<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
8p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Kell az uniós pénz Magyarországnak, és a közösség nem is fukarkodik, hiszen óriási összeg érkezik a következő EU-s költségvetési ciklusban. Sőt, a válságot orvosolni szándékozó NextGeneration EU terv keretében is óriási összegek várnak elköltésre, egy része elől azonban Magyarország elugrani készül. Ennek okát igyekszik aktuális írásában Bod Péter Ákos feltárni.

Ami eddig történt az uniós pénzügyekben, az izgalmas és ígéretes
A tavaly tavasszal kitört válságra az Európai Unió tagállamai, intézményei sokakat meglepő eréllyel reagált: a miniszterelnökökből álló Európai Tanács 2020. júliusában  ezernyolcszáz milliárd eurós pénzügyi csomagról döntött, amely egyrészt az ezer milliárd eurót meghaladó hétéves pénzügyi keretből, másrészt a NextGeneration EU (NGEU) terv keretében egy 750 milliárd euró összegű, rendkívüli helyreállítási eszközből áll. Ennek az úgynevezett Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköze (RRF) keretében

hazánkra mintegy 5900 milliárd forintnyi uniós forrás juthatna: 2500 milliárd vissza nem térítendő támogatás, és 3400 milliárd forint hitel.

Az uniós vezetők által közösen elfogadott eljárásrend szerint a helyreállítási kerettervet – részletes hazai konzultációk után – a tagállami kormány 2021 április 30-ig beterjeszti a Bizottsághoz. Az pedig átvizsgálja, hogy a keretterv beleillik-e az NGEU közösen elfogadott stratégiai irányaiba.

A magyar társadalmi konzultáció áprilisban egy rövid kivonat alapján elvileg elindult, majd a kormányzati pályázatok honlapján április 13-án, a leadási határidő előtt két héttel olvasható lett a négyszázoldalas nemzeti keretterv. Abban a segély és a hitel együttesen csaknem 5800 milliárd forint összegben szerepelt, jó magyar szokás szerint: ingyen pénz lehetőleg ne maradjon az asztalon.

Majd hirtelen Brüsszelbe repült Orbán Viktor április 19-én, és onnantól az lett a kormány álláspontja, hogy elég a támogatás, nem kell a hitel. Így karcsúsodott a hírek szerint 2500 milliárd forintra a magyar program. E sorok írásáig nem tudni, hogy mi van (mi lesz) a kerettervben, mert Magyarország azon néhány tagország közé tartozik, amelynek hatóságai még nem nyújtották be a dokumentumot. Az bizonyos, hogy az április végén közzétett Konvergencia program nem tartalmazza az uniós hitelfelvételt.

Miért húzták ki hirtelen az Európai Bizottságnak szánt kerettervből a kedvezményes hitelt? Különféle találgatások kaptak lábra. Vegyük a lehető legegyszerűbbet: nincs rá szüksége a magyar államnak. Persze akkor is kérdés, hogy két héttel ezelőtt miért volt benne a nyilvánosság elé (tessék-lássék) odatett tervben? Már miért ne lenne benne, kérdezhetnénk vissza. Hiszen ez ugyan kölcsön, azaz visszatérítendő forrás, de a mai viszonyok mellett roppant előnyös a kamatozása, helyes tehát, hogy számoltak a hitelkeret kihasználásával. Az EU, annak központi bankja a jelenlegi pénzbőség mellett nulla százalék alatti kamatlábbal képes hitelt felvenni, és ha minimális felárral adja tovább, az is nulla kamatot jelent nekünk.

Minden olyan felhasználási célra jó ez, amelynek nullát meghaladó a társadalmi hozama. Tán csak találni ilyet…

Egy célt biztosan mondhatunk: a drágább kölcsönök lecserélése, kiváltása. Olcsó hitelpénz mellett nem kell a nemzetközi tőkepiacra kimenni a lejáró devizakötvények pótlására. Eddig ugyan elég jó feltételek mellett tudott adósságpapírt kibocsátani az Államadósság Kezelő Központ, de a 6 és 12 éves futamidejű eurókötvények 1,125 százalék illetve 1,625 százalék kamata is több a nullánál. Voltak, és bizonyosan lesznek költségesebb forrásbevonások. A Konvergencia Program közlése szerint a magyar államadósság implicit kamatlába 3,2 százalék – ehhez képest a lényegében kamatmentes uniós hitel nagyon, de nagyon előnyös.

