<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
12p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

A szemünk előtt zajlik a magyar államháztartás megcsúszása, egyre rizikósabb pályán. Gazdaságunk remélhetőleg gyorsan adaptálódik, a hiány és az adósságállomány vonatkozásában azonban mind több a lefelé mutató kockázat. Az uniós válságkezelő alap, amely olcsó hitelforrás, már a meghirdetésével stabilizálta a térségi viszonylatban erősen eladósodott magyar állam pénzügyi megítélését, viszont a kamatmentes forrásokról való lemondás, a mögöttes politikai számítás, valamint a gazdaságilag kétes orosz és kínai megahitelek felvétele még nyugodt pénzügyi, kereskedelmi és geopolitikai viszonyok között is komolyan növelné Magyarország kockázatosságát. Most azonban egyik vonatkozásban sem várható nyugalom.

Amikor az év elején a Pénzügyminisztérium közzétette, hogy 2020-ban az államháztartás központi alrendszere 5548,6 milliárd forintos hiánnyal zárt, az előjel persze nem érte meglepetésként az elemzőket, de a mérték váratlan volt. Az egyszerűbb számítási mód szerint, azaz pénzforgalmi szemléletben ez a kiadási többlet az adott évre várható GDP csaknem 12 százalékára rúgott. Ha az uniós elszámolások és az egyéb államháztartási tételek esedékessége szerint számítják, akkor is a GDP 9 százalékát közelíti a „maastrichti” deficit.

Ez igen nagy, de egyszeri romlás – elvileg. Januári kommentáromban viszont arra utaltam, hogy a 2020. év végi kiadási rohamnak, valamint az abban megmutatkozó kormányzati szándékoknak a figyelembe vételével sajnos nem lehet egyszeri megcsúszásnak tekinteni a fiskális politikában bekövetkezett fordulatot (Korábbi cikkünk itt érhető el - Annál is rosszabb a helyzet a büdzsével, mint ahogy elsőre tűnt).

Elemzésem arra épült, hogy a költekezések logikájából következően a költségvetési kiadások növekedését nehéz megállítani. Ez akkor is így van, ha erős az akarat a gyors normalizálódásra; ám a 2021-es esztendő választást megelőző év, és az eddigi igen erős választási ciklikusság tapasztalatai alapján ilyenkor a kormány nagy lelkesedéssel ígér és ad, amennyit csak tud.

Ami határt szabhatna a kiköltekezésnek, az két külső tényező. Az egyik a finanszírozhatóság esetleges megnehezedése, drágulása. A másik az uniós tagállamok által közösen elfogadott költségvetési fegyelmező szabályrendszer (kritikusai szerint: kényszerzubbony).

E tényezők áttekintése alapján nem volt nehéz levonnunk a következtetést: külső korlát egy ideig nem érvényesül (Bod Péter Ákos: Hogyan finanszírozható ekkora államadósság?). A nemzetközi pénzügyi piacokat rendkívüli likviditásbőség jellemezte, és az észlelt kockázat sem nőtt meg eleinte, mert a pénztulajdonosok és a hitelminősítők nem aggódtak az európai adósok miatt a nagymértékű állománynövekedések ellenére. A deficit vállalása ugyanis logikus és szükségszerű lépés ilyen mély recesszió esetén, a hiánynövekedés pedig egyszeri jellegűnek nézett ki, akkor pedig a várt gazdasági fellendülés mellett a költségvetési normalizálódás hamar elkezdődhet. Legalább is így nézett ki a helyzet a tavaly évvégi és az idei év eleji kalkulációk szerint.

A helyzet észlelve az Államadósság Kezelő Központ komoly mértékben vont be hazai és devizaforrást, már részben előfinanszírozva a 2021-es évet, annak kezdeti hónapjait. A devizapiacról 2300 milliárd forintra rúgó hitelt vett fel a magyar állam, feledve a korábbi politikusi fogadkozást, mely szerint hazai forrásokból lehet és kell megoldani az államadósság finanszírozását. Talán az a taktikai elem is benne volt a 2020 végi megemelt forrásbevonásban, hogy ha a magyar és a lengyel kormánynak az EU költségvetését és mentőcsomagját ellehetetlenítő vétója bekövetkezne, vagy legalább is a vita elhúzódna, akkor legyen elég puffer a pénzügyi viharok átvészelésére. A vétó elmaradt, a politikai vihar viszonylag hamar elült (azt nem tudni, hogy a résztvevők milyen tanulságot őriztek meg magukban az afférból, de aligha javított a kaland a magyar kormány és a társkormányok, uniós szervek közötti kollegiális viszonyon).

