Web1, Web2, Web3 és sok-sok pénz

A Web3-ról rendszerint annyi rémlik az átlagos újságolvasónak, hogy minthogyha köze lenne a kriptodevizákhoz, a blokklánchoz, de kevesen tudják, mi az. Valóban, egy olyan internetet jelent, ahol központi jelentősége van a blokkláncnak és a digitális tartalmak tulajdonlásának. De kezdjük az elején.

Mi is az a Web1?

A Web1 a 90-es években az internethasználat korai, egyszerűbb formája volt. Ahol különböző tartalomgyártók érdekes vagy hasznos anyagokat tettek közzé, az átlagember meg ezeket olvasta. Például a legtöbb újság létrehozta a saját weboldalát, ám itt kezdetben általában csak néhány cikket publikáltak, vagy rövid ajánlókat. A Web1-nél tehát a felhasználók passzívak voltak, csak fogyasztották az információt.

Mi az a Web2?

A 2000-es évek elején jött divatba a Web2 kifejezés, ami azt jelentette, hogy az olvasók hozzá is szólhattak a cikkekhez, más tartalmakhoz, kommentálhatták azokat. Vagy egyes oldalakon osztályozhatták, szavazhattak rájuk, későbbi kifejezéssel lájkolhatták ezeket. Létrejött a Web2, ahol a felhasználók már közreműködnek is, tartalmat is gyártanak. Ők maguk is írhatnak cikkeket vagy hozzászólásokat, fotózhatnak, videózhatnak, zenélhetnek.

Ez minőségi ugrást jelentett a passzív részvételhez képest. Ugrásszerűen nőtt is az elérhető tartalmak mennyisége, még ha ez sok rossz minőségű anyagot és kéretlen reklámot is eredményezett. Ám mindennek a hasznát elsősorban a multinacionális nagyvállalatok fölözték le, mint a Facebook vagy a Youtube és a többi.

Az internetes óriások világa

Vagyis az úgynevezett internetes óriások. A felhasználók ezért cserébe legalább nem fizettek a szolgáltatásokért, de közülük nagyon kevesen tudtak, tudnak ma is valamiféle bevételhez jutni az internetes tartalomgyártásból (mint például a Youtuberek). Viszont ezek a nagyvállalatok alaposan megszedték magukat a reklámbevételből,

Eközben bárkit cenzúrázhatnak, moderálhatnak, kitilthatnak az oldalukról. A felhasználó nem rendelkezik az általa gyártott tartalmakkal, nem adhatja el azokat, nem részesedhet a bevételből. Nem tudja átvinni a publikációit az egyik oldalról a másikra, például a Facebookról a Twitterre, legfeljebb újra tudja publikálni azokat, jó sok munkával.

Akiknek sikerül bevételt elérniük, azoknak is meg kell osztozniuk a nagyvállalatokkal. De ahogy például a YouTube-on csak szigorú feltételekkel juthat valaki bevételhez, magas a belépési korlát.

Jön a Web3

A Web2 hiányosságainak a kiküszöbölésére jött létre a Web3, pontosabban hozzák létre ma a szemünk előtt. A felhasználók itt nem csak gyárthatnak tartalmat, hanem rendelkezhetnek is felette, a tulajdonosaivá válnak annak, amit elkészítenek. Például átvihetik fotóikat, videóikat, cikkeiket egyik közösségi oldalról a másikra, egyik weboldalról a másikra, egyik fórumról a másikra. Ha pedig ők maguk átpártolnak egy másik alkalmazáshoz, akkor a követőik ott is megtalálják őket.

Nem lesz weboldalfüggő vagy vállalatfüggő, hogy te ki vagy és milyen eredményeket érsz el az online térben. A blokklánc segítségével a különböző tartalmaknál egyértelműen bizonyítható, hogy ki és mikor hozta létre.

