“Ez az izraeli kormány nem a mi szövetségesünk” – ezzel a címmel jelent meg egy írás a napokban a New York Times-ban.
Veszélyben az amerikai érdekek
A szerző, a háromszoros Pulitzer-díjas Thomas L. Friedman szerint a jelenlegi izraeli kormány viselkedése, szélsőséges agendája „veszélyezteti az alapvető amerikai érdekeket” a közel-keleti régióban.
„Netanjahu nem a barátunk (…) Ez az ultranacionalista, messianisztikus kormány nem Amerika szövetségese”, fogalmazott.
Friedman úgy véli, hogy a Netanjahu-kormány az első olyan kormány Izrael történetében, amelynek nem az az elsődleges célja, hogy békében éljen minél több arab szomszédjával, hanem az, hogy magához csatolja Ciszjordániát (ezt a területet 1967 óta tartja megszállva Izrael), elűzze a palesztinokat Gázából, és ismét izraeli telepeket hozzon létre ott.
Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew
Mindezzel kapcsolatban érdemes felidézni, amit N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet-szakértő mondott korábban lapcsoportunk műsorában, a Klasszis Klubban: „Ez egy nulla összegű játék”, egy területért folyó küzdelem „a folyótól a tengerig.”
Visszatérve Friedmanre, szerinte az izraeli kormányfő enged kormánya szélsőjobboldali, a „zsidó felsőbbrendűségben” hívő tagjainak annak érdekében, hogy ne buktassák meg őt. Ez ugyanis azt is jelentené, hogy Netanjahunak – akit most miniszterelnökként megillet a mentelmi jog – számos korrupciós ügyben kellene bíróság elé állnia, és börtönbüntetés fenyegetné.
Ráadásul – írja a szerző – a helyzet még rosszabbodhat, Netanjahu ugyanis újabb inváziót tervez a Gázai övezet ellen, és egy kis, a Földközi-tenger és Egyiptom által határolt sarokba terelné a palesztin népességet. Emiatt valószínűleg még több háborús bűn váddal kell majd szembenéznie Izraelnek.
Ráadásul ez a terv, ha valóban végrehajtják, szükségszerűen veszélyezteti majd Jordánia és Egyiptom stabilitását – az elűzött palesztinok tömegei miatt, de akár egyéb esetben is –, márpedig ez a két ország az Egyesült Államok „közel-keleti szövetségi rendszerének két pillére.”
Friedman végül megdicséri az amerikai elnököt, amiért közvetlenül – tehát az izraeli kormány kihagyásával – tárgyalt a palesztin Hamásszal (ennek eredményeként kiszabadult egy amerikai-izraeli túsz), Iránnal (Washington visszautasította az izraeli kérést, hogy segítse az iráni nukleáris létesítmények ellen tervezett légicsapásokat) és a húszikkal. Ráadásul Trump valószínűleg nem fog ellátogatni Netanjahuhoz az e heti közel-keleti útja során.
Szerinte mindezzel azt jelezte az izraeli kormányfőnek, hogy „nem vásárolta meg”, és nem lesz „a palimadara”.
A Financial Times is megkongatta a vészharangot
Az egyik legbefolyásosabb amerikai lapban megjelent véleménycikket azért is volt érdemes hosszabban idézni, mert jól érzékelteti a változást: feszültté vált a viszony az izraeli kormány és az amerikai adminisztráció között, Trumpnak kezd elege lenni régi szövetségeséből, Netanjahuból, és az amerikai véleményvezérek is egyre erősebben kritizálják a zsidó állam jelenlegi kormányát.
És nem csak az amerikaiak: a közelmúltban a vezető európai üzleti lap, a Financial Times drámai hangú szerkesztőségi cikkben kritizálta az izraeli kormányt és a nyugati országok vezetőit.
A Gázai övezet megszállásának és a palesztinok elűzésének a terve mellett azért is bírálta Netanjahu „szélsőjobboldali koalícióját”, mert több mint két hónapja nem enged be segélyszállítmányokat az övezetbe, és ezzel tömeges éhínséget idéz elő.
Ennek ellenére – írja a brit lap – az Egyesült Államok és az európai országok alig ítélik el mindezt. „Szégyellniük kellene magukat a hallgatásuk miatt, és többé nem szabadna engedniük, hogy Netanjahu büntetlenül tegye, amit tesz”.
Az uniós kormányfők közül „egyébként” egyedül Orbán Viktor miniszterelnök fogadta az izraeli kormányfőt hivatalos látogatáson a háború kitörése óta.
A megosztottság jelei
Visszatérve az amerikai-izraeli kapcsolatra, a New York Times egy másik elemzésében is azt állapította meg, hogy Trump és Netanjahu „a megosztottság jeleit mutatják”.
