Putyin agressziója és az USA új Kína-politikája

Ukrajna lerohanása új fejezetet nyitott a nemzetközi politika világában. Az orosz döntés, miszerint provokálatlanul háborút indít Ukrajnával szemben, a modern világban szertefoszlatta a hidegháború utáni korszakban ápolt esetleges oroszbarát érzelmek maradványait.  

Tajvan az amerikai politikában

Több megfigyelő végez ennek nyomán összehasonlítást az orosz-ukrán válság és a kínai-tajvani helyzet között. A lényegi hasonlóság az, hogy egy demokratikus országot történelmi okokból katonailag fenyeget egy regionális hatalom, illetve Amerika az előbbit támogatja. Az ukrajnai válságra adott amerikai válaszreakciót ezért joggal tekintik „geopolitikai iránytűnek” a tajvani kínai invázió hipotetikus forgatókönyvében.

Washington arra ösztönzi Tajpejt, hogy tanuljon Ukrajnától. Fotó: Depositphotos

Nem szabad szem elől téveszteni azonban, hogy noha csábítóak a hasonlóságok, Tajvan pozíciója az amerikai politikai diskurzusban több tényező miatt is jelentősen eltér Ukrajnától. A Washington politikai megközelítésében fennálló különbség mögött meghúzódó okok elsősorban az USA-Kína rivalizálás kontextusából fakadnak.  

A külügyminisztérium weboldalán az USA és Tajvan kapcsolatára vonatkozó, két héttel ezelőtti változtatások azt jelzik, hogy Amerika újraértékeli a régóta fennálló kínai politikáját. A weboldal elhagyta az "USA nem támogatja Tajvan függetlenségét" kitételt (!!), és hozzátette, hogy az Egyesült Államok Tajvannal fenntartott kapcsolatait „a Tajvani Kapcsolatokról szóló Törvény, a három Amerikai-Kínai Közös Közlemény és a Hat Garancia vezérli”.

Feszültség a Tajvani-szorosban és az amerikai tényező

Kínában 2012 óta a nacionalizmus markáns erősödése tapasztalható, ami jelzi az ország növekvő geopolitikai ambícióit a gazdasági siker nyomán. A számos nemzeti napirend közül a „tajvani ügy” megoldása egyre inkább a Kínai Kommunista Párt célkeresztjébe kerül. A megalázottság elmúlt évszázadát maga mögött hagyva az új Kína nagyhatalmi státuszra törekedszik és elindítja a „Kínai Évszázadot”. 

Peking számára a Tajvannal való újraegyesítés kritikus fontosságú a „Nemzeti Megújulás kínai álmának” megvalósulásához - akár megbékítésen, akár kényszeren keresztül. Az elapadó kapcsolatok Tajvannal és Kína „szürkezónás”, destabilizáló tevékenységei megbontják a regionális erőegyensúlyt. A növekvő amerikai-kínai rivalizálás összefüggésében a tajvani válságot a megfigyelők tehát egyre inkább lehetséges ütközési pontnak tekintik.

Washington tanácsai

Biden elnök már mandátumának kezdetén jelezte, hogy felveszi a kesztyűt Tajpej kapcsán és meghívta Tajvan nagykövetét a beiktatási ceremóniájára. Az amerikai-kínai kapcsolatok újrakalibrációjához fűződő remények meghiúsultak, mivel a kormányzat tisztviselői keményvonalas megközelítést folytatnak. Antony Blinken külügyminiszter leszögezte, hogy „szörnyű következményekkel jár”, ha Kína megtámadja Tajvant, egyben kiemelte, hogy a Kínával való kapcsolatok fenntartása a „legnagyobb geopolitikai próbatétel” az USA számára. Kathleen Hicks védelmi miniszter-helyettes pedig Kínát az „amerikai hadsereg tempós kihívásaként” jellemezte.  

Kína elsöprő számú hadereje és modernizált katonai apparátusa miatt Tajvan gyenge taktikai képességei aggodalomra adnak okot az USA számára. A különböző kormányzatok alatt Amerika kisebb csapatokat küldött a szigetország felkészítésére. Mivel azonban a kínai légi és tengeri tevékenység a Tajvanhoz közeli régióban exponenciálisan megnövekedett, az USA legutóbb már különleges műveleti egységet is küldött a tajvani erők kiképzésére.

A Pentagon egy márciusi levélben azt tanácsolta Tajvannak, hogy vásárolja meg a Tajpej által évekkel ezelőtt kért mobil tüzérségi rendszer továbbfejlesztett változatát. A lépés a Biden-adminisztráció erőfeszítésének részét képezi, mivel amerikai értékelés szerint a kínai invázió veszélye növekszik. Washington, Tajpej és Peking is most párhuzamokat keres Ukrajna Oroszország elleni, túlélésért folytatott harcában.

Tajvan korábban egyértelművé tette érdeklődését a nagyobb fegyverek iránt, mint például az MH-60R Seahawk helikopter. A Biden-adminisztráció azonban próbálja meggyőzni Tajpejt, hogy jóllehet ezek békeidőben jól használhatók, de nem élnék túl a szárazföldről érkező teljes körű támadást. Ehelyett Washington arra ösztönzi Tajpejt, hogy tanuljon Ukrajnától, és fektessen be olyan kisebb, mobil rendszerekbe, mint a drónrajok, a Javelin páncéltörő rakéták és a Stinger légvédelmi rakéták, amelyek kevésbé sebezhetők Kína fejlett fegyvereivel szemben.

Amerikai lendület Tajvan támogatására

Az ukrajnai válság erősödésével Biden elnök szimbolikus gesztusként a Bush- és Obama-adminisztráció egykori biztonsági tisztviselőiből álló delegációt küldött Tajvanra, hogy megerősítsék az amerikai elkötelezettséget a szigetország iránt. Az USA és Tajvan között az ukrajnai orosz inváziót követő hetekben lezajlott diplomáciai eszmecsere rávilágít Tajpej biztonsági szükségleteinek súlyosságára, Kína politikai egyértelműségére ebben a kérdésben és Amerika eltökéltségére a status quo fenntartása mellett.

Már 2021-ben, amikor a lehetséges orosz invázióról szóló jelentéseket vitatták meg politikai körökben, a Biden-kormányzat ismételten hangsúlyozta az amerikai „Tajvan védelmére tett fogadalmat”, noha hivatalosan az USA továbbra is elkötelezett a stratégiai kétértelműség politikája mellett.

Ha Kína erőszakkal elragadná Tajvant, az bizony kioltaná Amerika azon törekvését, hogy szabályokon alapuló rendet tartson fenn az Indo-Csendes-óceán térségében. Blinken külügyminiszter szavaival élve: „Kína az egyetlen olyan ország, amely rendelkezik olyan szintű gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai erővel, amely komoly kihívás elé állítja a stabil és nyitott nemzetközi rendszert”. Nem véletlen tehát, hogy a tajvani ügy napjainkra kulcspozíciót vívott ki az Egyesült Államok külpolitikai és katonai számításaiban és az amerikai pozíció egyre csak keményedik.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)