Minden eladó lehet a Web3-on

Ezáltal áruba is könnyebb lesz bocsátani bármilyen digitális tartalmakat. Ha pedig fizetőeszközként kriptovalutát használunk, akkor bármilyen kicsi, kötött devizagazdálkodású országból is jöjjön az adott tartalom előállítója, elvileg akkor is bevételhez tud jutni. Amit a hagyományos pénzügyi rendszerben nem tudott volna megvalósítani. (Kivéve talán a legsötétebb diktatúrákat, mint Észak-Korea, és néhány más feltörekvő ország.)

Az információ internete

A legtöbb ember persze a saját cicája, kutyája vagy rokonai fotóiért aligha akar vagy fog pénzt kapni. De demokratizálódhat a tartalomgyártás. A jobb fotókért, videókért, szövegekért, NFT-kért (nem felcserélhető érmékért, non-fungible tokens) egyre többen szeretnének majd pénzt kapni, ha csak filléreket is, és ennek meglesz az infrastruktúrája.

A Web3 egy másik alapfogalma az értékek internete. Ugyanis az információ internete volt minden, ami a blokklánc megjelenése előtt történt a digitális térben. Ma is az a nagy része annak, amit csinálunk az interneten. Minden szöveg, kép, videó, amit továbbítunk, csak információ, amit le is lehet másolni. Még az e-mailjeink is másolatok, hiszen amikor tovább küldjük, egy példány megmarad a kimenő leveles ládánkban is. Ez volt tehát az információ internete.

Az értékek internete

Ezzel szemben a bitcoin volt az első dolog, amit úgy lehet az interneten keresztül továbbítani másnak, hogy nálunk gyakorlatilag nem marad meg (csak egyes adatok, amivel azonban nem érünk semmit). Ezért korszakalkotó a bitcoin, megteremtette az értékek internetét, ahol a tartalom teljesen egyedivé tehető, és nem másolható le. Illetve egyértelműen bizonyítható, melyik az eredeti és éppen kinek a tulajdona.

Játék a Web3-ban

Ahogy nemrég a Privatbankár és az Mfor.hu közös podcastjában elhangzott, érdemes a Web3-at gyakorlati példákon bemutatni. Az online játékokban például, vagy majd a nemsokára egyre inkább használhatóvá váló metaverzumokban különböző elemekért, mint fegyverek, eszközök lehet pénzt kapni, illetve pénzt adni. Ha például egy játékban valaki eljut egy bizonyos szintre, nagy nehezen megszerez különböző fegyvereket, páncélokat vagy egyéb eszközöket, és úgy dönt, hogy nem folytatja, akkor ezek mind elvesznek. Rengeteg olyan játékbeli elem van, amit nem lehet eladni.

A Web3 játékokban viszont a különböző fegyverek, páncélok, virtuális telkek, űrhajók vagy egyéb elemek a blokkláncon léteznek, és ott adni, venni lehet ezeket. Ezzel bevételhez juthatunk, nem vész kárba egy esetleg sok hónapig végzett “munka”, amellyel megszereztünk valamit. Mindez a játékfejlesztőknek is új üzleti modellt jelent, mert ők pedig egyes tárgyakat eleve pénzért árulhatnak.

Mutassa a belépőjegyét a blokkláncon

Hasonlóképpen NFT-k formájában adhatunk, vehetünk például domain-neveket, azaz internetes weboldalak címeit. (Ami persze NFT-k nélkül is lehetséges, csak bonyolultabb.) NFT-ink vagy például egy Ethereum tárcacímünk segítségével tudjuk magunkat azonosítani különböző weboldalakon.

Vannak már kísérletek olyan koncertjegyekkel, belépőjegyekkel is, amelyek digitális formában a blokkláncon vannak és ezt telefonunkkal is igazolni tudjuk. Így egyértelműen bizonyítják, hogy valaki jogosult-e belépni az adott rendezvényre.

Még eléggé kísérleti stádiumban, de részvények, kötvények , sőt ingatlanok tulajdonjogának blokkláncon történő igazolásával (szintetikus eszközökkel) is kísérleteznek már.