Ami a másik lehetséges külső korlátot illeti: a Stabilitási és Növekedési Egyezmény szerinti deficitkorlátot az uniós intézmények felfüggesztették. Ez várható, sőt tudható fejlemény volt már 2020 elején; ezért sem lehetett érteni, hogy egészen nyárig miért hangoztatta a felső vezetés a hiánykorlát betartatásának követelményét és az eladósodásnak az elkerülését, mint gazdasági szükségszerűséget, sőt erkölcsi kötelességet.

Volt azonban az uniós szintű lazításnak egy másik, a makrogazdasági elemzők által kevésbé érzékelt fontos vonulata, amely a versenyszabályokat érintette.

Alapesetben az üzleti vállalkozások állami támogatása (’state aid’) tilos, tekintettel az ilyen gyakorlat versenyzavaró hatására. Ezt a logikus korlátot átmenetileg felfüggesztették, mivel a hirtelen jött és átmenetinek gondolt mostani válságban a legtöbb kormány élni akart az életképes vállalatok gyors kisegítésének eszközével.

Az uniós kormányok az eddigi adatok szerint országonként eltérő módon és mértékben ajánlottak állami garanciát, kedvezményes hitelkeretet, ritkábban tőkeinjekciót a hirtelen üzletleállás miatt megrendült helyzetű vállalatok számára. Amint szokott lenni, a garanciakeretek nagyobb része a végén kihasználatlanul marad, hiszen eleve a megnyugtatás volt a kormányzati cél a nagy pénzkeret meghirdetésével. Amikor tehát azt lehetett olvasni, hogy az egyes tagállamok a GDP-jük arányában mekkora nagy mentőcsomagot raktak össze, látni kell a bejelentések mögött, hogy a tényleges költés a bejelentésnél jóval kisebb. A jóléti támogatás, a munkahely-megtartó bérkiadás (Kurzarbeit) és az egészségügyi többletkiadások adták ki a legtöbb helyen a 2020-as államháztartási többlet-költést.

A magyar eset azonban más. A kormány visszafogottan költött munkahelyvédő célokra.

Csak a terveknek megfelelően fordított családtámogatási és egyéb szociális feladatokra, hiszen a támogatási mértékek, tarifák nem változtak a nyilvánvaló helyzetromlás ellenére. Változatlan maradt az álláskeresési támogatás rendkívül rövid ideje. Többet költött viszont a kormány értelemszerűen a járvány elleni védelemre, noha olyan intézményeken (így a külügyi apparátuson) keresztül, amelyeknek az áttekinthetetlensége folytán nem könnyű elkülöníteni az egészségvédelmi és a járványhoz nem kötődő akciókat. Viszont igen nagy lett a gazdasági célú kiadások volumene, holott a mély recesszió idején a fejlesztési, beruházási támogatások megemelt folyósítását nem könnyű gazdasági érvekkel alátámasztani, hiszen az iparágak többségében mérséklődött a kereslet, elnapoltak megindított fejlesztéseket, és kiváró pozíciót vettek fel a cégvezetők.

Mind tisztábban áll előttünk, hogy az állami támogatás tilalmának válságkezelési célú feloldása, valamint a rendkívüli jogrend bevezetése alkalmat teremtett a magyar kormány számára az uniós és hazai kontroll nélküli cégtámogatásra. A válságkezelés ürügyével komoly méretű vagyon-átrendeződés indult be, és a mai napig nem is állt le, amint az állami vagyonelemek alapítványi formába való kivitelének ügye is jelzi.

Sajnos azt a jóindulatú feltételezést is fel kell adnunk, hogy a hitelágon és az állami támogatáson keresztül nagy sebességgel kipumpált pénzek mögött kínálati oldali (azaz vitatott, de szakmai érvekre épülő) közgazdasági logika lenne, mégpedig az, mely szerint a költségvetési pénzek felpörgetik a gazdasági aktivitást, és a hatásuk majd „leszivárog” a lakossághoz.

Az pedig különösen propaganda-szagú állítás volt kezdettől fogva, hogy a pénzek zöme majd a kis és közepes (magyar tulajdonú) cégekhez áramlik.

A gazdasági elemzésekből jól látszott, hogy a 2020 tavaszán-nyarán elszenvedett nagy visszaesés következtében a kisvállalkozások helyzete tartósan nyomott maradt a második hullám alatt, és a harmadik is erősen sújtotta ez a kört (Bod Péter Ákos: Hatásos gazdaságvédelem-e a hitelfelvételre serkentés?)