Sokasodó kérdőjelek

A hitelfelvételtől való hirtelen elállás ezért is okozott zavart az erre felfigyelők között. Az ezt követő hivatalos megszólalások meggyőző ereje elég csekély. „Nem szabad jobban eladósodni” – de hiszen nem köteles a tagország lehívni a teljes összeget, pláne nem az addig tervezett hitelfelvételi terv fölött. Az adósság/GDP hányados csak akkor nőne meg, ha az ingyenhitel mellé, azon túlmenően venne fel az állam a piacról további devizahiteleket. Ám józan ésszel ki hajlandó nagyobb kamattal felvenni piaci hitelt, ha kamatmentesen lehet az Európai Központi Banktól?!

És itt kezdenek fura irányt venni az események. Az odáig rendben van, hogy amelyik tagország ma is lényegében nulla kamatszint mellett jut hozzá a piacon a kölcsöntőkéhez, mint Németország, Ausztria, Hollandia, nem tart igényt az uniós hitelre.

Az olasz kormány viszont a maximális keretet kacagva leköti: bár Itália olcsóbban jut kölcsönhöz a piacokon, mint Magyarország, de nem ingyen, így megnyeri a kamatkülönbözetet.

A többlet kamatmentes forrásból futja – a drágább hitelek lecserélése mellett – az olyan fejlesztések előre hozására, amelyek fontosak az országnak, és egyébként belevágnak az NGEU célrendszerébe.

Valami tehát nincs rendben minálunk az üggyel. Miért ne lenne nekünk is nemzeti érdekünk a kamatkiadások megtakarítása?

Hogy a felvétel pillanatában megnő az adósságállomány és elromlik az adósság/GDP mutató? Erre utalt az Állami Számvevőszék ezzel kapcsolatos jelentése. De hiszen az adósságokkal két fő baj szokott lenni (és ezek elkerülésére írnak be néhány helyen a jogrendbe különféle határmutatókat): idővel visszatérítendők, ami persze magától értetődik, és másrészt addig is kamatot kell fizetni. Felelőtlen kormányok képesek nyakra-főre adósságot csinálni, aztán a következő generációra hagynák a kamatteher kiizzadását – ezt a csapdát kívánja elkerülni az alkotmányos adósságplafon. Ha viszont kamatmentes a hitel, akkor nem terheli meg a jövő nemzedéket a percent. A felelőtlenség ez esetben sokkal inkább a hitel elvetése, amennyiben nullánál jobb megtérülésben bízhatunk.

Hogy nem engedi a törvény? Hát változtassák meg. Eddig egy évtized alatt kilencszer módosítottak az Alaptörvényen. Lehetne életszerűbbé tenni a stabilitási törvényi előírást (ha már van ilyen egyáltalán: felelősen gondolkodó kormány esetén nincs szükség törvényi korlátra, a felelőtlen pedig hajlamos megkerülni a korlátot).

Ám a legkülönösebb az, hogy az uniós ingyenforrásról való lemondással egy időben további giga-beruházásokra vesz fel hitelt a magyar állam: itt van a kínai vasút, kínai egyetemváros építésérnek ügye.

Nehéz nem gondolni a politikai vonatkozásra. Az uniós közös válságkezelő támogatás és közös hitelfelvétel a maga 2058-ig tartó lejáratával az egymást kisegítő, egymással szolidáris európai nemzetek jövőjéről is szól, túl a mostani gazdasági bajokon.

A paksi atomerőmű bővítése orosz hitelből és technológiával, majd a kínai áruk gyorsabb beáramlását szolgáló vasútvonal kínai hitelből, az egyetemépítés: ebből másféle és más irányú hosszú távú elkötelezettségek keletkeznek.

