A Magyar Nemzeti Bank által tegnap meghirdetett teljes költségmutató (TKM) ajánlás mellett szinte bizonyosan jogszabály módosításokra is szükség lesz ahhoz, hogy a nyugdíjbiztosítások valóban széles körben nyújthassanak kiszámítható lehetőségeket.
A nyugdíj előtt állókkal mi lesz?
A személyi jövedelemadó (szja) törvény átalakítására lehet szükség annak érdekében, hogy a nyugdíj korhatárhoz közel álló embereknek is lehetőségük legyen bekapcsolódni a biztosítás alapú öngondoskodásba. A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis minden esetben minimum 10 éves járulékfizetési időszakra kell szétosztani a befizetéseket – akkor is, ha az ügyfélnek a nyugdíjkorhatár eléréséig ennél kevesebb éve van hátra. A szakértők egy része szerint ilyen esetekben a befizetések időtávjával megegyező időszakra kellene számítani a járulékfizetés intervallumát, azaz 4 éves befizetéshez maximum 4 éves járulékfizetési időszak kapcsolódna – ellenkező esetben a szolgáltatásként megkapható összeg olyan csekély lenne, amely okán maga az alapcél sérülne. Más elképzelések szerint ugyanakkor a megtakarítási illetve a járadékfizetési időszaknak összességében mindenképp meg kellene haladnia a 10 évet, amely az adókedvezmény igénybevételének feltétele. A fenti példa szerint így a 4 éves befizetéshez 6 éves járulékfizetési időszak kapcsolódna.
A Privátbankár.hu információi szerint a fenti problémát a terméket az elmúlt hónapokban alaposan vizsgáló Magyar Nemzeti Bank is detektálta.
Részvisszavásárlásnál is bukik a teljes kedvezmény
Ugyancsak megfontolandó javaslat, hogy a szerződés megszüntetése esetén – ahogy korábban az életbiztosítások adókedvezményénél volt – ne a teljes eltelt futamidő, hanem csak az utolsó 3 év adójóváírásának visszaírására kerüljön sor. A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis a 8. évben részben visszavásárolt nyugdíjbiztosítás esetén is 8 évnyi adójóváírás visszafizetése válik azonnal esedékessé az ügyfelek számára. Természetesen a teljes időtartamos visszaírás fenntartása mellett is vannak érvek – például az, hogy a „versenytárs” NYESZ esetében ugyanilyen kemény a szankció. Ez alól ott csak akkor van kivétel, ha másik NYESZ-számlára, vagy TBSZ-számlára kerül át a nyugdíj előtakarékossági megtakarítás. E tekintetben szintén érdemes volna, ha a szabályozás a három típus közötti átjárást minden esetben biztosítaná.
Persze, érv lehetne a részleges visszavásárlás esetén méltányos eljárás mellett az, hogy a TBSZ és NYESZ tulajdonosokkal szemben a nyugdíjbiztosítást kötők lényegesen más életkörülmények mellett élnek, befizetéseik is számottevően alacsonyabbak lesznek majd az említett két terméket választó, tudatos befektetési döntéseket meghozó körtől. Összességében ugyanakkor ennek a módosításnak jóval kisebb az esélye.
Egyszeri díj a kiskapu
Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a piacon már kész megoldás van arra nézve, ha a szabályozó nem engedne a kemény visszaírási verdiktből. Ebben az esetben vélhetően megugrik majd az egyszeri díjas nyugdíjbiztosítások aránya, s az ügyfelek a rendszeres díjfizetés helyett évről-évre egy-egy új biztosítás kötésével biztosíthatják be azt, hogy részvisszavásárlás esetén ne az adójóváírás egészét, hanem csak bizonyos részét bukják el. Ez a megoldás ugyanakkor épp a rendszeres megtakarítás fontosságát (és biztonságát) tünteti el a rendszerből.
Vegyes a kép a vállalati szektorban. 
