Már 2024 sem volt kimondottan unalmas év a külpolitikában – Ukrajnában és a Közel-Keleten sajnos folytatódtak a véres háborúk, Európában európai parlamenti választásokat tartottak, von der Leyen újabb öt évre az Európai Bizottság elnöke lett, az Egyesült Államok Donald Trumpot emelte az elnöki székbe, Oroszországban „meglepetésre” ismét Vlagyimir Putyin nyerte az elnökválasztást, miközben egy szibériai börtönben meghalt Alekszej Navalnij ellenzéki vezér, Nagy-Britanniában a Munkáspárt nyert és alakíthatott kormányt, Franciaországban megalakult és megbukott a Barnier-kormány, Németországban megbukott a Scholz-kormány – és még sorolhatnánk.
De nézzük, mi vár a világra 2025-ben!
Német választások
Németországban, amely csúnya gazdasági válságba csúszott, a szociáldemokrata-zöld-liberális Scholz-kormány már jó ideje recsegett-ropogott, így igazából senki sem kapott a szívéhez, amikor tavaly novemberben összeomlott a koalíció – Olaf Scholz kirúgta liberális pénzügyminiszterét, Christian Lindnert, ezt követően pedig a liberális párt kiszállt a kormányból.
Decemberben a parlament alsóháza, a Bundestag a várakozásoknak megfelelően megvonta a bizalmat a csonka Scholz-kormánytól, így már semmi sem állhatta útját az előrehozott parlamenti választások kiírásának. A németek bő másfél hónap múlva, február 23-án járulnak majd a szavazóurnákhoz, hogy megválasszák a 630 képviselőjüket a Bundestagba.
Bár a jóslatokkal a politikában érdemes csínján bánni, ahhoz kisebbfajta csodára lenne szükség, hogy Olaf Scholz kancellár maradjon – pártjára, a szociáldemokratákra (SPD) ugyanis a választók mindössze 15-18 százaléka szavazna a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint.
A választás toronymagas esélyese a jobbközép CDU/CSU, amely a voksok 30-34 százalékát seperheti be.
Jelen állás szerint a kérdés csupán az, hogy kivel alakít majd kormányt a Friedrich Merz vezette pártszövetség.
Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij
Elképzelhető egy nagykoalíció – azaz egy CDU/CSU-SPD szövetség –, de egy CDU/CSU-Zöldek kormányt sem lehet kizárni, legalábbis volt már rá példa tartományi szinten – utóbbi pártot jelenleg 12-14 százalékra mérik a közvélemény-kutatók. Szóba jöhetnek még koalíciós partnerként a liberálisok, már ha sikerül bekerülniük a parlamentbe (jelen állás szerint nem sikerül).
Merz többek között szigorú bevándorláspolitikát ígér, és kiáll Ukrajna katonai támogatása mellett – még a nagy hatótávolságú Taurus-rakéták szállítását is kilátásba helyezte decemberi kijevi látogatásán. (Erről Scholz hallani sem akart).
A CDU/CSU kancellárjelöltje szerint akkor „ér majd véget hamarabb” a háború, ha fennmarad a katonai támogatás.
Az szinte biztos, hogy az AfD-vel sem a CDU/CSU, sem más mainstream párt nem kíván majd szövetkezni. A bevándorlásellenes, jobboldali populista párt különösen Kelet-Németországban erős: Türingiában tavaly megnyerte a tartományi választásokat, de Szászországban és Brandenburgban is csak hajszállal szorult a második helyre.
Az AfD-t országosan 18-20 százalékra mérik a közvélemény-kutatók, az öt halálos áldozatot követelő karácsonyi magdeburgi gázolás – amelyet egy zavaros politikai nézeteket hangoztató szaúd-arábiai orvos követett el – pedig szintén a malmukra hajthatja a vizet.
Kancellárjelöltjük, Alice Weidel már ígéretet tett arra, hogy hatalomra kerülésük esetén tömegesen toloncolják ki az országból a beilleszkedni nem képes bevándorlókat.
