NATO-csúcs: egyre több a fegyver, egyre kevesebb a közös szándék

A NATO-tagállamok 32 vezetője keddtől Hágában gyűlik össze egy nagyszabású csúcstalálkozóra. Ez lesz a szövetség első csúcstalálkozója azóta, hogy Donald Trump amerikai elnök visszatért a Fehér Házba, és ez egy olyan időszakban történik, amikor a geopolitikai instabilitás egyre nő.

Sorjázó kihívások, rövid csúcstalálkozó

Az ukrajnai és a közel-keleti háborútól kezdve Kína növekvő területszerző igényeiig komoly kihívásokban nincs hiány. Ha a múlt heti kanadai G7-találkozót vesszük alapul, a NATO-csúcstalálkozó rövid lesz, és nem valószínű, hogy közös álláspontot fog kialakítani a szövetség előtt álló főbb kihívások többségével kapcsolatban.

Valóban, a jelek már most arra utalnak, hogy ez a csúcstalálkozó ambícióit és struktúráját tekintve szerényebb lesz, mint a korábbi találkozók. A tervezett ülések száma a szokásosnál kevesebb, és a NATO fővárosaiban keringő csúcstalálkozói közlemény tervezete terjedelmében lényegesen rövidebb, mint a korábbi nyilatkozatok.

E korlátok ellenére azonban a szövetség vezetői igyekeznek majd egységet sugallni. A csúcstalálkozón valószínűleg erőteljes nyilvános üzenetek hangzanak majd el azokon a területeken, ahol konszenzus van – különösen a Trumpot leginkább érdeklő kérdésben: az európai védelmi kiadások növelésében. A csúcstalálkozó még meg sem kezdődött, de már ezen a fronton is komoly repedés keletkezett.

A megosztóbb kérdések, mint például Ukrajna jövője, a Kína jelentette fenyegetés és az Izrael és Irán között zajló háború, zárt ajtók mögött zajló megbeszéléseken kerülnek majd terítékre.

Hiteles tervek kellenek

A védelmi kiadások fogják uralni a közvélemény napirendjét. A 2006-os NATO-csúcstalálkozó óta a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy bruttó hazai termékük legalább 2 százalékát nemzetvédelemre fordítják. Sok éven át viszont ezt a vállalást nagyrészt figyelmen kívül hagyták.

Amikor Oroszország 2014-ben először támadta meg Ukrajnát, mindössze három tagállam teljesítette a célt. Ugyanebben az évben a NATO walesi csúcstalálkozóján a szövetség vezetői megerősítették a 2 százalékos célt, és megállapodtak abban, hogy 2024-re elérik azt. Bár jelentős előrelépés történt – jelenleg 23 ország éri el vagy haladja meg a 2 százalékos küszöböt –, nem kérdés, hogy Trump a kiadások jelenlegi szintjét elégtelennek tartja.

Ezért Trump most egy új referenciaértéket szorgalmaz: a GDP 5 százalékának együttes összegét, amelyet a következő években fokozatosan vezetnének be. E javaslat szerint a NATO-tagok a GDP 3,5 százalékát költenék az alapvető védelmi képességekre, további 1,5 százalékot pedig a védelemmel szomszédos területekre, például a kiberbiztonságra, a kritikus kikötői infrastruktúrára, a stratégiai közlekedési hálózatokra és a nemzeti ellenálló képességgel kapcsolatos erőfeszítésekre.

Néhány ország már előre lépett. Lengyelország, Hollandia és Svédország részletes és hiteles terveket dolgozott ki az új célok elérésére. Más országok, például Spanyolország, eddig vonakodtak, de az elmúlt hetekben mind Washington, mind a legfontosabb európai szövetségesek nyomására megváltozott a hozzáállásuk.

Egy másik terület, ahol konszenzus alakul ki, a védelmi ipari együttműködés. Oroszország 2022-es teljes körű ukrajnai inváziója és a Nyugat válasza súlyos hiányosságokat tárt fel az európai NATO-országok védelmi termelési képességeiben.

