyobb mértékben (0,45 százalékponttal) éppen a fél szemmel mindig is figyelt Románia rátája romlott. Igaz, csak hajszállal maradt el tőle az egyaránt 0,4 százalékpontos havi növekedést felmutatott Finnország és Hollandia.
Abban nincs változás, hogy a hazai infláció annak ellenére EU-rekorder, illetve Európában „dobogós”, hogy azt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az egyik legmagasabb kamattal próbálja lassítani. A 13 százalékos MNB-alapkamatot csak az ukrán és a moldovai jegybank rátája haladja meg. Ám, ha az effektívnek tartott 18 százalékos egynapos betéti kamatot nézzük, akkor már csak a 25 százalékkal operáló Ukrajna áll előttünk – ebben tehát (még?) fordított a sorrend.
Mindössze öt központi bank változtatott egyébként februárban az alapkamatán. Közülük hárman szigorítottak – Bulgária 0,12, Bosznia-Hercegovina és Szerbia 0,25-0,25 százalékponttal –, ketten, Belarusz és Törökország, pedig lazítottak, mindketten fél-fél százalékponttal.
S akkor a végén jöjjön a szokásos összehasonlítás, nevezetesen, hogy az egyes országok inflációs rátája hogyan viszonyul az alapkamatjukhoz. Ez inkább érdekességnek tekinthető, hiszen a most elhelyezett pénzre kapott reálkamat mértéke majd akkor rögzíthető, amikor a betett összeget ki akarjuk venni, a névleges kamatot akkor indokolt összevetni az aktuális inflációval. (Ahogy például a februári 25,4 százalékos fogyasztóiár-index az irányadó a tekintetben, hány százalékponttal romlott annak a pénze, aki azt tavaly februárban fektette be – merthogy romlott, az aligha kétséges). Hogy azonban mégis mutatjuk e különbségeket, annak az is az oka, hogy végre van egy rangsor, amelyben Magyarország a messze legutolsó Törökországon kívül legalább megelőz uniós tagországokat, egyszerre négyet is, Bulgáriát, valamint az összes balti államot.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