A cikk emlékeztet arra, hogy míg a két vezető februári találkozóján a Fehér Házban még teljes volt az összhang, addig két hónappal később ugyanott az izraeli kormányfő több mint fél órán át csaknem szótlanul ült Trump mellett, miközben az amerikai elnök teljesen más, Izraelt nem érintő témákról beszélt.
„Ez az áprilisi találkozó kihangsúlyozta az egyre növekvő megosztottságot a két férfi között, akik egyre kevésbé értenek egyet több, Izrael biztonságát érintő, kiemelten fontos biztonsági kérdésben.”
Ez a cikk is felidézi, hogy Trump egyelőre elutasította Izrael kérését, miszerint segítsen légicsapásokat végrehajtani Irán nukleáris létesítményei ellen, és ehelyett megbeszéléseket kezdett Iránnal.
Az amerikai elnök múlt héten bejelentette azt is, hogy megegyezett az Irán által támogatott jemeni húszi milíciákkal. Ennek értelmében az Egyesült Államok beszünteti a légitámadásokat a húszik ellen, akik cserében nem támadják az amerikai hajókat a Vörös-tengeren. (Arról nem szóltak a hírek, hogy az Izrael elleni támadásokat is beszüntetik-e.)
Trump lezárná a gázai háborút
És Gáza ügyében is törés mutatkozhat kettejük között. Kezdetben még úgy tűnt, hogy Trump Netanjahu kedvében jár: kilátásba helyezte a palesztinok kitelepítését az övezetből – ez nemzetközi jogba ütközne – és a terület átalakítását a „Közel-Kelet riviérájává”. És nyilvánosan szinte alig kritizálta az év eleji tűzszünet összeomlása után újraindult izraeli bombázásokat és a segélyszállítmányok teljes blokádját.
Az amerikai elnök ugyanakkor továbbra is egy olyan egyezségre törekszik, amely véget vetne a háborúnak: miközben Netanjahu bejelentette a háború kiterjesztésére és a Gázai övezet megszállására vonatkozó terveit, addig Trump küldöttje új diplomáciai lehetőségek után kutatott a béke érdekében.
És a tét nem „csupán” a háború befejezése, hanem az egész régió rövid- és hosszútávú biztonsága, figyelmeztet az amerikai lap.
Elemzők szerint a két vezető számos szempontból hasonlít egymásra: mindketten megosztóak, harcosak és óriási egójuk van. Hasonló politikai támadásokat éltek túl karrierjük során, kifejezetten jó kapcsolatot ápoltak egymással – és kölcsönösen úgy gondolták, hogy ez politikai előnyükre válik.
A kulisszák mögött ugyanakkor már megmutatkoztak a nézetkülönbségek, és összecsapásokra is sor került. Az amerikai lap értesülései szerint Netanjahut például frusztrálják Trump egyes célkitűzései, például az, hogy szeretne megállapodni Iránnal.
Az még kérdés, hogy mennyire fog kritikus hangot megütni az amerikai elnök a gázai háborúval összefüggésben közel-keleti útja során. Az amerikai-izraeli szövetség ugyan aligha van veszélyben, de a zavarokat a kapcsolatban nehéz lenne tagadni.
Az izraeli hadműveletekben, amelyek a 2023. október 7-i, csaknem 1200 halálos áldozatot követelő Hamász-terrortámadás után indultak meg, eddig több mint 52 ezren haltak meg helyi, az ENSZ által is elfogadott közlések szerint. Korábbi adatok szerint az áldozatok kétharmada nő és gyerek.
Izrael hivatalosan nem kommentálta ezeket a számokat, és azt állítja, hogy célja a Hamász felszámolása.
Ember által okozott éhínség
Eközben nemzetközi segélyszervezetek már hetek óta arra figyelmeztetnek, hogy a tűzszünet összeomlása és amiatt, hogy Izrael több mint 70 napja nem enged be segélyeket a területre a Hamász elleni küzdelemre hivatkozva, ismét tömeges éhínség fenyeget az övezetben – és emiatt a még fogságban maradt 23 izraeli túsz élete is fokozottan veszélyben van.
Az ENSZ év eleje óta mintegy 10 ezer akut alultápláltságban szenvedő gyereket azonosított, és hét elején azonnali cselekvésre szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy bírja a blokád feloldására Izraelt.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hétfői közlése szerint az övezetben élő 2,1 millió ember folyamatos élelmiszerhiánnyal küzd, csaknem félmillió embert pedig „éhség, akut alultápláltság, éhezés és betegség” sújt.
A WHO szerint „ez a világ egyik legsúlyosabb, jelen időben kibontakozó éhínsége.”
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
Az Integritás Hatóság közzétette a legmagasabb kockázatú vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyek listáját csütörtökön a honlapján. 