A birtoklás vágya

De miért is van szükség arra, hogy birtokoljunk annyi mindent az interneten? Miért van szükség arra, hogy mindennel kereskedni lehessen? Az emberek szeretnek tárgyakat birtokolni, és szeretnek pénzt keresni is. Eddig is sokan mániákusan gyártottak különböző tartalmakat például a Facebookon vagy a YouTube-on, de csak kevesen tudtak vele pénzt keresni.

Ha bárki tud vele pénzt keresni, akkor valószínűleg még aktívabbak lesznek a felhasználók. Ha valaki birtokolhatja az adott tartalmat, akkor alighanem nagyobb gondot fordít majd a létrehozására. Elvileg javulhat az internetes tartalmak minősége. Lehet, hogy a jövőben is multik fogják uralni mindezt, például több felhasználóval osztják meg az eddigi reklámbevételeiket. Demokratikusabb, decentralizáltabb, igazságosabb, szélesebb körű modellek jönnek létre.

De új modellek is kialakulhatnak a kriptovalutás mikrofizetések segítségével, mint különböző borravalókra, előfizetési díjakra, vagy forgalomarányos, tartalomarányos díjfizetésekre alapuló rendszerek.

A gyűjtögető ember

Egy másik dolog, amit az emberek imádnak csinálni: imádnak gyűjtögetni. Mindig is voltak divatok, gyűjtöttek az emberek bélyeget, telefonkártyát, érmét, tulipánhagymákat, lepkéket, szalvétákat, kártyanaptárakat, ezer millió dolgot. Ezeknek a divatoknak egy jelentős része elmúlt, de lehetséges, hogy egy részük állandóvá válik. Most például az NFT a divat, ami az esetek nagy részében nem más, mint kép. Festményeket pedig már félezer vagy ezer éve is gyűjtöttek.

Lehetséges, hogy az NFT-k képzőművészetet is demokratizálni fogják, és széles tömegekhez viszik el? Általa mindenki lehet művész, és mindenkinél lehet egy olyan digitális képkeret (képernyő) is, amely percenként új és új műveket mutat be. Ráadásul az NFT-k is fejlődnek. Változó kinézetű, napszaktól függő formájú dinamikus NFT-k is vannak, mások pedig már inkább generatív szoftverek. A szoftver pedig szintén szellemi alkotás, hasonlóan a képekhez és videókhoz.

A hazardőr ember

Az emberek imádnak továbbá szerencsejátékokat is játszani. Ma is nagyon sokan használnak online kaszinókat, sportfogadást, ez állandó. A Covid-lezárások idején unalmukban is sokan vagy a szerencsejátékokhoz, vagy a tőzsdéhez (a mémrészvényekhez vagy a kriptovalutához) fordultak és ezekkel “játszottak”. Sok kis, helyi jellegű tőkepiaci buborék is kialakult már a történelemben, mint a biotechnológiai, a marihuána-részvények vagy idén a mesterségesintelligencia-részvények.

Ugyanakkor vannak visszatérő mániák is, például minden 10-20 évben szokott lenni valamilyen részvénypiaci rali, általános részvénypiaci csúcs. A bitcoin is már több bikapiacot és több medvepiacot élt át. Az NFT-k is mintha makacsul tartank magukat, annak ellenére, hogy az árfolyamuk durván visszaesett tavaly.

A szenvedélyek találkozása

Az emberek tehát szeretnek játszani, gyűjtögetni és pénzt keresni is. Ha ezek a különböző elemek képesek lesznek egyes játékokban, metaverzumokban élvezetes és izgalmas módon kapcsolódni egymáshoz, akkor új távlatok nyílhatnak az online szórakozás világában. Elvégre sok játék vagy versengés sokkal izgalmasabb, hogyha egyben pénzre is megy.

De még hiányzik a nagy áttörés, egy-két olyan játék, nagy sláger, amely jól játszható és szórakoztató, egyben a pénzügyi része is vonzó. De milliárd dollárokat öltek már ebbe a szektorba, hogy az igazán nagy dobást megtalálják. Ha ez sikerül, az százmilliókat csábíthat át a Web3 és a kriptovaluták térfelére is.