A smart city jelző azokat a településeket jelöli, amelyek hatékonyan képesek válaszolni a kihívásokra. Ennek szellemében használják fel az erőforrásaikat, innovatív technológiákat alkalmaznak, hogy csökkentsék a költségeiket és az energiafelhasználásukat, közben szélesítik a szolgáltatási kínálatot, emelik az életminőséget.
Tizenhárom éve indították el a Smart City Wien elnevezésű projektet, amelynek célja, hogy tovább javítsák minden itt lakó életminőségét, és a város mint gazdasági telephely élhetőségét, mondta Thomas Madreiter, a projekt egyik szakembere kérdésünkre.
Része a koncepciónak a közlekedés megreformálása, melyben már korán kiváló eredményeket mutathattak fel. A kerékpáros közlekedésben eddig is úttörő volt Bécs. És minden eszközt megragadnak arra, hogy bevonják a városlakókat a tervek alakításába.
Egy volt repülőtéren épül fel
Az okos város koncepció kiemelkedő példája Aspern, egy új tóparti városrész, méghozzá olyan, amilyennek elképzeljük a jövő településeit. Egy teljesen üres területen, egy volt repülőtéren építették fel a jövő és persze egyben a jelen városát. Itt semmi régi kolonccal nem kell megküzdeni, nem szükséges alkalmazkodni a környező épületek magasságához, a már meglévő stílusokhoz, a járdák alatt futó közművezetékekhez, a műemlékekhez, hiszen azok itt nem léteznek.
Az alapelv: megújuló, környezetbarát energiaforrások és nagyon kevés autó – annyi se, ahány család majd itt lakik.
Mit szólnak ehhez az itt lakók majd? No meg az autógyárak? A bécsi szakemberek azonban bíznak az átnevelésben. Meggyőzés kényszerítés helyett, anyagi ösztönzés és persze kiváló tömegközlekedés – ez lehet az autót kiváltó stratégia jellemzője.
Ahogyan beletanultunk mi, magyarok a szelektív hulladékgyűjtésbe – viszonylag rövid idő alatt – és az elmúlt 10 év alatt Budapesten is egyre több lett a kerékpárút, talán mi is reménykedhetünk az ilyen módszerekben, bár a megszokás és a politika olykor közbeszól.
Más megközelítésben a Smart City az önmagában is hasznos és korszerű elveket és gyakorlatokat olvasztja össze. A városi, közösségi kertek is például ebbe a csoportba tartoznak.
Aki csak teheti, az udvaron, a balkonon, a nyaralóban megtermeli a számára szükséges gyümölcsöt, zöldséget, amelyek mindenképpen egészségesebbek, hiszen nem szállították azokat ezer kilométereken keresztül.
Ma már lehet bérelni lakóközösségeknek is területet az önkormányzattól, hogy maguk kertészkedjenek.
Ez része a minőségi életmódnak is: az internet és a tévé előtti órákig tartó ülés helyett a szabadban tevékenykedni nemcsak divatos, de mozgásra, fizikai munkára késztet.
Az okos város fogalmát már évek óta sulykolják az állampolgárokba, számos, különböző szintű, mélységű, típusú kiadványon és médián keresztül, a kisebb-nagyobb prospektusoktól a vastag könyvekig, és természetesen az internet ezer fajtájáig, a közösségi oldalaktól a személyre szóló levelekig.
Milyen a zöld, amikor gemütlich?
Mindezt azért, hogy Bécs 2050-ben is élhető település legyen, méghozzá „zöld”, hogy megbirkózzanak a multikulturális és globális nagyváros összes gondjával, a végeláthatatlan autócsordákkal, vagy azzal, hogy biztosítsák a kellő mennyiségű, tiszta ivóvizet.
Teszik mindezt bécsi módra, úgy, hogy ne vesszen el a "Gemütlichkeit", az a báj és kedély, amelyet olyannyira irigyelünk és élvezünk, ha sétálunk a Ringen.