Pénz, sok pénz, mindenfelől
De vissza a jelenhez, közeljövőhöz. Amint a Konvergencia Program büszkén kimondja: a 2020-as években az EU-tagságból fakadóan rekordösszegű uniós forrásokkal számolhat Magyarország. Még maradt elköltetlen pénz a korábbi hétéves költségvetési keretből, és megnyílik a 2021-2027-es keret. Jöhet tehát, ha minden jól alakul, 22,5 milliárd eurós kohéziós, valamint 11,9 milliárd eurós agrárpolitikai forrás. Ehhez társul az említett RRF vissza nem térítendő forrása (8,5 milliárd euró). A PM kalkulációja szerint a 2021-2027-es időszakban 40 milliárd eurót meghaladó összeget kap hazánk, ami a következő hét évben évente átlagosan a GDP mintegy 3,4%-át éri el. Ezzel fenntarthatónak látszik a négy százalék körüli gazdasági növekedés.

Azt pedig támogatja a közvetlen tőke (FDI) beáramlása is. Ez külön téma lehetne; elég most csak ideidézni a Konvergencia Program ezzel foglalkozó részét. A kormányzati anyag elégedetten állapítja meg, hogy a működőtőke hazánk iránti érdeklődése töretlen. Kihangsúlyozzák, hogy míg korábban a nyugati (német, amerikai) befektetők domináltak, egy ideje már a keleti országoké az elsőbbség, amint azt a HIPA adatai alapján készített táblázat is alátámasztja.

A kelet és nyugat fogalmának használata azonban nem egyértelmű. Geopolitikai értelemben Japán és Dél-Korea a Nyugat része. Ha lenne jelentős ausztrál vagy új-zélandi befektető, azt is a nyugatiak közé sorolnánk. A 2020 elején bejelentett beruházási projektek listája egyébként azt mutatja, hogy a világpolitikai megosztottságot alapul véve egy „nyugati” ország  - Dél-Korea -  nagyberuházása uralja a projektlistát, megelőzve a német Mercedes és a szintén dél-koreai Doosan tervezett beruházását.

Ezekből az üzleti adatokból (még) nem látszik a magyar gazdaság pénzügyi-kereskedelmi tájolásának jelentős megváltozása. A politikai szándékok világában azonban lehetnek más mozgások és ambíciók. A fel nem vett uniós kamatmentes hitel ügye több mint érdekes, és különösen elgondolkoztató a nem-európai és nem-nyugatos rendszerek felé tett magyar kormányzati kezdeményezések, sőt tartós és költséges elkötelezettségek ismeretében.

Ám tudható: az európai hitelkeret 2023-ig nyitva áll. A választások után is lesz még mód a magyar nemzeti érdek átgondolására, a kormánypozíció megváltoztatására.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz májusban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

