<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
9p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Ki lehet tűzni olyan célokat, hogy Magyarország középhatalommá váljon, de ehhez a gazdaságnak is fejlődnie kellene. Sajnos régiós összevetésben a növekedésre nem lehetünk büszkék, hiszen a volt szocialista országok rangsorában lassan, de folyamatosan hátra csúszunk, hívja fel a figyelmet a szomorú folyamatokra Bod Péter Ákos. A jegybank korábbi elnöke szerint rövidtávon esélye sincs Magyarországnak a kitörésre, mert az ennek kulcsát jelentő oktatás helyzetét úgy tűnik nem képes kezelni a magyar politikai vezetés.

Okozott némi meghökkenést az Eurostat újabb jelentése az úgynevezett rendelkezésre álló jövedelem 2021-es mértékéről. Az átlagos helyzetű (medián) magyar embernek a hazai árakon számolt elkölthető jövedelme az Európai Unióban hátulról a negyedik.

E mutató szerint az elnyúló gazdasági válságból nehezen kikecmergő görögök, a bolgárok, valamint egy paraszthajszállal lemaradva a románok állnak csak mögöttünk. Három balkáni ország. Az összes többi volt tervgazdaság (szám szerint nyolc) megelőz minket a jövedelmi szintet tekintve a legújabb adatok szerint.

Meghökkenésre ok nincs, esetünkben nem történt drasztikus változás, csak egy kis hátracsúszás: 2011-ben a 11 ország között a hetedikek voltunk, egy évtizeddel később pedig a kilencedikek.

A helyezésünk okait és általában a jövedelmi folyamatok irányát érdemes itt körbejárni, de előbb egy mérési ügyet kell tisztázni. A gazdasági tárgyú vitákban siker és sikertelenség ügyében leggyakrabban az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) mutatójával érvelnek. Pedig azzal az output-mérés szokásos gondjain túl azért is kell óvatosan bánni, mert nem az ország lakosainak, cégeinek a jövedelmét méri, hanem az ország területén megtermelt jövedelmet, tartozzon az külföldihez vagy rezidenshez. Márpedig a külföldi tőketulajdonra nagymértékben támaszkodó gazdaságokban jelentős a hazai termék (GDP) és a rezidensek nemzeti jövedelme (GNI) közötti eltérés: az üzleti eredmény, kamatjövedelem egy jelentős része nem a helyieké. Ezért a nemzeti jövedelem (GNI) mutatója sokkal jobban jelzi a tényleges helyzetet. Ám ami az embereket foglalkoztatja, az nem a GDP alakulása, nem is a GNI, amelyet ritkán és késve publikálnak, hanem hogy mekkora az emberek tényleges elkölthető jövedelme.

Ennek mérésére pedig valóban az itt idézett jövedelmi mutató alkalmas. A Luxemburgtól Romániáig terjedő sorrendben hazánk a lista vége felé található 2021-ben, mint ahogy már egy ideje. Elégséges itt a hasonló hátterű és adottságú nemzetekkel összevetni a viszonyainkat.

A mutatók alapján nincs okunk dicsekvésre. Az igaz, hogy a medián jövedelem egy évtized alatt nálunk (is) növekedett: a harmadik számoszlop megmutatja, hogy a magyar jövedelmi sorrend középen található, átlagos helyzetű (medián) személy rendelkezésre álló jövedelme 40 százalékkal emelkedett. A magyar helyezés és a növekedési ütem hasonló lenne, ha nem a mediánt, hanem a számtani átlagot tekintenénk.

A 40 százalékos emelkedés első ránézésre jól mutat, ám a többi tagország adataiból az látható, mint ami sok más gazdaság-társadalmi mutatóból is: a sorstárs országok nagyobb fele nálunk gyorsabban haladt előre ezekben az években, és vannak, akik leelőztek. A magyar jövedelemszinttel nagyjából együtt emelkedett az eleve jóval magasabb cseh medián-jövedelem, a miénknél kisebb ütemben nőtt a szlovén és a szlovák adat. Mindhárom ország jövedelmi szintje 2011-ben is, 2021-ben is meghaladta a miénket. Ezzel szemben egészen meglepő ütemű volt a három balti ország és Románia jövedelemnövekedése. Erre lehetne azt mondani, hogy mélyről indultak, onnan könnyebb gyorsan emelkedni. De ez nincs így egészen.