A KKV-szektorban a 2021-es év elejének nagy kérdése sokkal inkább a túlélés, semmint a növekedési irány kijelölése, a finanszírozási konstrukció megválasztása volt. Az is tudható, hogy az exportőrök és a legnagyobb cégek hamarabb érték el a válság előtti kapacitás-kihasználási arányt. Ha lenne forrásigény a válság alatti bővítés, modernizálás céljaira, az leginkább a nagyvállalati körben keletkezik. Kizárt tehát, hogy a 2020 végén megsokasodó állami tőketranszferek a KKV-szektor megerősítésére mentek volna el.

Valójában azonban keveset lehet tudni az irdatlan pénzmennyiség útjáról és a döntési logikáról, mert a válságkezelésre kapott rendkívüli felhatalmazás eleve nagy költési szabadságot adott a kormányzatnak, a médiától vagy az érdeklődő parlamenti képviselőtől érkező megkereséseket pedig gyakorlatilag negligálja az államapparátus, parlamenti demokráciában teljesen szokatlan módon.

Újságírói munkával összeszedett információ alapján azonban konkrét ügyekben, mint a turisztikai szakmának nyújtott állami támogatás esetében mások mellett laptársunk, az mfor.hu is kimutatott) igen nagymértékű a koncentráció: a közpénzek zöme a támogatottak szűk körének jutott. Ekkora forrást viszont még akkor sem lehet értelmes fejlesztésre ütemesen elkölteni, ha a szerencsés nyertes vállalkozónak valami csoda folytán átgondolt és kidolgozott üzleti terve áll készenlétben a kormányzati pénzkeret megnyitásának pillanatában. Ha beruházási projektre nem is, vállalatfelvásárlásra talán alkalmasabb az így szerezhető hirtelen likviditás.

Az is kezdett körvonalazódni, hogy a nyugodt külső pénzpiaci finanszírozás csak átmeneti állapotnak tekinthető, mivel a nemzetközi tőkepiacon a kamatok felfele mozdulnak el, mint ahogy az árszint is inkább emelkedő pályára kerül. Hogy abból mi következik a magyar államra nézve, az több tényezőtől függ. A magyar állampapírok kockázati besorolása sokkal rosszabb, mint az EU-é, és ennek megfelelően a magyar államkötvényekre több kamatot kell fizetni, mint amennyit a német állam vagy az EU fizet. Esetleges felminősítésünket követően a magyar kamatkülönbözet bizonyára csökkenne, de ugyanúgy az a veszély is fennáll, hogy a megnövekvő államadóssági hányad és a gazdasági, politikai kockázatok érzékelt növekedése nyomán nem javítanak a besorolásunkon. Akár még – reméljük, nem így lesz – romolhat is a magyar szuverén besorolás. Ez esetben a fizetendő kamatok szintje megemelkedik.

A hitelminősítők a tavalyi és az év eleji felülvizsgálat során még nem aggódtak a magyar állami hitelkockázat miatt. Feltételezték, hogy az államadóssági ráta mérséklődő trendre áll 2020 után. Az volt az elemzői várakozás, hogy a deficithányad hamar visszatér a nem-recessziós időszakban szokásos normára, azaz a GDP 3 százaléka alá, de legalább is megindul a költségvetési viszonyok stabilizálódása 2021-ben.

Azóta azonban a Pénzügyminisztérium által április 20-án beterjesztett költségvetési javaslat az évre is igen nagymérvű, a GDP 7,5 százalékára rúgó deficitet irányoz elő.

Ilyen hiány mellett nem következhet be érdemi javulás az államháztartási adósságállomány relatív, a GDP-hez mért nagyságában. Bőven marad a magyar államon törlesztési és kamatfizetési teher a következő években.

Nem lesz ebből komoly gond, szólt az érvelés, hiszen sosem látott mértékű forrásokhoz juthat Magyarország az EU révén. A magyar gazdaság fejlődési pályája szempontjából roppant lényeges lenne a Helyreállítási és Reziliencia-építési Eszköz (RRF) 7,2 milliárd eurós támogatási kerete, a kohéziós politikai programok 2014-2020 keretéből még felhasználható mintegy 8 milliárd euró, továbbá az RRF hitelkeret 9,6 milliárd eurós nagysága, meg az új hétéves költségvetésből Magyarországra jutó rész. Ez együtt akkora pénzösszeg, amelynek igénybevétele és hatékony felhasználása lehetővé tenné, hogy a magyar gazdaság visszatérjen a 2019 végén megszakadt növekedési trendhez. Ez a logikus feltételezés vált hirtelen részben ingataggá, ha hinni lehet azoknak a forrásoknak, melyek szerint az igen kedvezményes (gyakorlatilag kamatmentes) EU-hitelt nem kívánja igénybe venni a magyar kormány 2021-től.

