Nálunk az is meglepetést tud okozni, ha valami a hivatalos bejelentés szerint történik. Mert azt szoktuk meg, hogy adnak határidőt mondjuk az adóhatósághoz bekötött pénztárgépekre való átállásra, de aztán az érintettek egy része nem készül el, meg gép sincs elég, satöbbi, satöbbi, így aztán kitolják a határidőt. Vagy frissebb példát véve, bejelentik a hitelmoratóriumot, de amikor annak lejárata körül túl sok kellemetlen ügy keletkezne, akkor meghosszabbítják. Ezért jött meglepetésként, hogy a Magyar Nemzeti Bank tavaly tavasszal elindított új kedvezményes vállalathitelezési akciója - a Növekedési Hitelprogram (NHP) Hajrá – az eredeti elgondolások szerint most lezárul.
Pedig a program igen népszerű lett mind a pénzintézeteknél, mind az ügyfeleknél, ami nem csoda: még a mai alacsony kamatok világában is jutányosnak számít a legfeljebb 2,5 százalékos fix kamat. A keresletet érzékelve az induló 1500 milliárd forint keretet 2020 novemberében 2500 milliárdra, majd idén áprilisban 3000 milliárdra emelték. Május végére 2600 milliárdnyi hitel- és lízingszerződést jelentettek le a pénzintézetek; mára már biztosan 90 százalék fölötti a keret kihasználása.
Bár valóban bemondták, hogy annyi a keret, amennyi, a jó magyar gyakorlat ismeretében a szakma meg az ügyfélkör biztosra vette, hogy a dolog folytatódik, majd megint ráemel az MNB, a választások előtt egy évvel csak nem hagy fel az olcsó pénzek kiosztásával. Ezért azután tényleg megrökönyödést okozott, hogy a megemelt keret nem dagad tovább.
Mi történt? Miért történt? És mik a következmények? A gazdasági szereplőknek az utóbbiak a fontosak. És ezek a következmények, ha nem egyforma mértékben is, elég kellemetlenül érintik mind a pénzügyi intézményeket, mind pedig az ügyfeleket.
Az igazság ugyanis az, hogy a sok éve futó Növekedési Hitelprogram meglehetősen elkényelmesítette az érintetteket. A bankok, pénzügyi vállalkozások, lízingcégek olcsó és hosszúlejáratú forráshoz jutottak az MNB-től, és még saját költségrésük hozzáadása után is szép nyereséget értek el az aktív műveleteken. Az ügyfelek pedig valóban olcsó, kiszámítható kamatozású és hosszú lejáratú hiteleket vehettek fel, lecserélhettek drágább kamatozású régebbit.
Amíg nem jelent meg ismét a fogyasztói és termelői, nagykereskedelmi árak növekedésében megmutatkozó infláció, a 2,5 százalékos nominális kamatláb körülbelül ugyanakkora reálkamatnak felelt meg. Az pedig korrekt árazásnak számít. Sőt az ügyfeleknek a dolog idővel tovább javult, hiszen a tavaly áprilisban újraindított jegybanki hitelakciót már egy tartós áremelkedési szakaszban jelentették be. A vállalatoknak a reálkamat ezzel már negatív lett a jegybanki konstrukció keretében; ennek nemzetgazdasági költségei (mert minden szubvenció valahol az adófizetőnél landol) függnek a további ár- és kamatmozgásoktól. Igaz, a járvány első heteiben nem sok mindent lehetett tisztán látni, így azt sem, hogy e különleges természetű válság viszonyai között valójában miként alakul a világban és nálunk is a kamatszint. Ugyanakkor az látszik, hogy lejjebb már nem tud menni, csak felefele, ahogy az sem volt egyértelmű, mi lesz az inflációval.
Ma már tudjuk, hogy rövid megtorpanást követően a fogyasztói árak kellemetlenül gyorsan nőnek, az áprilisi után a májusi árindex is 5 százalék feletti. De még elgondolkodtatóbb a termelői árak nekilódulása: az ipar belföldi értékesítési árak idén áprilisban 1,6 százalékkal nőttek: nem egy év alatt, hanem az előző hónaphoz képest! Amint a KSH gyorsjelentése szűkszavúan közli: 2021 áprilisában az ipari termelői árak átlagosan 9,8 százalékkal magasabbak voltak, mint egy évvel korábban. Az áremelkedés ütemét a forint euróval szembeni gyengülése, valamint a nyers- és alapanyagok drágulása befolyásolta. A belföldi értékesítési árak 11,8, az exportértékesítési árak 8,8 százalékkal növekedtek.