Románián kívül Litvániában, Lettországban és a már korábban is jó közepes jövedelmi szintű Észtországban is megduplázódott az átlagos helyzetű polgár jövedelme egy évtized alatt.

Ezzel eléggé átalakult a jövedelmi mérce szerinti sorrend: Magyarország a 11 sorstárs nemzet között két helyet csúszott. Szlovénia maradt az első helyen, Lengyelország a cseh szintre lépett fel, a balti országok mind a lista első felébe kerültek. A román utolsó hely jelzi, hogy egyetlen évtized alatt nem hozható be történelmi elmaradottság, ám másfelől nézve csak elismerést érdemel a meglepő mértékű jövedelem-növekedés. Igaz, a román gazdasági pálya kevésbé volt kiegyensúlyozott ezen idő alatt, mint például a cseh, így a növekmény egy része felfogható a túlfűtöttség átmeneti hozamának. Ha ez így van, akkor eljön majd egy korrekciós szakasz – ilyet átélt például Szlovákia. De hazánk is, mégpedig a 2001–2006 között folytatott felelőtlen, túlköltekező gazdaságpolitika miatt 2008–2009-ben.

Van aki sokat gyarapodott, de sajnos nem az átlag magyar. Fotó: Európai Tanács
Van aki sokat gyarapodott, de sajnos nem az átlag magyar. Fotó: Európai Tanács

Ha nem meglepő is a magyar relatív pozíció némi romlása, mégis magyarázatot igényel az ügy. A hivatalos hazai közlések a GDP gyors növekedését, és így közvetve Orbán gazdaságpolitikájának sikerét szokták hangoztatni. Akkor a GDP-növekedésre hivatkozók nem mondanak igazat? Ha viszont a magyar növekedési adatok helytállók, akkor pedig miért ilyen mérsékelt a magyar emberek jövedelemnövekedése?

A tényleges helyzet az, hogy a magyar GDP növekedési trendje csak a sokkal gazdagabb régi tagországokhoz képest mondható jónak, az új tagállamok többségéhez mérve nem ez a helyzet. Azok az országok, amelyek a rendelkezésre álló jövedelem szintjében egy évtized alatt elénk kerültek (Lettország, Litvánia), a növekedési teljesítményükkel is felülmúltak minket. A jövedelmi szintet tekintve ránk fejlődő Románia a mienknél sokkal erőteljesebb gazdasági növekedést mutatott fel; ennek tényezőivel már foglalkoztunk itt.

Az állami propaganda igyekszik a számára kedvező bázisévet és összehasonlítási alapot megtalálni, a valóság mégis az, hogy a térség legtöbb országa nálunk gyorsabban nőtt, jobban fejlődött az utóbbi évtizedben.

Van még egy lényeges aspektus. A közepes ütemű GDP-növekedés és a közepesnél kisebb lakossági jövedelemnövekedés között látszólagos az ellentmondás, amint ezt sajnos éppen a magyar eset mutatja be. A GDP-nek az itt élő emberek jövedelmén túl további jelentős tételei is vannak, ilyen a bruttó állóeszközfelhalmozás, benne a beruházás. A magas beruházási rátára rendszerint büszkélkedve fel is hívják a figyelmet a hivatalos nyilatkozók. Amint azonban a magyar gazdaságtörténelem korábbi szomorú korszaka tanúsította, a megemelt beruházási ráta a lehetségesnél kisebbre szorítja össze a családok jövedelmét és emiatt a folyó fogyasztást is, másrészt viszont semmi sem garantálja, hogy a „tyúk aranytojást tojik”. Az 1950-es évek megmutatták, hogy a rossz struktúrába értelmes kalkuláció nélkül bezúdított beruházási pénzek felfelé nyomják a termelési mutatót, a kimutatott gazdasági növekedési ütemet, ám a hibás erőforrásallokálás nyomában nem lesz nagyobb a tényleges elkölthető jövedelem és fogyasztás.

A 2010 után meghirdetett újraiparosítás és növekedésközpontú gazdaságpolitika szerencsére nem azonosítható a központi tervezési szisztéma alatti erőltetett iparosítással, de vannak párhuzamok. A magyar költségvetési pénzekből és az EU-s forrásokból elindított állami mega-projektek, a politikaközeli cégeknek adott turisztikai, építőipari, infrastrukturális támogatások mind megnövelik a beruházási volument és azon keresztül a kimutatott gazdasági outputot, de nem hihető, hogy a projektek nyomán hasonló mértekben fog nőni a magyar jövedelem.

