Az 56. Közgazdász-vándorgyűlés pénzügyi szekciójában a bankrendszer legfőbb kihívásairól tartottak bankvezetői kerekasztal-beszélgetést. Résztvevők:

• Jelasity Radovan elnök-vezérigazgató, ERSTE Bank Zrt.
• Zolnai György vezérigazgató, Raiffeisen Bank Zrt.
• Hegedüs Éva elnök-vezérigazgató, GRÁNIT Bank Zrt., az MKT főtitkára
• Balog Ádám vezérigazgató, MKB Bank Zrt., az MKT alelnöke
• Bencsik László vezérigazgató-helyettes, OTP Bank Nyrt.
• Moderátor: Nagy Márton alelnök, Magyar Nemzeti Bank,

Mivel küzdenek a magyar bankok? A látszat csal: nem jó a jövedelmezőség

Bencsik László szerint most a jövedelmezőség a legfőbb kihívás a bankszektor előtt – a látszat ellenére nem jó a jövedelmezőség (a bankszektor kiemelkedő eredményességű éveken van túl, de ebben a kockázati költségek jelentős mérséklődése játszik nagy szerepet – a szerk.). A fenntartható jövedelmezőség alacsonyabb, mint a tőkeköltség. Ennek hátterében három dolog áll Bencsik szerint: 1. Terhek: a betétvédelem, befektetésvédelem, a kötelezően ingyenesen biztosított készpénzfelvétel, a tranzakciós illeték sokat vesz el a banki profitból. 2. A nettó kamatmarzs jóval alacsonyabb, mint a régióban, 30 százalékkal csökkent az elmúlt 8 évben. A költségek közben növekednek, magas a bérinfláció. 4. Tőkeszükséglet: az elvárt tőke magas, és egyre növekszik, folyamatosan nőnek a tőkepufferek, a Basel IV (jelen állás szerint 2022-ben életbe lépő európai szabályozási csomag, elsősorban a tőkeszabályozásról, tőkekövetelményekről – a szerk.) tovább rontja majd a helyzetet.

Balog Ádám szerint kérdés, hogy a jövedelmezőség egyáltalán probléma-e vagy nem – valóban magasnak kell lennie a bankok jövedelmezőségének? Rendszerszinten kiemelten fontos lett a bankrendszer, ezzel számos elérendő cél jelent meg  - képtelenség mindet szem előtt tartani, lehet, hogy a profitabilitást mint elérendő célt hátrébb kell sorolni.

Hegedüs Éva szerint viszont a bankrendszernek igenis profitot kell termelnie. A Gránit vezetője három nagy kihívást említett. 1. A bankokat terhelő díjakkal, adókkal, tranzakciós illetékkel hogy tudnak együtt élni? Meg kell vizsgálni, a költségvetés hogyan tud olyan helyzetbe kerülni, hogy ezektől a terhektől mentesítse a szereplőket.  2. Technológiai kihívás: itt a PSD2 (egy uniós irányelv, ami az open bankinghez vezet – a rendszerek „megnyitásával” lehetővé teszi, hogy ne csak bankok nyújtsanak pénzügyi szolgáltatásokat, hanem fintech cégek is – ez komoly informatikai feladatokat ró a bankokra – a szerk.) és az azonnali fizetés, ezek kezelése további plusz terhet jelent. 3. Hogyan tudjuk a társadalmat arra ösztönözni, hogy éljenek bátrabban a kor technológiai adottságaival? Meg kell tanítani az ügyfeleknek, hogy alapvető banki ügyeket nem csak fiókban lehet intézni – a digitális eszközök használatát minden korosztálynak, nem csak a fiataloknak kell megtanítani.

Zolnai György a korábban elhangzottakat azzal egészítette ki: a legfontosabb dolog a gazdasági ciklushoz való alkalmazkodásra felkészülés – szerinte ugyanis komoly esély van arra, hogy két éven belül recesszió köszönt be a világgazdaságban. Az amerikai gazdaság rövidtávon csak a gazdaságélénkítő intézkedések miatt emelkedik, középtávon már nem; Kínában komoly kockázatok vannak – ezeknek a folyamatoknak a magyar gazdaságra is lesz komoly hatása, ütésállóvá-krízisállóvá kell tenni a magyar gazdaságot.

Radovan Jelasity szerint a digitálizáció – IT-transzformáció azért is nagy kihívást jelent, mert a legtöbb bankvezető megörökölt egy így-úgy összerakott bankot (főként informatikai szempontból utalt a „barkácsolásra”), ezekbe a rendszerekbe implementálni az open bankinget vagy az azonnali fizetést nagyon nehéz feladat. Az Erste vezére emellett a humánpolitikai kihívásokat, a megfelelő szakemberek megtalálását említette a legfontosabb kihívások között.

Mi történik a magyar lakáshitelezésben?

Magyarországon ma gyakorlatilag minden második lakásvásárlás hitelből történik – dobta fel a labdát Nagy Márton MNB-alelnök. Mi lehet az optimális aránya ezen belül a fix és változó kamatozású hiteleknek? (A változó kamatozású hitelek jelenleg olcsóbbak, ám a fix kamatozású hitelek törlesztőrészletei nem fognak emelkedni, ha a jelenleg történelmi mélységben tanyázó hitelkamatok elindulnak felfelé, míg a változó kamatozású hitelek ezt le fogják követni – nem véletlen, hogy a jegybank erőteljesen törekszik a fix kamatozású hitelek elterjesztésére – a szerk.) Nagy Márton azt is felvetette: vajon a fix kamatozású lakáshitelek 3 -3,5 százalékos jelenlegi felárai tovább csökkenhetnek vagy a jelenlegi szinten maradhatnak?