Tipikus építési módszer újabban a fa-beton variáció, aminek lényege, hogy az épület központi tengelyét egy erős vasbeton szerkezet adja, megerősítve a fa tartószerkezetet. A földszint fölötti szinteken a faanyag felhasználási aránya eléri a 75 százalékot. A legnagyobb kihívást természetesen a tűzvédelem jelenti, ezt automatikus tűzoltó berendezések és kisebb tűzszakaszok kialakításával oldják meg.
A 2009-ben indult Seestadt Aspern projekt a fenntartható városfejlesztés példája. A városrész délkeleti részében már többszáz lakás és üzlet is fafelhasználáson alapuló építési módszerrel valósult meg.
A fa fenntartható módon használható nyersanyag. Könnyű súlya ellenére nagy szilárdságú és jó a szigetelőképessége is. Feldolgozásának energiaigénye jóval alacsonyabb, mint a betoné vagy az acélé. Folyamatosan ültethető, pótolható, lebomlása nem szennyezi évszázadokra a környezetet.
Milyen is közelről Aspern? Bizonyos tekintetben olyan futurisztikus és irracionális, mintha nem is két és fél órányira lennénk Budapesttől. De ez kívülről kevéssé látszik. Nem az épületek formája különleges ugyanis, hanem a működési szisztéma.
Önjáró, közös autók
Egyelőre nincs autópályája a városrésznek, egyébként sem az autóra apellálnak, mint fő közlekedési eszközre, inkább a biciklire, a sharing economy alapokon nyugvókra és a tömegközlekedésre. Jellemző, hogy előbb avatták fel az itteni metrómegállót, mint magát a városrészt.
A kissé távolabbi – és ma még tényleg futurisztikusnak ható – jövő az önjáró, közösségi autóké. Ezeket csak rövid időszakokra kell kibérelni. Hiszen a családi járművek a nap legnagyobb részében tétlenül parkolnak, miközben csak viszik a pénzt.
Ehhez persze el kell szakadnunk érzelmileg az autónktól, amelyet sok helyen ma még családtagként kezelnek, becéznek, díszítgetnek és „szeretgetnek”.
A főbb utakon kívül nem is lehet itt gépkocsival közlekedni. A lakóházak között játszótereket alakítottak ki, és állítólag egyes szülők a gyerekeket is leengedik egyedül játszani ide, bár ezek a döntések nyilvánvalóan nem csupán a közlekedési helyzettől függnek.
Játszóterek, amelyek oktatnak
A házak között kiépített mászófalak és színpadok – amelyek bizonyára a most oly divatos drámapedagógiai gyakorlatok megvalósításai – arra utalnak, hogy itt nem csupán hinták, homokozók és libikókák jelentik a kicsik szórakozását, hanem interaktív, játszva oktató és edző módszerek is.
Nemcsak város épült és épül itt, hanem egy előre elképzelt, sokszínű és demokratikus közösség. Ennek érdekében különböző nagyságú lakásokat építettek, amelyek egy részét eladták, a többit bérlik. (A legtöbb európai nagyvárosban sokkal több a bérlemény, mint Budapesten. Bécsben ráadásul a lakóingatlanokon belül jelentős mértékű a szociális lakások aránya.)
Ezzel különböző életszínvonalú családok kerültek egymással szomszédságba.
Eleve úgy építkeztek, hogy takarékoskodjanak az energiával – tehát igyekeztek például a tó kiásásakor kitermelt földet a helyszínen beépíteni, így sok fuvart megspóroltak. Egy óriási gödröt ástak ki, ebből keletkezett a mesterséges tó, innen kapta a városrész a Seestadt nevet.
A tó betagolása a lakókörnyezetbe az egyik legjobb ötlet volt, mind hangulatilag, mind az élhető, humánus szemlélet végett.
Mire megy el az energia?
A legérdekesebb kísérlet, amiről beszámolt bécsi tanulmányutamon Klemens Himpele, a bécsi önkormányzati hivatal egyik osztályvezetője, az itteni háztartások energiafelhasználásának figyelemmel kísérése.
