Pekingben és Moszkvában pezsgőt bontottak a vasárnapi EP-választás eredményeit látva. A kínai kommunista párt szócsöve így ír: „A választási eredmény az európai közvélemény tiltakozásának tekinthető a brüsszeli, „a köznéptől elszakadt elit” és a nemzeti kormányok ellen, mivel úgy vélik, hogy a hivatalban lévő tisztségviselők számos területen - többek között a gazdaság és az orosz-ukrán konfliktus terén - kudarcot vallottak. Ha Marine Le Pen szélsőjobboldali francia vezető parlamenti többséget szerez, akkor Macronnak kevés befolyása marad a belügyek felett, és ez fordulópontot jelentene az európai politika számára, amely a szélsőjobboldali korszakba lépne”.
A Reuters beszámolója szerint „az orosz politikusok kárörvendenek, miután Macron elnök és Scholz kancellár pártjai súlyos vereséget szenvedtek az európai választásokon, és a Kreml szerint a populista jobboldali pártok erősödnek az EU-ban. Annak ellenére, hogy az Európa-pártiak egyelőre megőrizték vezető pozíciójukat, idővel a populista jobboldali pártok a sarkukra fognak lépni” – állította Putyin szóvivője. Dmitrij Medvegyev, a Biztonsági Tanács helyettes vezetője szerint a választások eredménye részben annak köszönhető, hogy Macron és Scholz „alkalmatlan politikájukkal” támogatják Ukrajnát az Oroszországgal vívott háborúban”.
Kijev aggódhat
Valóban, egyszerűen tagadhatatlan Scholz és Macron pozíciójának jelentős gyengülése - ami különösen Kijevben kell, hogy megkongassa a vészharangokat. Az amúgy sem túl jó állapotban lévő Párizs-Berlin tengely valószínűleg teljesen megszűnik Európában mozgatórugónak lenni, miközben Scholz és Macron kínlódva ülik ki a hátralévő hivatali idejüket. Ez nemcsak az uniós struktúrák sürgősen szükséges reformja szempontjából pusztító, hanem Ukrajna számára is fenyegető.
Macron, aki eddig hangosan kiállt az Oroszország által megszállt ország mellett, a jövőben valószínűleg alaposabban meggondolja majd, hogyan fogadja ezt a francia közvélemény. Európa legnagyobb országának kancellárjáról pedig vasárnap kiderült, hogy egy 13,9 százalékos támogatottságú párt támogatottja, amely az SPD részéről 137 éves mélypont.
A két üstökös
A két leszerepelt vezető politikus helyén viszont megjelent két bivalyerős támogatottságú populista, akik látszólag ellentétben állnak egymással, de az elkövetkező években jelentős hatással lesznek az EU irányvonalára. Meloni és Le Pen beváltotta az előzetes, magas elvárásokat és mindketten győztesen kerültek ki a hétvégi választásokból.
Az olasz miniszterelnök pártja a szavazatok 28,6 százalékát szerezte meg, míg a Rassemblement National, Le Pen pártja 31,5 százalékot. Macron sokak megdöbbenésére azonnal új parlamenti választásokat rendelt el.
Meloni és Le Pen politikai karrierje nagy hasonlóságot mutat. Mindkettőjüknek macsó férfiakkal szemben kellett érvényesülniük - Meloninak az azóta elhunyt Silvio Berlusconival, Le Pennek pedig a saját apjával szemben.
Ideológiailag is kevés választja el őket egymástól. „Céljaik nagyon hasonlóak” - magyarázza Marc Lazar, a párizsi Science Po Egyetem professzora a Financial Timesnak. „Mindketten a nemzeti mozgalom meghatározó alakjai akarnak lenni”.
A Meloni-jelenség
Miniszterelnökként Meloni eddig meglepően pragmatikusnak bizonyult. Bár pártja gyökerei az olasz fasizmusban gyökereznek, mérsékelt magatartást tanúsít. Kiválóan kijön Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével; támogatja az Oroszország elleni szankciókat, és még Zelenszkij elnököt is meglátogatta Kijevben.
Meloni az EU-ban a hagyományos konzervatívok és a jobboldali populisták közötti közvetítő szerepben cselekszik. Ezért nemcsak von der Leyennel, hanem Orbán Viktorral is jó viszonyt ápol.
Minden oka megvan arra is, hogy ne rontsa el a viszonyát Brüsszellel. Olaszország ugyanis függ attól a 191,5 milliárd eurótól, amely az EU COVID-utáni gazdasági fellendítési alapjából jár Rómának.
Le Pen más malomban őröl
Le Pen esetében az előjelek teljesen mások. Ő vezeti az ellenzéket, és ezért bátran támadhatja azt, amit ő az európai elitnek tart. De megelégszik azzal, hogy az EU-t szuverén államok közösségévé degradálja, lehetőleg jobboldali irányítással.
Fotó: EPA / Andre Pain
Melonival ellentétben Le Pen nem tud semmi jót mondani az EU Bizottság elnökéről. „Az ő ideje lejárt” - jelentette ki alig néhány hete a választási kampányban. „Ami minket illet, soha - ismétlem, soha - nem fogunk Ursula von der Leyenre szavazni”.
A színfalak mögött Le Pen egy Putyin-szimpatizáns, nem utolsósorban azért, mert pár éve egy orosz bank finanszírozta a választási kampányát. Ukrajna lerohanása óta azonban tartózkodik az orosz elnök nyilvános dicséretétől. Ugyanakkor hevesen követeli, hogy francia fegyverekkel ne mérhessenek az ukránok csapásokat orosz területre.
Orbán játszmája
A jobboldali populisták nem érték el céljukat, az EU aláásását: a centrum bizony kitartott. Összességében azonban elég mandátumot szereztek ahhoz, hogy meghatározzák az EU irányvonalát a következő öt évben.
Ehhez azonban fel kellene oldaniuk nézeteltéréseiket. Mindenekelőtt a két vezető, olasz és francia politikusnak egy irányba kellene húznia. Erre spekulál Orbán Viktor is. A Financial Timesnak azt mondta: „Minden attól függ, hogy Marine Le Pen és Giorgia Meloni együttműködik-e egymással”.
Ennek az együttműködésnek az első tesztjére néhány héten belül sor kerül. Ursula von der Leyen újraindul az EU Bizottság elnöki tisztségének betöltéséért. Bár a Néppárt még mindig a legerősebb frakció az Európai Parlamentben, ez az újraválasztás egyáltalán nem biztos.
Az olasz miniszterelnök döntése ebben a kérdésben döntő lehet. Ha Meloni Ursula von der Leyen mellé áll, akkor rögös kapcsolatok elé nézhet Le Pennel.
Mindössze 1-2 forint a különbség. 
