Orbán Viktor, az önjelölt békebróker – a moszkvai vizit legnagyobb tanulságai

Érdekes betekintést nyújtott a magyar miniszterelnök életének „titkaiba” az a YouTube-on is elérhető, hétvégén közzétett interjú, amit egy svájci konzervatív lap, a Weltwoche készített Orbán Viktorral a Moszkvából Azerbajdzsánba tartó repülőgépen.

Békebróker a fedélzeten

Nagy titkokat persze nem tudtunk meg, már csak azért sem, mert a riporter, Roger Köppel úgymond udvarias vendég volt, és kerülte a kényes kérdéseket. Azonban még így is figyelemre méltó részletek derültek ki a múlt pénteki, Moszkvában lezajlott Putyin-Orbán találkozóról és létrejöttének hátteréről. Eközben még azt is láthattuk, hogy milyen az élet egy kormányzati repülőn, és hogyan dolgozik Szijjártó Péter laptopjába mélyedve a szomszéd ülésen.

Orbán Viktor, aki a Türk Államok Szervezetének csúcstalálkozójára repült, kötetlen keretek között, feltűrt ingujjban magyarázta a baráti riporternek, hogy miért járt az orosz fővárosban és mit tapasztalt ott.

Egyfajta békebrókerként láttatta magát, aki – az uniós tagállamok vezetői közül egyedüliként – még most is hajlandó és képes tárgyalni Zelenszkijjel és Putyinnal, és a béke érdekében nyakába veszi Kelet-Európát: kedden Kijevben, pénteken már Moszkvában jattol az ukrán, illetve az orosz elnökkel.

A magyar miniszterelnök nem csinált titkot abból, hogy az útját egyetlen uniós vezetővel sem egyeztette előzetesen (csak Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt informálta).

Sőt, elégedetten, csibész mosollyal az arcán beszélt arról, hogy a találkozót „teljesen titkos módon” szerveztette meg Szijjártó Péterrel a kijevi vizit után, „titkos üzenetben" utasította miniszterét, mivel „a telekommunikáció teljes egészében más nagy fiúk megfigyelése alatt áll”, és próbálta tervét a lehető legjobban „szőnyeg alatt tartani”. Magyarul: nyugati szövetségesei elől is szándékosan eltitkolta az utat. (Hétfőn pedig, előzetesen szintén titokban tartva a látogatást, Kínában folytatta "békemisszióját".)

És ezzel el is érkeztünk a pénteki vizit legnagyobb tanulságaihoz.

1. A titkolózás rossz üzenet

Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöként egy uniós ország miniszterelnöke is – ráadásul 2024. július elseje és december 31-e között egy olyan országé, amely az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét látja el. Emiatt alapvető elvárás, hogy egy ilyen fajsúlyos látogatás előtt egyeztessen az uniós vezetőkkel – különösen abban az esetben, ha nem csak kétoldalú, hanem az egész EU-t érintő kérdésekről tárgyal. Márpedig az orosz-ukrán háború és az ahhoz fűződő uniós viszony nyilvánvalóan ilyen kérdés.

Ráadásul – ha, akarja, ha nem – az ilyen típusú viziteknél az EU képviselőjeként is azonosítják. Az orosz elnök köszöntőjét például rögtön azzal kezdte, hogy a magyar kormányfő ezúttal „nem csak hosszútávú partnerünkként”, hanem „az Európai Unió Tanácsának elnökeként” érkezett Moszkvába.

Az egyeztetés hiánya ilyen fajsúlyos esetben, rögtön az uniós elnökség elején azt üzeni, hogy Orbán Viktor semmibe veszi, figyelmen kívül hagyja az EU centrista vezetését és egyben saját nyugati szövetségeseit. Vagy – ami még rosszabb – hülyének nézi és szándékosan provokálja őket.

2. Brüsszel visszaszúrhat

Az egyeztetés nélküli moszkvai vizit növeli a magyar kormány izoláltságát az EU-ban, és ezzel még nehezebb helyzetbe hozza az országot. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak ugyanis megvannak az eszközeik arra, hogy megbüntessenek minket – például azáltal, hogy továbbra is visszatartják a Magyarországnak járó, de még befagyasztott uniós pénzeket, mintegy 20 milliárd eurót.

Bár ezeknek a pénzügyi forrásoknak a sorsa hivatalosan szakmai szempontokhoz kötött, azért ne legyünk naivak! Tavaszi brüsszeli háttérbeszélgetéseink során az a benyomásunk támadt, hogy bonyolult és bizonyos fokig rugalmas kritériumokról van szó, az értékelésnél pedig nagyon sok múlhat a legfelsőbb szintű döntéshozók politikai jóindulatán.

Márpedig a mostani úttal a magyar kormányfő alighanem elrúgta náluk a lasztit.

3. Jelenleg nincs miről közvetíteni

Azzal nincs baj, ha valaki a béke reményében közvetíteni akar, de vannak helyzetek, amikor olyan távol vannak egymástól az álláspontok, hogy ennek aligha lehet haszna. Sajnos a mostani helyzet is ilyennek tűnik.

Putyin idén júniusban elmondta, hogy milyen fő feltételek teljesítése után hajlandó béketárgyalásokat kezdeni: az ukrán csapatok teljes kivonulása négy megyéből (Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon, amelyeket Oroszország 2022 szeptemberében illegálisan elcsatolt Ukrajnától), valamint a hivatalos lemondás a NATO-csatlakozási tervekről. Azt pedig már természetesnek veszi a Kreml, hogy a Krím Oroszországé marad.

Ezeket a feltételeket mind Ukrajna, mind a nyugati országok egyértelműen elutasítják – az ukrán kormány szerint a „függetlenség, a szuverenitás vagy a területi integritás” nem lehet kompromisszum tárgya.   

„A legfontosabb kérdést a most zajló háborúban megszerzett területek jelentik. Ezekről Oroszország szerintem nem fog kivonulni, mert az vereséget jelentene számára, az ukránok pedig nem fognak belenyugodni az elvesztésükbe. Én tehát nem látok kedvező forgatókönyvet rövid időn belül (…) nem látok olyan kompromisszumot, amit mindkét fél elfogadna,” mondta lapunknak Bendarzsevszkij Anton posztszovjet térségi szakértő még tavaly. A katonai megoldás azóta is tart – az elmúlt fél évben inkább orosz sikerekkel –, a politikai megoldás továbbra is távolinak tűnik.

Mindez persze tragikus következményekkel jár: épp a napokban látott napvilágot egy tanulmány, amely szerint mintegy 120 ezer orosz katona halt meg eddig a háborúban. És korábbi becslések alapján feltételezhető, hogy az ukrán veszteségek is ebben a nagyságrendben vannak vagy még nagyobbak. 

A fenti okok miatt azonban a vérontás megállítására jelenleg sajnos minimális az esély.  És még ha valami csoda folytán bármelyik fél jelentős kompromisszumot is fontolgatna, nyilván megvannak a csatornái arra, hogy ezt tudassa a másikkal.

Összegezve: Orbán Viktor kijevi vizitje jó üzenet, önmagában még moszkvai útja is védhető lenne, az előzetes egyeztetés hiánya viszont nagyon aggályos. Utóbbi út a béke megteremtéséhez aligha vitt közelebb (persze örülnénk, ha az élet a közeljövőben ránk cáfolna), Magyarországot viszont tovább izolálta az EU-n belül.

A kormányfő persze aligha bánta, hogy ismét nemzetközi reflektorfénybe került – és úgy pozicionálhatta magát, mint a meg nem értett béketábor állhatatos békebrókere.

A Nagyító korábbi cikkeit itt olvashatják.