Tipptaksaméter 2.: Ez volt a 9+3 legrosszabb jóslat 2012-re

Izgalmas év volt 2012 a gazdaságban, az év elején vagy közepén középpontban levő, a híreket uraló témák egy részén ma már csak mosolygunk, más részüknek, ha késéssel is, de még bőven van esélye bekövetkezni. Egy biztos, nagyon nagyokat változott a világ, és a változás látszik az egyetlen biztos folyamatnak 2013-ban is. A CNBC és a Pragmatic Capitalism írásai kilenc nemzetközi gazdasági előrejelzést szedett ízekre, amit a legfontosabb hazai melléfogásokkal egészítettünk ki.

1. A Facebook-részvény jó üzlet

Tavasszal még a csapból is ez folyt. A számok magukért beszélnek, az év első felében lebonyolított, hatalmas érdeklődéssel várt, sok milliárd dolláros Facebook-részvénykibocsátás árfolyama 38 dollár volt, legutóbb pedig a papír alig 26 dollár, de járt már 17,55-ön is, ahhoz képest sokat javult. Hogy miért a kudarc, megoszlanak a vélemények, valószínűleg a cég eredménytermelő képességével kapcsolatos remények voltak túlzóak, de a csordaszellemet is sokan emlegetik, mint ami általában nem vezet jóra. Tengernyi szakirodalma van ma is.

2. Jön a kínai „kemény landolás”

Az év nagy részében a kínai „kemény landolástól” (hard landing) óvták a világgazdaságot az előrejelzésekben, bár biztosra senki sem vette, voltak, akik számos érvet fel tudtak hozni mellette. (A kínai statisztikák nem megbízhatóak, az ottani beruházások egy része kidobott pénz volt és csak fantomfalvakat hozott létre, a lassuló nyugati gazdaság a kínai exportlehetőségeket is visszaveti stb.)

A jelenség nem következett be, az utóbbi időben a kínai adatok kissé javultak, és az új kínai vezetés várható reformjai is inkább bizakodásra adnak okot. A közelmúlt és a közeljövő 7-8 százalékos növekedési számai egyáltalán nem jeleznek durva padlófogást.

3. Jön a „Grexit”, az eurózóna felbomlik

Főleg a felemás eredményű májusi görög választások körül voltak erősek a félelmek az ország kormányozhatatlanságától, a görög államcsődtől, a görögök távozásától az eurózónából, sőt az eurózóna összeomlásától. Ezek közül egyik sem következett be, igaz, egyelőre mindebből nincsen semmi örök időkre kőbe vésve. A júniusi második választások után azonban normalizálódott a helyzet, az ország finanszírozása pár évre valószínűleg fő vonalakban megoldott, az adósságállomány lassan csökkenthető.

4. Az aranyláz 2000 dollár fölé repíti az árfolyamot

Az eurózóna összeomlása, a fejlett országok jegybankjainak szorgalmas fedezetlen pénzkibocsátása (QE, quantitative easing), a fellendülőben levő indiai és kínai fogyasztói kereslet, sőt egy esetleges közel-keleti háború 2012 végére sok elemző szerint 2000 dollár fölé kellett volna hajtsa az arany árát unciánként. Nem így történt, a nemesfém az 1800 dollárt sem érte el, legutóbbi ára 1655 dollár volt. Az azért jegyezzük meg, hogy a szabad tőkepiacokon, legyen az árucikk vagy részvény, 5-10-15 százalékos emelkedés nem igazán lenne meglepő, tehát nincs olyan messze a bűvös határ.

A Pragmatic Capitalism hozzáteszi azt is, hogy az arany 2012-ben az év eleji állapothoz képest megint emelkedett, ha kisebb mértékben is, mint a korábbi években. Ez pedig már a 12. emelkedő év egymás után. Ennek fényében bárki bármit mond is, az aranybefektetés, ha nem is ment 2000 fölé az ár, 2012-ben is jó volt, így a cikk e pontnál vitába száll az eredeti listát közzé tevő CNBC-vel.

5. Az amerikai kötvénylufi

Az amerikai kötvénypiacokon állítólag már több mint harminc éve emelkednek az árfolyamok, a hozamok talán soha nem látott mélységekben vannak, sokan várják tehát a trend megfordulását. Egy második, a 2008-2009-eshez hasonló recessziótól, a Lehman-csődhöz hasonló pénzügyi válságtól való félelem, a jegybank által a piacra öntött pénz erősen növeli a biztonságosabb állampapírok keresletét évek óta.