A túlszámlázott mega-szerződések, a drága presztízsberuházások, a tényleges lakossági igényeket felülmúló méretű, költséges sportlétesítmények formailag mind emelik a GDP szintjét; az viszont, hogy az ügyletek később növelik-e a nemzeti jövedelmet, vagy torzóként visszamaradnak veszteséges beruházásként, erősen kérdéses.

Lehet-e ebből a közepes jövedelmi szintből feljebb emelkedni? A balti országok példája azt mutatja, hogy nemcsak lehetséges gyorsan kiemelkedni az alsó-közepes fejlettségi sávból, hanem a növekedési lendület később is fennmaradhat megfelelő kulturális és politikai feltételek mellett. A közepes jövedelmi helyzetből való fellépésnek a kulcsszektora az oktatás – pontosan az, ahol nálunk már évek óta gyűlnek a súlyos gondok.

Ezért amikor a magyar politikai diskurzusba újra feltűnt a közepes jövedelmi állapotból való kikerülés és annak a nehézsége („a közepes fejlettség csapdája”), akkor számot kell vetni a szintváltás kemény előfeltételeivel. A mi térségünkben az európai normák szerinti fejlettség elérésére már van példa: a szlovén, cseh, észt eset. Néhány más ország is esélyes a belső fejlettségi körbe való belépésre. Hazánk elmúlt évtizedének fejlődése azonban nem ad alapot nagy ambíciókhoz. A szellemi tőke folyamatos akkumulációja, a modern társadalom működéséhez szükséges intézményrendszer (így főként a hatékony és korrupciómentes állam) valamint a meghatározó kereskedelmi-pénzügyi-gazdasági erőközpontokhoz való szerves kapcsolódás: ezek adnak esélyt a felsőbb osztályba lépéshez.

Amit most látunk a magyar politika, iparpolitika ("akkunagyhatalom leszünk") és az EU belső köréhez való viszonyulás ügyében, az nem ad alapot az eddig elért szint meghaladására. Az elkanyarodás, a társaktól való lemaradás hosszú folyamat, néhány év adatával nem dokumentálható, de a 2023-as év nagy valószínűséggel további ütemvesztésünket hozza. A magyar (és a lengyel) újjáépítési program elakadása idején az összes többi új tagállam részesül az újjáépítési támogatásból, a kedvezményes hitelből, és ezzel gazdaságuk új lendületet vehet az egyébként nehéz időkben. Az európai újjáépítési projektből való eddigi kimaradásunk máris veszteség, elszalasztott esély és idő. A dráguló hitelköltségek, kényszerű beruházásleállítások pedig további recessziós hatással járnak. Ezen a helyzeten a politikai ráolvasás ("középhatalommá válunk") és a közepes jövedelmi csapdából való huszáros kitörés ígérete nem javít.

 