A sok száz család mindegyike részt vesz abban az önkéntes munkában, amely rendszeres jelentéseken és beszámolókon alapszik.
Pontosan feltérképezik, mennyi energia megy el és mire – a tévétől, számítógéptől a légkondicionálóig, a hajszárítótól a hangulatlámpáig.
A napenergia meglehetősen korszerű energiaforrás, de ennél sem mindegy, mire fordítjuk. A projektben résztvevők vállalták, hogy beszámolnak háztartási szokásaikról, a kutatók pedig levonják majd a konzekvenciát.
Mindez azt jelenti, hogy a középületek – például az iskola, a kollégium – energiagazdálkodása is állandóan fejlődik majd, semmi nincs kőbe vésve, hiszen éppen azért gyűjtik ezeket a „minitapasztalatokat”, hogy később teljesen függetlenné tegyék a lakótelep energiafelhasználását, például az időjárástól.
Arra törekednek, hogy ne csak kevésbé környezetszennyező módon és olcsón legyenek képesek előállítani az energiát, de tárolni és újra felhasználni is tudják.
A később felépítendő házak – amelyek iránt élénk az érdeklődés a leendő lakók részéről – már talán úgy épülnek fel, hogy a legfrissebb tudományos következtetéseket is hasznosítják.
A teremgarázs hője se vész kárba
Európa legnagyobb energiakutatási projektje, az Aspern Smart City Research 2013 óta folytat itt alkalmazott kutatásokat. A legkülönbözőbb tudományterületek több mint 100 kutatója óriási mennyiségű valós idejű adat segítségével vizsgálja a felhasználók és az épületek kölcsönhatását az energiahatékony épületek fenntartásában.
Az elemzett objektumok egyszerre termelői és felhasználói az energiának, és egy intelligens áramhálózatba vannak integrálva.
A lakóépületekben például a teremgarázs levegőjét is felhasználják a 213 lakás fűtéséhez a padlófűtés segítségével.
A Smart Charging néven futó projekt keretében pedig egy olyan intelligens töltési infrastruktúra kifejlesztésén dolgoznak, amely kommunikál a járművel, a helyi energiaforrásokkal, a villamosenergia-hálózattal és az energiapiacokkal is.
A cél olyan töltési stratégiák kifejlesztése, amelyek egyszerre szolgálják a környezetvédelmet, valamint a fogyasztók és a hálózat érdekeit.
A központi kérdés az, hogy miként lehet a városi épületeket, részben a helyszínen termelt és tárolt, megújuló energiával hatékonyan és klímabarát módon üzemeltetni.
Valamint, hogy miként segíthet egy adatokat szolgáltató áramhálózat abban, hogy a különböző épületekben megtermelt energiával kielégítsék a nap folyamán folyamatosan változó szükségletet. A kutatásban résztvevő 111 háztartás a Home Automation System segítségével látja el adatokkal a kutatókat.
Aspern, számokban
2032-ig fejezik be a projektet. 240 hektáron – ennek fele százalék szabad terület – több mint 11 500 lakás épül a több mint 25 ezer lakó számára. Több mint 20 ezer munkahely jön itt létre. A beruházás volumene meghaladja a 6 milliárd eurót.
2023 októberében már 11 ezren laktak itt, 5 ezer lakás készült el és 500 vállalat és vállalkozás nyitott telephelyet Seestadtban. 5 ezer embernek pedig már itt van a munkahelye.
Az emberben végül felmerül a kérdés:
mennyivel lesznek boldogabbak, nyugodtabbak, netán tehetősebbek az itteni lakók, mint akik mondjuk a Grabenen vagy éppen a pesti Nagykörúton élnek?
Nos, ettől bizonyára nem oldódnak meg személyes gondjaik. De gyermekeikbe már természetes módon beleplántálhatják az új szemléletmódokat.
A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.
Százas nagyságrend. 