Az ellentábor szerint a fedezetlen pénzkibocsátás miatt megugró infláció következtében a Fed előbb-utóbb fel kéne adja a nullához közeli kamatok politikáját, a kötvényvásárlók csak magasabb hozammal lesznek hajlandóak papírokat vásárolni, és így az árfolyamoknak is nagyot kéne zuhanniuk. Mindez azonban nem következett be 2012-ben,és nem is tudni, mikor fog majd. A tíz éves amerikai kötvényhozamok az év során tovább, évi két százalék környékéről 1,6 százalékra csökkentek, mélyen az utóbbi tíz év 4,4 százalékos átlaga alá.

6. Duplaalj az amerikai recesszióban

Utoljára 2007 évégtől 2009 júniusáig volt recesszióban az amerikai gazdaság, és sokan tartottak attól 2011 végén-2012 első felében, hogy ez ismét bekövetkezik. A gyenge foglalkoztatási adatok ellenére azonban az amerikai gazdaság erről nem akar tudomást venni, a legutóbbi év/éves növekedés 2,7 százalék volt, az egész éves két százalék körül várható.

Ami késik, nem múlik: ha az amerikaiak most a fiskális szakadék miatt a gazdaságot erősen visszafogó intézkedéseket hoznak, akkor könnyen lehet, hogy a recesszió 2013-ban mégis eljön. Más oldalról megközelítve de ezen a véleményen van Jim Rogers, Soros Görgy egykori társa is, aki úgy tartja: a sokéves tapasztalatok szerint 4-6 évente recesszió szokott jönni az USA-ban. (Például 2002 körül is volt egy.) Hát akkor lassan itt az ideje a következőnek...

7. Pariba kerül az euró és a dollár

Még 2011 májusában 1,49 körül érte el egyik csúcsát az euró/dollár, később azonban az eurózóna válsága miatt lejtőre került, azaz sokat gyengült az euró. A nyáron 1,2 közelében is volt az árfolyam, valamivel a görög problémák csúcsosodása után, júliusban. Sokan jósoltak azonban ennél alacsonyabbat is, azaz gyengébb eurót, 1,2 alatti keresztárfolyamokkal, de egyesek a paritást is emlegették, azaz amikor egy euróért egy dollár adnak.

Ez már nem következett be, sőt azóta az euró igencsak magához tért, mostanában 1,32-1,33 körül járt az árfolyam. A CNBC emlékeztet arra, hogy az euró túlzott gyengülése a többi állam gazdasági érdekeit sértené, mert az európai termékek versenyképesebbekké válnának a világpiacon. Talán itt lehet a kutya elásva. A Pragmatic Capitalism pedig arra figyelmeztet, hogy az európai döntéshozók elszántnak bizonyultak az euró összeomlásának megelőzésében, és hozzáteszi, hogy az extrém előrejelzések csak nagyon ritkán igazolódnak be.

8. A japánokra ráomolnak az adóssághegyeik

Japán ma is évi egy százalék alatti kamatszint mellett tudja finanszírozni hatalmas, a GDP több mint 200 százalékára rúgó államadósságát, miközben az ország recesszióban van, a társadalma pedig elöregszik. Sokan várták, mikor fog ez a tendencia megfordulni, mikor fognak a kamatok, állampapír-hozamok, az infláció megugrani, és ez mekkora japán adósságválság kialakulásához fog vezetni.

Mindez nem következett be, sőt a japán állampapírok évesített hozama decemberben 0,685 százalékkal kilenc éves mélypontra süllyedt. A december közepi választások után ugyanis a piacok további friss jegybanki pénzekre (QE-re) számítottak, az új kormány is várhatóan ebbe az irányba halad.

9. Vége lesz a világnak

A maják által állítólag megjósolt világvége nem következett be. Igaz, ebben még a ma Guatemalában élő maják sem hittek. Az sokkal inkább meglepő viszont, hogy egy májusi globális Ipsos-felmérés szerint a 16 ezer megkérdezett személy 15 százaléka vélte úgy, hogy a világvége még az ő életében bekövetkezik, tíz százalékuk pedig legalábbis aggódott amiatt, hogy lesz valami ilyesmi 2012-ben.

