Ahogy Amerika globális rivalizálása Oroszországgal és Kínával egyre fokozódik, egyre nagyobb kihívások elé néz, hogy katonai, diplomáciai és gazdasági befolyását Afrikában érvényesíteni tudja. Amerika növekvő visszavonulása különösen jól látható a Száhel-övezetben - a jelenleg junta által irányított országok földrajzi övében -, amely a világ legkonfliktusosabb régiója.
Fotó: wikipedia
Ez a kiszáradó afrikai terület magában foglalja a dzsihadista konfliktusokat Burkina Fasóban, Maliban és Nigerben; a féktelen banditizmus és a Boko Haram terrorizmus Észak-Nigériában; a Csád-tó környéki dzsihadista tevékenységet; a szudáni polgárháborút; a parázsló etnikai konfliktust Etiópia északi részén; és végül az al-Sabab terrorista csoport garázdálkodását Szomáliában.
Maliban, Burkina Fasóban és Nigerben egymást követő puccsista rezsimek taszították le a gyenge, civil vezetésű kormányokat, dühösen szidalmazva az egykori gyarmatosító hatalom, Franciaország jelenlétét, és Oroszország, valamint Kína felé fordultak támogatásért. A nyugat-afrikai Guineától a keleti Szudánig a Száhel-övezet valamennyi országát ma már katonák irányítják.
Mit tudunk Nigerről?
Az Egyesült Államok az első repülőgépének távozásával megkezdte csapatainak kivonását Nigerből - közölte a két ország védelmi minisztériuma múlt szombaton közös közleményben. A kapcsolatok mélyponton vannak, mivel egy magas szintű amerikai küldöttséget egyszerűen nem fogadtak, miután aggodalmukat fejezték ki Niger állítólagos, Iránnak történő uránszállításról szóló tárgyalásaival kapcsolatban. Május 19-én a Biden-kormányzat bejelentette, hogy legkésőbb szeptember közepéig elhagyja Nigert.
Fotó: AFP
Holott a közelmúltig a nyugati diplomaták úgy tekintettek az országra, mint egyfajta demokratikus bástyára egy olyan régióban, ahol a junták és a radikális iszlamista lázadások egyre nagyobb teret hódítanak. Mára a Niameyben uralkodó katonai rezsim elfordította az elszegényedett országot a Nyugattól.
A nemzet a legkevésbé fejlettek közé tartozik a Földön, magas szegénységi szinttel, valamint az instabilitás és a puccsok hosszú történetével. Összességében azonban kár lenne tagadni, hogy Nyugat-Afrika egy évtizede húzódó instabilitását a NATO líbiai beavatkozása váltotta ki.
Az orosz és kínai kártya
A helyzetet súlyosbítja, hogy a Pentagon azt is bejelentette: az ország hadseregének követelését teljesítve kivonja csapatait Csádból. A Maliban és Nigerben növekvő orosz zsoldos jelenlét mellett most már hiteles jelentések érkeznek arról, hogy orosz személyzet érkezik Csádba, amely korábbi vezetője, Idriss Déby alatt Franciaország szilárd szövetségese volt.
Csád a közelmúltban biztonsági partnerséget kötött az Egyesült Arab Emírségekkel, Törökországgal és Magyarországgal is. Magyarország akár 200 katonát is küldene egy olyan misszióra, amelynek célját sok megfigyelő értetlenül szemléli.
Oroszország az elmúlt pár évben már három francia irányítású országot ragadott el Párizs kezéből: a Közép-afrikai Köztársaságot, Malit és Burkina Fasót. Moszkva 2017 augusztusában írt alá katonai együttműködési megállapodást a Száhel-övezet több országával, köztük Csáddal, Nigerrel és Nigériával. Guinea következett 2018 áprilisában, aztán Burkina Faso 2018 augusztusában és végül Mali 2019 júniusában.
Az Egyesült Államokkal és Franciaországgal ellentétben, amelyek gyakran politikai és erkölcsi feltételekhez kötik katonai segélyeiket, Oroszország a belügyekbe való be nem avatkozás stratégiáját alkalmazza, élelmiszert, biztonságot és fegyvereket biztosít a hatalomhoz és természeti erőforrásokhoz való hozzáférésért cserébe. Hasonlóképpen, Kína, a régió legnagyobb külföldi befektetője, gyors készpénzt és infrastrukturális ígéreteket kínál a jövőbeli nyersanyag-jogokért cserébe - ez csábító ajánlat a hatalom központosítására törekvő instabil rezsimek számára.
Párizs után a teljes Nyugat
Egyre több jel utal arra, hogy az afrikai gyarmati örökségben gyökerező francia-ellenes érzések mostanra Nyugat-ellenes hullámmá alakultak át, ami komoly következményekkel jár Washington számára. A Száhel-övezet új katonai rezsimjei közül néhányan azt gyanítják, hogy az amerikai katonai jelenlét hasonló gyarmatosító és imperialista napirendet követ, amely a szuperhatalom biztonsági és diplomáciai érdekeit helyezi előtérbe a biztonsági és stratégiai ügyekben való nagyobb méltányosságra vonatkozó regionális igények rovására. Nem segít az a felfogás sem, hogy az USA Afrikával kapcsolatos újkori érdeklődése a nagyhatalmi versengés terméke.
Súlyos aggodalmak a terrorizmussal kapcsolatban
A Globális Terrorizmus Index szerint a Száhel-övezet a világ terrorizmusban meghalt embereinek 43 százalékáért felelős - ez több, mint Dél-Ázsia és a MENA-régió (Közel-Kelet és Észak-Afrika) együttvéve. És ez az arány növekszik: 2023-ban 12 ezer embert öltek meg, szemben a 2022-es 9 ezer és a 2021-es 6 ezer emberrel - akik többsége civil volt. Legalább hárommillió ember kényszerül belső menekülésre. Két Száhel-ország - Mali és Burkina Faso - a világ öt, a terrorizmus halálos áldozatai által leginkább sújtott országa között van. A 2023-ban bekövetkezett, 1135 terrorizmus okozta halálesettel Burkina Faso már most több terrorizmus okozta halálesetet jelent évente, mint bármely más ország.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a múlt héten konkrét eredményeket jelentett be Burkina Fasoban: Moszkva további katonai felszerelést és személyzetet küld Ouagadougou-ba, hogy támogassa az ottani kormányt a terrorizmus elleni küzdelemben. Januárban Burkina Faso volt az első ország, ahol az új orosz „Afrika Légió” katonái partra szálltak. Ez a Wagner-csoportot váltja fel, amely az elmúlt években Oroszország élcsapata volt Afrikában. Burkina Faso, ahol a 2022 óta hatalmon lévő junta egyre inkább tekintélyelvűvé válik, Oroszország egyik legszorosabb szövetségesévé vált Afrikában.
Három tényező is óvatosságra int. 