Radovan Jelasity leszögezte: a fix kamatozású hitelek drágábbak, mint a változóak, nem egyszerű helyzet, hogy rá kell beszélni az ügyfeleket, hogy mégis azt válasszák – ez viszont pénzbe kerül és kihívást is jelent a bankoknak.

Zolnai György elmondta: a Raiffeisennél kibocsátott hitelek 80 százaléka jelenleg már fix kamatozású. Terveznek egy programot azoknak is, akiknek már megvan a változó kamatozású hitele – lehetőséget adnának ezek fix kamatozásúra konvertálására.

Ami a hitelek árazását jelenti: komoly vita van a kérdésben az MNB és bankok között, Zolnai szerint nem a rövid távú kamatokat kell hasonlítani a hosszabb távú forrásszerzés költségeivel – nem számít további csökkenésre.

Hegedüs Éva azt mondta: ha tudjuk, hogy reális kockázatot jelentenek a változó kamatozású hitelek, akkor igenis érdemes tenni ennek mérsékléséért – feladata és felelőssége is van a bankoknak ebben a kérdésben.  Magyarországon a lakáshitel-állomány aránya a GDP-hez képest alacsony, 10 százalék alatt van – Németországban és Svájcban ehhez képest 100 százalék fölötti a ráta, az USA-ban 50 százalék – ez sok mindentől függ.

Balog Ádám úgy látja: az ügyfelek rengeteget tanultak a válság éveiből, pozitívan állnak a fix kamatozáshoz. Az ügyfélhez eljutni viszont rengeteg munkába (és nyilván költségbe) kerül. Az szerinte is látszik, hogy van még tér nemzetközi összehasonlításban a lakáshitelezés bővülésére, de nagy kérdés, milyen évek jönnek – utalt ő is a közelgő feltételezett válságra.

Bencsik László elmondta: az új folyósított hitelek 83 százaléka fix kamatozású, ez alapján kijelenthető: értik az ügyfelek, miért jobb a drágább  - az MNB-nek nagy szerepe van abban, hogy ezt sikerült elérni.

Azzal kapcsolatban, hogy jelenleg minden második lakást hitelből vesznek Magyarországon, elmondta: ez az arány Magyarországon történelmileg 35 és 70 százalék körül alakult, a gazdasági ciklus függvényében – ez a mostani 45 százalék megfelel a jelenlegi gazdasági helyzetnek, 50-55 százalékig emelkedés egészséges lenne.

Dinamikusan bővül a vállalati hitelezés

A jegybank által támogatott, kedvezményes Növekedési Hitelprogram (NHP) kifutása óta a vállalatok számára nincs érdemi hosszú futamidejű, fix kamatozású hitelezés, ezt az MNB kritikaként fogalmazta meg nemrég – jelezte Nagy Márton

Bencsik László ezzel kapcsolatban elmondta: aZ OTP természetesen kínál ilyen termékeket. Az NHP folyósítása ugyan már valóban leállt, de az NHP-hitelek még benne vannak a rendszerben. Az, hogy az ilyen termékek kevésbé fogynak, két okra vezethető vissza szerinte: egyrészt a fix hiteleket leginkább a lakosság felé kommunikálták, másrészt a vállalatok a lakossággal ellentétben vehetnek fel devizahiteleket is, ami rövidtávon olcsóbbnak tűnik. A hitelezés bővülése egyébként valóban erős, különösen a mikro- és kisvállalatok körében.

Balog Ádám hozzátette: a vállalati hitelezést segíti, hogy az MFB, Garantiqa részéről indult kezdeményezések (például a hitelgarancia intézménye – a szerk.) is támogatják a bővülést, az állami és nem állami szereplők között jó együttműködés alakult ki a területen. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az NHP idején rengeteg beruházás megvalósult, nagy tervek váltak valóra – természetes, hogy utána visszaesett a hosszabb távú fix futamidejű hitelek iránti kereslet.

Hegedüs Éva arra is felhívta a figyelmet: makrogazdasági szempontból nézve ha azt akarjuk, hogy a magyar kkv-szektor innovációs képessége, hatékonysága, termelékenysége javuljon, ahhoz igenis hosszú távú fix kamatozású hitelekre van szükség. Valóban bővül ugyan a hitelezés, de van tere az ilyen típusú gondolkodásnak is – ebben az MFB-nek, az Eximbanknak is lenne szerepe, és biztosan lesz még elgondolása az MNB-nek is.

Zolnai György szerint ez makrogazdasági szempontból ugyan valóban igaz, de banküzemi szempontból a megtérülés már nem valami vonzó az ilyen termékeknél. Ha lesz olyan jellegű támogatás, mint az NHP-nál, akkor örömmel vesznek részt benne.

Radovan Jelasity ezt azzal egészítette ki: a hosszú távú forrásszerzés továbbra is fejtörést okoz a bankoknak, ez a fő kihívás a hosszú távú hitelezésben is.