Aki építkezik, zsebén érzi az építőipari ár-drágulást. A KSH szerint a termelői árak az idei első három hónapban 7 százalékkal haladják meg a múlt év azonos időszakának árszintjét. A mezőgazdaság termelői árai még erősebben nőttek: az agrárárak az első negyedévben 13 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. A gabonaárak egyharmaddal mentek feljebb egy év alatt.
Ilyen termelői áremelkedés mellett nem meglepő a kamatemelési gondolat megfoganása.
Mi lesz most? A nagyobb bankoknál az a hangulat, hogy még gyorsan lehívják és kihelyezik a megmaradt keretet, majd annak kimerülését következően saját termékeiket kínálják a stabil ügyfeleiknek. Olyan olcsó hitelt ugyan nem tudnak adni, mint a 2,5 százalékos fix kamatozású jegybanki konstrukció, de amíg a betéti kamatok is ennyire mélyen vannak, valamint a nem-hitelezési bankári tevékenységeken is szép banki nyereségek képződnek, egy nagybank tud némi kamatkedvezményt adni a fontos ügyfeleknek, amíg azok meg nem szokták az új realitásokat.
Másként látják a pénzügyi vállalatoknál, lízingcégeknél, amelyek nem támaszkodhatnak olcsó lakossági forrásra. Nekik a Magyar Fejlesztési Bank közvetítésével eddig kapott finanszírozás végét bejelentő email valóban sokkot okozott, különösen, ha már elkötelezték magukat a Hajrá hitelek kihelyezésére, és most olcsó forrás nélkül maradnak. Maguk csak drágábban jutnak hitelhez, és a mostaninál csak jóval magasabb kamattal tudnának tovább finanszírozni. Az ügyfélkörükben sok a kisebb piaci szereplő, ezek pedig nem állnak készen az addigi kamatmérték háromszorosának megfizetésére.
Hogy miért született meg a döntés? Piaci indoka persze van, hiszen ha ilyen szépen nőnek az értékesítési árak, akkor a vállalkozások zöme képes a korábbinál nagyobb kamatterhet viselni. No de eddig nem egészen azt láttuk, hogy a piaci logika diktálná a gazdaságpolitikai döntéseket.
Szóba jönnek intézményi szempontok is. Nyilván a jegybank nem szívesen ragad bele a mainál is nagyobb méretekben olyan hosszú távú elkötelezettségekbe, amelyek üzemi veszteséget okoznak idővel. Nem mintha a veszteség vagy nyereség elsőleges szempont lenne a központi bankok világában, hiszen az elfogadott nemzetközi normák szerint a jegybankok non-profit intézményként működnek. A jegybank nyereségessége csak az újabb gyakorlatban vált fontos szemponttá minálunk – de ez már egy másik történet.
Ami most idetartozik: számos szakmai szempont szólt és szól amellett, hogy a jegybank visszafogja az eddig önként vállalat gazdaságélénkítő tevékenységét. Továbbá valóban látszik a túlfűtöttség a magyar gazdaságban, és a kedvezményes hitelkonstrukció kifuttatása is egyfajta szigorítás. Az MNB annyit jelentett be, hogy a hitelprogramot ebben a formában nem hosszabbítja meg, a továbbiakról majd a jegybank Monetáris Tanácsa dönt. Hogy aztán tényleg így lesz-e, arra még mindig lehet fogadásokat kötni. Ugyanakkor kapaszkodót nyújthat Orbán Viktor szerdai bejelentése, mely szerint a költségvetésnek forrásokat kell biztosítania a kkv-knak. Ezek révén ugyanis még a korábbiaknál is olcsóbb hitelekkel kellene ellátni a kisebb vállalatokat, az olcsó és támogatott forrásoknak a miniszterelnök szerint, fél százaléknál nem magasabb kamatozásúaknak kell lenniük.
Nem tartották be a protokollt. 