Orbán Viktor Brüsszelben - az olcsó uniós források helyett a drágább kínai és orosz hitelt kérte (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)Orbán Viktor Brüsszelben - az olcsó uniós források helyett a drágább kínai és orosz hitelt kérte (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

További elemként lép be, hogy a már ismert és a szakmai körökben kétes értelmű projektekhez (Paks 2, Belgrád- Budapest vasútvonal) és legújabban a kínai egyetemi kampusz építéséhez felveendő nagyhitel finanszírozási terhe folyamatosan ránehezedik az államháztartásra, és azon keresztül a magyar gazdaságra. A szerződések ismeretének hiányában teljes biztonsággal kimondható, hogy ezek kamatterhe jóval nagyobb, mint lenne hasonló fejlesztések (ha egyáltalán szükségesnek és megtérülőnek ítéltetnek) uniós forrásokból való finanszírozása esetén.

A NGEU keretein belül felvehető forrásokról való lemondás gazdaságilag értelmetlen. A mai viszonyok mellett az AAA adósok (mint az EU közös kötelezettségvállalás esetén) nulla vagy negatív kamatláb mellett jutnak kölcsönforráshoz, és ha névleges többletköltség mellett adják tovább, akkor az gyakorlatilag kamatmentes forrást jelentene a magyar állam számára. Azzal lecserélhető a mostani évi 3 százalék körüli kamatozású középlejáratú adósságállomány, tetemes kamatmegtakarítás mellett. Ehhez képest az orosz, kínai vagy egyéb még nem ismert, de nem AA vagy annál jobb besorolású hitelnyújtó forrásainak igénybevétele igen jelentős kamatteher-többletet ró a magyar társadalomra.

A külső elemzők a hazai nem transzparens viszonyok miatt nyilván nem sokat tudnak (a hazai elemzők sem eleget) a kormányszervek, minisztériumok által kötött nagyértékű és hosszú távú kötelezettség-vállalásairól, mint az propaganda-minisztérium hirdetési szerződéseiről, a szponzor-szerződésekről, a külföldi cégeknek ígért támogatásokról, célzott infrastruktúra-fejlesztési elkötelezettségekről. Azt sem tudhatják, hogy másfelől melyek azok az elhanyagolt területek, amelyek jelentős költségvetési kiadásokat tesznek hamarosan szükségessé; elég a mára kiéheztetett önkormányzatok ügyébe belegondolni.

Az a politika-taktikai lépés, amellyel a jelek szerint a kormány ki akar térni a magyar jogrendet, jogbiztonságot érintő uniós átvilágítás elől, bizonnyal mélyebb vizsgálatra szorítja a pénzügyi piacok kockázati elemzőit. Szintet lépett a politikai bizonytalanság – és annak gazdasági ára van.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz májusban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