Benchmark Bod Péter Ákos: kezelhetetlen gondok lehetnek az uniós pénzek további csúszásából
Bod Péter Ákos | 2023. március 30. 05:47
A korábbi jegybankelnök azt a kérdést járja körbe heti elemzésében, hogy mi történhet a magyar gazdasággal az uniós források tartós kimaradása esetén?
Benchmark Bod Péter Ákos: A trendfordulók nem okoznak mindig válságot, de megviselik a bankok és ügyfelek egészségét
Bod Péter Ákos | 2023. március 23. 05:49
Az elmúlt napok hírei miatt sokan kezdtek aggódni a magyar bankrendszer miatt is, Bod Péter Ákos szerint a magyar gazdaság általános állapota nem kifejezetten jó, de a bankrendszer helyzetét jelenleg nem ez határozza meg.
Benchmark Bod Péter Ákos: Pótolhatja-e az uniós támogatást az FDI? És a vendégmunkás-jövedelem?
Bod Péter Ákos | 2023. március 2. 05:44
A magyar kormány ugye sok mindent ígért az Európai Uniónak, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy ezeket az első adandó alkalommal felrúgja, ha éppen úgy tartja kedve. Így pedig nehéz lesz a befagyasztott uniós forrásokhoz valóban hozzáférni. Bod Péter Ákos elemzéséből kiderült, hogy a kieső brüsszeli pénzeket lehet-e pótolni akár a beáramló működőtőkéből, akár a külföldön dolgozó magyarok hazautalásaiból.
Benchmark Bod Péter Ákos: 2022 az átmenetek éve volt a gazdaságban
Bod Péter Ákos | 2022. december 27. 05:38
A külső körülmények determinálták a magyar gazdaság pályáját, ám közben jelentkeztek a magyar sajátosságok. A növekedési ütem az európai átlagot meghaladta, ám közben a cserearányok erősen romlottak és az egyensúlyi mutatók aggasztó helyzetbe kerültek, így komolyabb kiigazításra volt szükség. A jövő évet stagflációs helyzetből kezdi a magyar gazdaság.
Benchmark Bod Péter Ákos: sérülékeny a magyar gazdaság, de menthetetlen krízisben még nem vagyunk
Bod Péter Ákos | 2022. december 16. 05:42
A közbeszéd is felkapta azt a kijelentést, hogy a magyar az egyik legsérülékenyebb gazdaság a világon. Bod Péter Ákos a politikai és közéleti felhangoktól mentesen szakmai szempontból elemzi, hogy milyen kockázatok láthatók. A jegybank korábbi elnöke írásában azt is feltárja, hogy milyen nehézségekkel nézhet szemben 2023-ban a kormány.
Benchmark Bod Péter Ákos: a magyar bérek alacsonyak és a jövedelmek is, ez a baj
Bod Péter Ákos | 2022. november 7. 05:38
Felhördülést váltott ki a napokban az a kijelentés, hogy a versenyképességünk alapja az olcsó bér, amelyet kiegészíthetünk azzal, hogy a kormány emellett az alacsony adószintet tartja fontosnak. Bod Péter Ákos aktuális írásában azt vizsgálja, hogy ez az állítás megállja a helyét, netán éppen ennek ellenkezője igaz, és az alacsony bérek a leszakadást jelzik.
Benchmark Stagfláció magyar módra - így látja Bod Péter Ákos a kialakult helyzetet
Bod Péter Ákos | 2022. október 14. 05:42
Az infláció már most is fájóan magas, ám a forint gyengülése tovább lendíti felfele a mutatót. Egyelőre nem látszik, hogy mitől állna meg a magyar fizetőeszköz értékvesztése, így pedig a külső ár-környezet normalizálódása ellenére is nagy lesz az inflációs nyomás Magyarországon, véli Bod Péter Ákos aktuális írásában.
Benchmark Bod Péter Ákos: Tényleg itt a Nyugat alkonya? A világgazdasági viszonyokat is felrobbantja a háború?
Bod Péter Ákos | 2022. szeptember 16. 05:27
Sokan és sokféleképpen magyarázzák a háború kapcsán történteket, felemlegetve a Nyugat alkonyát és a Kelet előretörését. Kérdés persze, hogy megváltoznak-e a világgazdasági erőviszonyok a háborútól? Bod Péter Ákos szerint nem attól, és csak lassú változások jönnek.
Benchmark Bod Péter Ákos: Hamarosan tetőzik az infláció? Máshol talán, nálunk nem
Bod Péter Ákos | 2022. szeptember 1. 05:42
A pénzügyi piacokat megrengette az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnökének a jegybankárok kansasi szimpóziumán elmondott augusztus 26-i beszéde. Powell világossá tette, hogy a Fed szerint (is) túl magas amerikai infláció ellen további jegybanki lépéseket tesznek.
Benchmark Bod Péter Ákos: Hat százalékos növekedés vagy recesszió? Mi az igazság?
Bod Péter Ákos | 2022. augusztus 19. 05:19
A héten publikált kiugró növekedést jelző GDP adat kapcsán a kommentárok nem a bővülést méltatták, hanem a veszélyeket ecsetelték. Igen valószínű, hogy az év végén, a jövő év elején visszaesés jön. Bod Péter Ákos szerint a nagy kérdés, hogy átmeneti lesz a recesszió, vagy stagflációra készülhetünk.
Privátbankár
Mfor
Piac és Profit

Munkatársakat keresünk!

Online lapcsaládunk bővítéséhez újságírókat, szerkesztőket keresünk.

Részletek

hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG