Inkább el a kezekkel tőle – ezt nem mondta, nem is mondhatta a PSZÁF mai sajtóbeszélgetésén, de ha összegezzük az általa felsorolt előnyöket és kockázatokat a tőkevédett alapokkal kapcsolatban, akkor eléggé ebbe az irányba mutatott. A befektetők túlnyomó többsége ugyanis sokkal jobban járt volna az utóbbi években, ha ezek helyett inkább állampapírokat választott volna.
Mert a tőke, az csak ömlik és ömlik
Az alapkezelők azt sugallják, hogy a tőke biztonságban van, ugyanakkor a befektető részesedni tud valamely piac emelkedéséből is. Ez a kettősség nagyon jól illeszkedik a hazai lakosság kockázatkerülő szokásaihoz és „jól marketingelhető”, jól lehet reklámozni, eladni. A hazai piac 2002-ben indult, így már 10-11 éves. Nyugat-Európai összehasonlításban is nagyon fejlett ez a szegmens, alig találni másik olyan országot, ahol ennyire népszerű ez a befektetési forma. Ez az alapkezelők innovációiban (újításaiban) is megjelenik – mondták el.
Azért vannak előnyök is
„Ebben a viszonylagos stabilitásban – többek között – valószínűsíthetően visszatükröződik a tőkevédett alapok azon pozitív jellemvonása, hogy a befektetett tőke – eltekintve bizonyos ’tail risk’ jellegű eseményektől – biztonságban van” – írja a tanulmány. (A tail risk rendkívül ritkán, kis valószínűséggel bekövetkező eseményeket jelent.) A befektetők, akik számára fontos a tőke védelme, le tudnak mondani a haszonáldozat-költségről, azaz a tőkére jutó kockázatmentes (állampapír) hozamról.
Valamint bizonyos tőkeméret alatt a nemzetközi opciós piacon nem lehet megjelenni, a mögöttes piacok sokszor csak nehezen, költségesen érhetők el a befektetők számára. „Messze álljon tőlünk, hogy egyoldalú üzenetet fogalmazzunk meg, ezeknek az alapoknak vannak előnyei is” – teszi hozzá Sudár Gábor.
Szinte nincs olyan hét, hogy ne lenne újabb kibocsátás, szeptember végén például 152 alap működött 458 milliárd forint értékben, március végén már 162 darabban 512 milliárdot kezeltek. Elsősorban a komoly fiókhálózattal rendelkező bankoknak van sok ilyen alapjuk, a piac koncentrált, a K&H közel a felét birtokolja. Az értékesítés alapvetően a fiókhálózat nagyságán és a bank támogatásán múlik – mondja a PSZÁF. A piac alapvetően leosztott, új szereplő csak akkor tudna megjelenni a piacon, ha széles fiókhálózattal rendelkezne.
A kockázatkerülés ára
A háztartások megtakarítási szerkezetében legalább 90 százalékban a nagy biztonságú eszközök vannak, mint a bankbetétek, pénzpiaci és tőkevédett alapok. Ugyanakkor a tőkevédett alapok száma és tőkéje már nem nő dinamikusan – szakkifejezéssel a piac az érettség fázisába jutott –, a korábbi nagy boom időszakát már maguk mögött hagyták, de kialakult egy stabil befektetői bázis. Sokan vannak, akik a lejárat után ismét egy hasonló termékben próbálnak szerencsét.---- De mi is van a hozamokkal? ----
Érzékeny kérdés a költségek nagysága, ebből a szempontból a 2011-es adatok alapján a tőkevédett alapok a középmezőnyben helyezkednek el az alapfajták között, átlagosan 1,93 százalékos éves és 3,61 százalékos maximális költségszinttel. (Azaz a TER-mutatóval.) A költség az indulás évében gyakran magasabb, majd a futamidő előrehaladtával csökken.
Szerények a hozamok
Ami pedig a befektetőket leginkább érintő hozamokat illeti, az alapok 6,78 százaléka a mögöttes piacok rossz teljesítménye miatt csak a tőkét tudta visszafizetni, ráadásul az alapok mintegy ötven százaléka csak 0-3 százalékot fizetett éves szintre átszámolva. (Lásd a táblázatot.) Összességében 83 százalékuk az éves öt százalékot sem érte el, egy olyan időszakban, amikor pedig az idő nagy részében öt százalék felett voltak az éven túl lekötött betétek kamatai. (Sőt 2009 januárjától kezdve végig évi öt százalék felett volt a három éves referencia-állampapír hozama.)
Tíz százalék feletti hozamot összesen négy alap, a mezőny mindössze 3,4 százaléka tudott elérni. Sok kisbefektető pedig évi tíz százaléknál húzza meg azt a hozamot, aminél már hajlandó lenne nagyobb kockázatot vállalni. Történt mindez annak ellenére, hogy az alapok a lakosságnál sokkal jobb feltételekkel tutnak betéti szerződést kötni.
A legnagyobb kockázat a bankcsőd
Ami a kockázatokat illeti, az alapok tőkéjüknek általában 75-80 százalékát az anyabanknál helyezik el betétként. Ha a hitelintézet csődbe megy, akkor az alap sem fog tudni fizetni. Ugyanez vonatkozik az opciókat kiíró nemzetközi brókerházakra is. Ez jelenti egyértelműen a legnagyobb kockázatot. Az opciókiíró nyugat-európai befektetési bankok még inkább koncentráltak, egyikük valósággal a magyar alapokra specializálódott, de nevét nem említették. Csődje komoly kiesést jelenthetne az alapok számára.
További kockázat a likviditási kockázat, ez főleg a tőzsdére bevezetett zárt végű alapok erős árfolyam-ingadozását jelenti. (Vagyis aki ki akar szállni, ennél az alapfajtánál veszteségek érik.) Az alapok sokszor devizakockázatokat is futnak, bár ezek egy részét igyekeznek fedezni, a fedezeti üzlet is okozhat veszteségeket a PSZÁF szerint. Valamint van az említett haszonáldozat, illetve a reálhozam kockázatának kérdése – a vizsgált időszakban lejárt alapok kevesebb mint harmada volt képes reálhozamot biztosítani.
Törvénymódosítás is elképzelhető
Az alapoknál a hozzáadott érték a futamidő előrehaladtával egyre kisebb, a PSZÁF-nál nem feltétlenül látják, hogy ez arányos-e az alapokra terhelt költségek nagyságával. Jogszabály-módosítást készülnek kezdeményezni azzal kapcsolatban, hogy az alapkezelők milyen költségeket számolhatnak el az alapokra. Már a nyugdíjpénztárak kapcsán kiderült, hogy az alapkezelők nem mindig járnak el prudensen – mondta el Sudár.
Tavaly bevezették a kiemelt befektetői dokumentumot, a KIID-et, amely maximum két oldalban be kell mutassa a befektetés legfontosabb jellemzőit. Ebben az egyik nagyon hangsúlyos elem a költségek szintje. Nagyon rossz a tapasztalat azzal kapcsolatban, hogy a befektetők nem tanulmányozzák át a részletes kibocsátási tájékoztatókat, nem csak Magyarországon, hanem egész Európában, ezért vezették be ezt az új dokumentumot. (A UCITS-IV EU-s direktívában.) Nálunk a KIID minden hazai, mintegy 550 darab alapra kötelező.
A nyugatot eszkalációval fenyegette, ha szerinte nem értik meg a helyzetet. 