Benchmark Minimálbér: költségelem, jóléti kérdés, munkaerőpiaci ügy? Vagy egyszerűen politika?
Bod Péter Ákos | 2021. szeptember 10. 05:14
A kormányzat a minimálbér emelését sikeresen tematizálta többek között oly módon, hogy a legutóbbi nemzeti konzultációba is bekerült egy erről szóló és „csak egyféleképpen” megválaszolható kérdés. Így egy egyébként fontos közgazdasági felvetés vált egyértelműen politikai kérdéssé. Pedig Bod Péter Ákos, az MNB korábbi elnöke szerint érdemes lenne olyan vonatkozásokat is látni, hogy mindez miként hat az inflációra, vagy éppen a leginkább érintett mikro- és kisvállalkozásokra.
Benchmark Becsengetnek az iskolákban: mit kapnak a fiatalok a versenyképességhez?
Bod Péter Ákos | 2021. szeptember 1. 05:42
Manapság folyamatosan terítéken van a versenyképesség, amelynek alappillére a képzett és az új kihívásoknak megfelelni képes munkavállaló. A gyorsan változó világban a megfelelő készségek felértékelődtek, míg a lexikális tudás sokkal kisebb jelentőségű lett. Bod Péter Ákos egyetemi tanár az iskolakezdés apropóján arról ír, vajon a magyar oktatási rendszer mennyit ad az ország versenyképességéhez?
Benchmark Bod Péter Ákos: a gazdasági modellel van gond, nemcsak a forinttal
Bod Péter Ákos | 2021. augusztus 5. 05:20
A napokban megjelent OECD ajánlások rávilágítanak arra, hogy a magyar gazdaságnak komoly szerkezeti problémái vannak. A szervezet által adott ajánlásokat ugyanakkor aligha fogja Magyarország megfogadni, véli aktuális írásában Bod Péter Ákos, az MNB egykori elnöke, egyetemi tanár.
Benchmark Bod Péter Ákos: közepes jövedelem, növekvő gondok az emberi tőkével
Bod Péter Ákos | 2021. június 16. 18:44
Miközben néhány kelet-európai országnak sikerült a rendszerváltást és az Európai Uniós csatlakozást követően látványosan közelíteni a nyugati fejlettséghez, Magyarország legfeljebb a periféria országaival van versenyben, és a V4-ektől is kezd lemaradni. Ráadásul ahelyett, hogy a Nyugat lenne a minta, Magyarország vezetői a kevésbé fejlett országokat állítják példaként. Bod Péter Ákos, az MNB korábbi elnöke szerint a közepes fejlettség sajátos kihívásai elől semmiképpen nem bújhatunk el. Kérdés, hogy képesek leszünk-e innovációra és magasabb termelékenységre?
Benchmark Miért ne féljünk az infláció megugrásától?
Pogátsa Zoltán | 2021. június 14. 05:32
Az elmúlt hetekben már nem csak a gazdasági szaksajtó, hanem a mainstream média is elkezdett foglalkozni az "elszálló inflációval". Pogátsa Zoltán közgazdász, egyetemi docens elemzésében azt vizsgálja, indokolt-e a a pénzromlással való riogatás. Emellett írásából az is kiderül, kik a nyertesei és vesztesei a növekvő inflációnak.
Benchmark NHP Stop!
Bod Péter Ákos | 2021. június 10. 05:26
A korábban megjelölt határidőnek megfelelően lezárul a Magyar Nemzeti Bank által hirdetett Növekedési Hitelprogram legutóbbi szakasza, amely az NHP Hajrá nevet viselte. Bod Péter Ákos, az MNB egykori elnöke, elemzi a lehetséges következményeket.
Benchmark Az átlagembereknek is fontos lenne megérteni a gazdasági gravitációt
Bod Péter Ákos | 2021. május 27. 15:28
A kormányzati ellenőrzés alatt álló médiatermékeknél bevett gyakorlat a "brüsszelezés", miközben Kína vagy Oroszország megkérdőjelezhető tetteit sajátos nézőpontok alapján értékelik. Hasonlóképpen furcsa, hogy miközben óriási támogatásokkal csábítja a kormány a multinacionális cégeket, ha profitot érnek el, az már "gyanús". Az ilyen típusú kommunikációnak lehet közvetlen gazdasági hatása is, véli írásunk szerzője, Bod Péter Ákos. Közben viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tőkebefektetéseknek megvan a logikája, amelyet felesleges megerőszakolni.
Benchmark Fordul a világ - lassan értelmes gazdaságpolitikát kellene folytatni
Bod Péter Ákos | 2021. május 20. 05:21
A GDP és az infláció alakulását elemezve Bod Péter Ákos heti írásában arra jutott, hogy a megváltozott viszonyok új kihívások elé állítják a gazdasági élet minden szereplőjét. A fogyasztókat, a vállalatokat és az államot is. A kormány gazdaságpolitikája mintha beragadt volna egy korábbi szerepbe, amin ideje lenne sürgősen változtatni.
Benchmark Bod Péter Ákos: az adók rendezése feladhatja majd a leckét a magyar kormánynak
Bod Péter Ákos | 2021. május 13. 15:18
A napokban a magyar sajtóban is téma volt az uniós minimálbér, amely ugyan rosszul esne a kormánynak, ám a kötelező bevezetése aligha fog megvalósulni. Ugyanakkor az adóztatás kapcsán vannak fenyegető jelek.
Benchmark Agyonadóztatott magyar bérek vagy adó-Kánaán? Az adóék rejtelmei
László Csaba | 2021. május 7. 10:00
Megjelent az OECD friss adóék-statisztikája, amit politikai kommunikáció szintjén mindenki úgy tud értelmezni, ahogy csak szeretné. Mindenesetre tanulságos ezeket a statisztikákat tanulmányozni, mert jól mutatják a magyar adórendszer élőmunkát terhelő közterheinek problémáit. László Csaba címzetes egyetemi tanár, volt pénzügyminiszter cikke.
Privátbankár
Mfor
Piac és Profit

Munkatársakat keresünk!

Online lapcsaládunk bővítéséhez újságírókat, szerkesztőket keresünk.

Részletek

hírlevél
depositphotos