Az AfD mögé egyébként beállt a Trump-párti Tesla-vezér, Elon Musk is a Welt am Sonntagban december végén megjelent cikkében, ami jókora vitákat váltott ki a német közéletben.
Új színfoltja a német politikának a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW), amelyet a Baloldal bevű pártból kilépett Wagenknecht alapított egy évvel ezelőtt. A BSW-t, amely erősen balos, euroszkeptikus, oroszbarát és részben bevándorlásellenes nézeteket vall, jelenleg a választók 5-7 százaléka támogatja.
Ami Európa többi részét illeti, parlamenti választásokat tartanak még Koszovóban és Liechtensteinben (február), Albániában (május), Norvégiában (szeptember), Csehországban (október) és Moldovában. És államfőt választ Horvátország (januárban lesz a második forduló), Fehéroroszország (január), Románia (március), Lengyelország (május) és Írország (október).
Ukrajna, Közel-Kelet, Tajvan
Európai szempontból talán a legfontosabb kérdés, hogy a fegyvernyugvás vagy az eszkaláció irányába halad-e tovább az ukrajnai háború.
Ebből a szempontból vízválasztó lehet január 20-a, ekkor iktatják be ugyanis hivatalába Donald Trumpot – a megválasztott amerikai elnök kampányában a háború 24 óra alatti befejezését ígérte.
Erről is lesz szó a Klasszis Klub idei első, január 9-én, csütörtökön 15 óra 30 perckor sorra kerülő adásában, melynek vendége az Egyesült Államokban mintegy ötven évig élt és Trumppal is találkozott Dr. Kaáli Nagy Géza professzor lesz:
Trump eddigi pályafutását ismerve az valószínűsíthető, hogy adminisztrációja érdemi változást hoz majd az amerikai külpolitikában. Ezt alighanem érzi Kijev is, amely tavaly év végén már megpedzegette egy fájdalmas kompromisszummal járó tűzszünet lehetőségét – kérdés persze, mit szólna ehhez a Kreml.
Egyelőre folytatódik a legalább ennyire brutális gázai háború is. Múlt év végén két emberi jogi szervezet, az Amnesty International és részben a Human Rights Watch is népirtásnak nevezte azt, amit Izrael Gázában tett és tesz, a Nemzetközi Büntetőbíróság pedig elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő ellen. Izrael élesen visszautasította a vádakat.
Az övezetből mindenesetre szinte naponta érkeznek sokkoló hírek – képzeljük el, milyenek lehetnek a mindennapok ott, ahol a gyerekek fele meg akar halni.
Ebben persze megvan a maga felelőssége a 2023. október 7-i terrortámadást elkövető Hamásznak is, amely még mindig tart fogva izraeli túszokat.
A több mint egy éve tartó izraeli hadműveleteknek egyelőre tehát nem látszik a vége, és nagy kérdés az is, hogy mi lesz Szíriával el-Aszad amilyen váratlan, olyan gyors bukása után.
És ne feledkezzünk el Tajvanról sem, ahol a háború – azaz a kínai offenzíva – „a levegőben van” elemzők egy része szerint.
Tavaly őszi helyszíni beszámolónkból kiderült, hogy a szigetország úgynevezett asszimetrikus hadviselésre készül, amelyre az amerikai hadsereg már aktívan felkészíti a tajvani hadsereget. Kérdés, hogy valóban meg akarja és meri lépni az offenzívát Peking 2025-ben, vagy még a Trump-korszakban is működni fog az amerikai elrettentés.
Nem túl biztató előjel, hogy Tajvan 2024 decemberében évtizedek óta nem látott mértékű katonai mozgásokat hajtott végre a sziget környékén, Hszi Csin-ping kínai elnök újévi beszédében pedig azt mondta, hogy senki sem állíthatja meg a „nemzeti újraegyesülés történelmi trendjét” Kína és Tajvan között.
Jelentős összegről lehet szó. 