Benchmark Minimálbér: költségelem, jóléti kérdés, munkaerőpiaci ügy? Vagy egyszerűen politika?
Bod Péter Ákos | 2021. szeptember 10. 05:14
A kormányzat a minimálbér emelését sikeresen tematizálta többek között oly módon, hogy a legutóbbi nemzeti konzultációba is bekerült egy erről szóló és „csak egyféleképpen” megválaszolható kérdés. Így egy egyébként fontos közgazdasági felvetés vált egyértelműen politikai kérdéssé. Pedig Bod Péter Ákos, az MNB korábbi elnöke szerint érdemes lenne olyan vonatkozásokat is látni, hogy mindez miként hat az inflációra, vagy éppen a leginkább érintett mikro- és kisvállalkozásokra.
Benchmark Becsengetnek az iskolákban: mit kapnak a fiatalok a versenyképességhez?
Bod Péter Ákos | 2021. szeptember 1. 05:42
Manapság folyamatosan terítéken van a versenyképesség, amelynek alappillére a képzett és az új kihívásoknak megfelelni képes munkavállaló. A gyorsan változó világban a megfelelő készségek felértékelődtek, míg a lexikális tudás sokkal kisebb jelentőségű lett. Bod Péter Ákos egyetemi tanár az iskolakezdés apropóján arról ír, vajon a magyar oktatási rendszer mennyit ad az ország versenyképességéhez?
Benchmark Bod Péter Ákos: a gazdasági modellel van gond, nemcsak a forinttal
Bod Péter Ákos | 2021. augusztus 5. 05:20
A napokban megjelent OECD ajánlások rávilágítanak arra, hogy a magyar gazdaságnak komoly szerkezeti problémái vannak. A szervezet által adott ajánlásokat ugyanakkor aligha fogja Magyarország megfogadni, véli aktuális írásában Bod Péter Ákos, az MNB egykori elnöke, egyetemi tanár.
Benchmark Bod Péter Ákos: közepes jövedelem, növekvő gondok az emberi tőkével
Bod Péter Ákos | 2021. június 16. 18:44
Miközben néhány kelet-európai országnak sikerült a rendszerváltást és az Európai Uniós csatlakozást követően látványosan közelíteni a nyugati fejlettséghez, Magyarország legfeljebb a periféria országaival van versenyben, és a V4-ektől is kezd lemaradni. Ráadásul ahelyett, hogy a Nyugat lenne a minta, Magyarország vezetői a kevésbé fejlett országokat állítják példaként. Bod Péter Ákos, az MNB korábbi elnöke szerint a közepes fejlettség sajátos kihívásai elől semmiképpen nem bújhatunk el. Kérdés, hogy képesek leszünk-e innovációra és magasabb termelékenységre?
Benchmark Miért ne féljünk az infláció megugrásától?
Pogátsa Zoltán | 2021. június 14. 05:32
Az elmúlt hetekben már nem csak a gazdasági szaksajtó, hanem a mainstream média is elkezdett foglalkozni az "elszálló inflációval". Pogátsa Zoltán közgazdász, egyetemi docens elemzésében azt vizsgálja, indokolt-e a a pénzromlással való riogatás. Emellett írásából az is kiderül, kik a nyertesei és vesztesei a növekvő inflációnak.
Benchmark NHP Stop!
Bod Péter Ákos | 2021. június 10. 05:26
A korábban megjelölt határidőnek megfelelően lezárul a Magyar Nemzeti Bank által hirdetett Növekedési Hitelprogram legutóbbi szakasza, amely az NHP Hajrá nevet viselte. Bod Péter Ákos, az MNB egykori elnöke, elemzi a lehetséges következményeket.
Benchmark Az átlagembereknek is fontos lenne megérteni a gazdasági gravitációt
Bod Péter Ákos | 2021. május 27. 15:28
A kormányzati ellenőrzés alatt álló médiatermékeknél bevett gyakorlat a "brüsszelezés", miközben Kína vagy Oroszország megkérdőjelezhető tetteit sajátos nézőpontok alapján értékelik. Hasonlóképpen furcsa, hogy miközben óriási támogatásokkal csábítja a kormány a multinacionális cégeket, ha profitot érnek el, az már "gyanús". Az ilyen típusú kommunikációnak lehet közvetlen gazdasági hatása is, véli írásunk szerzője, Bod Péter Ákos. Közben viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tőkebefektetéseknek megvan a logikája, amelyet felesleges megerőszakolni.
Benchmark Fordul a világ - lassan értelmes gazdaságpolitikát kellene folytatni
Bod Péter Ákos | 2021. május 20. 05:21
A GDP és az infláció alakulását elemezve Bod Péter Ákos heti írásában arra jutott, hogy a megváltozott viszonyok új kihívások elé állítják a gazdasági élet minden szereplőjét. A fogyasztókat, a vállalatokat és az államot is. A kormány gazdaságpolitikája mintha beragadt volna egy korábbi szerepbe, amin ideje lenne sürgősen változtatni.
Benchmark Bod Péter Ákos: az adók rendezése feladhatja majd a leckét a magyar kormánynak
Bod Péter Ákos | 2021. május 13. 15:18
A napokban a magyar sajtóban is téma volt az uniós minimálbér, amely ugyan rosszul esne a kormánynak, ám a kötelező bevezetése aligha fog megvalósulni. Ugyanakkor az adóztatás kapcsán vannak fenyegető jelek.
Benchmark Agyonadóztatott magyar bérek vagy adó-Kánaán? Az adóék rejtelmei
László Csaba | 2021. május 7. 10:00
Megjelent az OECD friss adóék-statisztikája, amit politikai kommunikáció szintjén mindenki úgy tud értelmezni, ahogy csak szeretné. Mindenesetre tanulságos ezeket a statisztikákat tanulmányozni, mert jól mutatják a magyar adórendszer élőmunkát terhelő közterheinek problémáit. László Csaba címzetes egyetemi tanár, volt pénzügyminiszter cikke.
Privátbankár
Mfor
Piac és Profit

Munkatársakat keresünk!

Online lapcsaládunk bővítéséhez újságírókat, szerkesztőket keresünk.

Részletek

hírlevél
depositphotos