A háború rávilágított arra, hogy sok szövetségesnek nincs meg az ipari bázisa a nagy intenzitású konfliktus fenntartásához, a lőszerek feltöltéséhez és a termelés gyors felfuttatásához. Ezek a hiányosságok riadalmat keltettek a politikai döntéshozókban, és arra késztették a NATO-t, hogy aktívabb szerepet vállaljon a védelmi termelés koordinálásában.

Bár a NATO mint kormányközi biztonsági szövetség nem diktálhatja a nemzeti iparpolitikákat, létfontosságú koordináló szerepet játszhat. Azonosíthatja a képességbeli hiányosságokat, közös szabványokat állapíthat meg, és elősegítheti a fegyverek és lőszerek interoperabilitását a tagállamok között.

Ukrajnát zárt körben vitatják meg

Mégis, nem minden kérdésben lehet konszenzusra jutni. A legsürgetőbb kérdések némelyikét zárt körben fogják megvitatni. Az első ezek között Ukrajna. Mivel az Ukrajnának nyújtott amerikai kongresszusi finanszírozás a nyár végén lejár, és mivel a Trump-kormányzat egyre kisebb érdeklődést mutat a béketárgyalások vezetése iránt, az európai országoknak hamarosan sokkal nagyobb részt kell vállalniuk a terhekből.

Hogy ezt hogyan fogják megtenni – és hogy politikailag hajlandóak-e erre –, még nem világos. Ehhez jelentős politikai akaratra, pénzügyi forrásokra és egységes megközelítésre lesz szükség, amely eddig Európa nagy részén hiányzott.

Amíg Trump hivatalban van, a NATO valószínűleg nem fog vezető szerepet vállalni a Kijevnek nyújtott hosszú távú segítség megszervezésében vagy finanszírozásában. A terhet egyre inkább egy észak-európai biztonságpolitikai tengely vállalja föl, amely önmagát a „Tetterősök Koalíciójának” nevezi.

Kína növekvő árnya

A csúcstalálkozót fenyegető másik kérdés Kína. A Trump-kormányzat várhatóan arra fogja ösztönözni európai szövetségeseit, hogy csökkentsék a kínai befolyást a kontinensen, különösen az olyan területeken, mint a távközlési infrastruktúra, a kikötők tulajdonlása és a fejlett technológiák, például a mesterséges intelligencia és a kvantumszámítástechnika.

A NATO mint katonai szövetség mandátuma azonban korlátozza, hogy közvetlenül mit tehet. Nincsenek eszközei a beruházások vagy a gazdaságpolitika szabályozására. A felelősség ezért a nemzeti kormányokra és az EU-ra hárul. Ennek ellenére a Trump-kormányzat szinte biztosan arra fogja felhasználni a csúcstalálkozót, hogy a színfalak mögött nyomást gyakoroljon.

Belobbant Közel-Kelet

Végül, az Izrael, az Egyesült Államok és Irán közötti háború kiemelt szerepet kap a zárt ajtók mögött zajló megbeszéléseken. Bár a NATO-nak nincs hivatalos mandátuma ebben a konfliktusban, a kérdés számos tagot létfontosságúan érint. Egy elhúzódó vagy kiterjesztett háború regionális instabilitást okozhat, beleértve a menekültáradatot, a terrorizmust és a gazdasági zavarokat.

Ráadásul a NATO-tag Törökországnak 560 kilométeres közös határa van Iránnal, ami tovább növeli a szövetség aggodalmát. A szövetségesek figyelmesen követik, hogy milyen jeleket kapnak arra vonatkozóan, hogyan alakul ez a konfliktus, és milyen szerepet kell játszania a NATO-nak a készenléti tervezésben – ha egyáltalán szerepet kell játszania.

Összességében mindenkinek érdekében áll, hogy a NATO csúcstalálkozót sikeresnek ítéljék meg. A Trump-kormányzat tisztviselői négyszemközt megnyugtatták európai kollégáikat, hogy nem lesznek meglepetések. Az amerikai tisztviselők tudják, hogy Európa továbbra is létfontosságú az Egyesült Államok érdekei szempontjából. Európa Amerika legnagyobb exportpiaca és a külföldi befektetések legnagyobb forrása.

A NATO nem csupán katonai szövetség, hanem a transzatlanti gazdasági és stratégiai rend alapja. És ez a valóság végső soron valószínűleg Trumpot is a szövetség keretein belül tartja majd.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)