+1: Euró 350, 400 vagy 500 forintért, jön az államcsőd

Itthon. Emlékezzük vissza, körülbelül egy évvel ezelőtt az euró/forint 323 körül járt, és szinte mindenki ezzel volt elfoglalva. Volt, aki pánikszerűen euróba mentette a megtakarításait, a sajtóban egyre-másra jelentek meg a cikkek arról, hogy is néz ki egy államcsőd. Elterjedt, hogy a hazai bankbetéteket államosítják, és arról cikkeztek, melyik országban milyen feltételekkel lehet bankszámlát nyitni.

A minipániknak nyilvánvalóan voltak gyökerei a kormány által elkövetett gazdaságpolitikai hibákban, illetve az unortodox gazdaságpolitikában és retorikában, de legalább annyira a nemzetközi piaci fejlemények okozhatták. Erre utal, hogy ha kevésbé is gyengült, de a zloty nagyon hasonló pályát járt be a forintéhoz, és legalábbis az év első felében az euró/dollár változásait is eléggé hűen követte a forint.

A forintpiaci megnyugváshoz kellett az, hogy a kormány visszafogja magát és legalább hajlandó legyen az IMF-el tárgyalni, de kellett hozzá a nemzetközi piacok kockázatkerülő magatartásának változása is. A borúlátó jóslatok mindenesetre végül nem igazolódtak be.

+2.: Meg fogunk egyezni az IMF-el

Bár az előző pontban említett hazai, év eleji borúlátó jóslatok végül nem igazolódtak be, a forint továbbra is nagyon kiszolgáltatott maradt. A jelenlegi viszonylagos pénzügyi béke és nyugalom főleg annak köszönhető, hogy a külföldi befektetők vásárolják a magas kamatozású magyar államkötvényeket.

Ehhez kezdetben az kellett, hogy az IMF-megállapodást lebegtesse a kormány és tárgyalásokat folytasson. Más vélemények szerint színleljen, és addig nem is fog megállapodni, amíg ezt a piac ki nem kényszeríti (például az erősen gyengülő forinton keresztül). Az év nagy részében azt mondták, hogy az IMF-megállapodás 2-3 hónap múlva várható, mára azonban nyilvánvalónak látszik, hogy a tárgyalások megszakadtak.

Csak ez most kevésbé érdekes. A nyár végén bejelentett európai és amerikai QE, a piacokra ömlő újabb sok milliárd dollárnyi és eurónyi friss pénz, és ennek nyomán a külföldiek hazai állampapír-vásárlásai lényegében levették a napirendről a kérdést. Az IMF-megállapodás elkerülésében segíti a kormányt az is, hogy a lakosság is szorgalmasan veszi állampapírjainkat.

+3.: Tündérmese, gyorsnaszád, 2012 az elrugaszkodás éve lesz

Egy évvel ezelőtt, majd az év során folyamatosan soha nem látott sikerekről, az ez évre várható elrugaszkodásról szóltak a kormányzati nyilatkozatok. (Ezeket többek között a Ténytár gyűjtötte csokorba.) Ha a gazdasági adatokat nézzük, akkor viszont inkább a túlélés, vegetálás éve volt 2012.

Az infláció ugyanis az egyik legmagasabb Európában, a gazdasági növekedés pedig az egyik legalacsonyabb, az ország pedig egyértelműen recesszióba csúszott, ellentétben szomszédaitól és Európa nagy részétől. Az export még húz kicsit, a beruházások azonban katasztrofálisan alacsony szinten vannak, ami várhatóan több évre előre rányomja majd a bélyegét a növekedésre. Nem segít, hogy nem indult meg a banki hitelezés sem.

Rosszabbul élünk, mint...

Bár egyes csoportoknak jobban megy, nagy átlagban rosszabbul élünk, mint négy vagy hat éve. A reálbérek stagnáltak vagy csökkentek, a lakossági fogyasztás is csökken vagy stagnál, a kivándorlás erősödik, ráadásul pont a tehetséges fiatalok, a potenciális adófizetők távoznak vagy terveznek távozni.

A kormányzat minimális kiadáscsökkentések mellett inkább a bevételeket növeli újabb és újabb adók (megszorítások) formájában. Sokan attól tartanak, hogy „halálspirál” alakul ki: a megszorítások visszavetik a gazdaságot, ettől kevesebb lesz az adóbevétel, ami újra növeli a költségvetési hiányt, ami újabb megszorításokat tesz szükségessé, és a kör bezárul, minden kezdődik elölről még rosszabb szinten.

Sorozatunk előző része:

Amikor tíz meghökkentő előrejelzésből egy sem következett be