Válság az EU és Szerbia között: válaszúthoz érkeztek

Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) elnöke egy hete azt nyilatkozta, hogy a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) jövője az EPP-n belül a következő napokban vizsgálat tárgyát képezi majd. Az Európai Parlament plenáris ülése előtt a médiához intézett szavaiban kijelentette, hogy az EPP gondosan figyelemmel kíséri a szerbiai helyzetet és fejleményeket, hozzátéve, hogy a csoport nem vak a legfrissebb szerbiai eseményekre és képekre. Weber elmondta, hogy az SNS tagságának vizsgálata ebben a politikai csoportban a következő napokban fog megtörténni.

Reinhold Lopatka osztrák EPP-képviselő kijelentette, hogy Szerbia kulcsfontosságú EU-partner a Nyugat-Balkánon, és „a jövőjét az Unióban látjuk”, de a tagsághoz vezető útnak a demokrácián kell alapulnia, és „Szerbia jelenleg nem ezen az úton halad”. Vladimir Prebilic, a Zöldek képviselője szerint Szerbia „segítségért kiált”, és hangsúlyozta, hogy az EPP-nek abba kell hagynia Aleksandar Vucic szerb elnök támogatását.

Az SNS 2016 óta az EPP társult tagja, és a legnagyobb európai pártcsalád azóta jó együttműködést ápol a kormánypárttal, annak ellenére, hogy egyes szakértők figyelmeztettek, az legitimálja az SNS demokráciaellenes gyakorlatát.

Az EU végre véget kell, hogy vessen a szerb elnök tekintélyelvű irányvonalának – sürgeti a The Financial Times:

„Az EU és Nagy-Britannia túl sokáig tűrte Vucic rezsimjét. A reálpolitika azt a vágyat tükrözte, hogy Szerbia ne kerüljön Oroszország vonóhorgára. De ez a távolmaradást tiltó megközelítés már nem tartható fenn. Vucicot nagyobb elszámoltathatóságra kell ösztönözni, és valóban tisztességes választásokat kell tartani; ez egyébként is elengedhetetlen az EU-tagság reményéhez. A másik lehetőség az, hogy Szerbia lecsúszik arra az útra, amelyre Grúzia sajnálatos módon rátért, és egy áldemokráciává válik, amelyre az EU-nak nincs befolyása, és amelynek túlkapásaival szemben nem tehet többet, mint tiltakozó nyilatkozatokat ad ki.”

Válaszúthoz érkezve

Valóban úgy tűnik, Szerbia kormánya döntő fordulóponthoz érkezett az ország belpolitikai válságának kezelésében és az EU-hoz való csatlakozásának megtervezésében. Október 29-én az Európai Bizottság várhatóan bemutatja az éves bővítési csomagját, amely tartalmazni fog egy jelentést Szerbia csatlakozási útjáról.

Néhány nappal később, november 1-jén országszerte nagyszabású tüntetésekre számítanak a tragikus építési katasztrófa első évfordulója alkalmából, amely folyamatos országos tiltakozásokat váltott ki. Mindkét dátum fordulópontot jelent ebben a válságban, amely sokkal több politikai figyelmet érdemel, mint amennyit eddig kapott.

A Vucic-kormányzat most teszteli EU-s partnerei reakcióit – és saját rendőrparancsnokainak lojalitását –, mielőtt nagyobb, ambiciózusabb és keményebb fellépésre lépne a tüntetésekkel szemben.

A széles körű elégedetlenség okai

Miközben Szerbiában a nyár után is folytatódnak az országos tüntetések, a kormány megváltoztatta megközelítését, és növeli az őrizetbe vételek számát és az erőszak alkalmazását. Augusztusban közel két hétig teljes erőbedobással vetettek be rohamrendőröket a tüntetők ellen, akiket az ország kormányzó pártja, az SNS által szervezett huligánok is megtámadtak.

Augusztus 12-én az erőszak alkalmazása fokozódott, amikor a tüntetések az SNS irodái elé költöztek Újvidéken, Szerbia második legnagyobb városában, ahol 2024 novemberében egy vasútállomáson történt az a tragikus építkezési katasztrófa, amely 16 ember életét követelte, és amely elindította ezt a diákok vezette tiltakozó mozgalmat. A fiatal tüntetők kezdetben a tragédia teljes körű kivizsgálását követelték, amelyet az SNS – a több mint egy évtizede a szerb politikát uraló párt – uralma alatt kialakult korrupció és az állam kudarcának okának tekintettek.

A generációváltást mind a fókuszban, mind az értékekben jelezve ezek a követelések szélesebb körű, előrehozott választások iránti felhívássá radikalizálódtak, amelyeket a kormány kategorikusan elutasít.

A populista Vucic kormánya az augusztusi megtorlás közepette a tüntetőket külföldi szereplők által felbújtottnak és a káosz, valamint az erőszakos konfrontáció okozójának ábrázolta. Egyrészt ez a kormány kísérlete volt arra, hogy gyengítse a közvélemény szimpátiáját a tiltakozó mozgalommal szemben, és igazolja a kemény fellépést.

Másrészt a külső reakciók tesztelésére is sor került: nevezetesen, hogy Szerbia nyugati partnerei – különösen az EU-ban élők, akikhez a kormány továbbra is állítása szerint csatlakozni kíván – milyen mértékű elnyomást fogadnának el továbbra is? A kormányzat elnyomó intézkedéseit úgy időzítették, hogy kihasználják a nyári szabadságokat és az alaszkai Trump-Putyin csúcstalálkozót, amely elvonta a nemzetközi figyelmet.

Bár az EU fővárosaiból és a médiából érkező kritikus reakciók meggyőzték Vucicot, hogy csökkentse az alkalmazott erőszak mértékét, a helyzet továbbra is törékeny. Szeptember 5-én ismét erőszakos összecsapások törtek ki, a rohamrendőrség több letartóztatást hajtott végre és túlzott erőszakot alkalmazott, többek között láthatósági mellényt viselő újságírókkal szemben is.

Az elnök legitimációs válsága

Tizenhárom évnyi uralom után először az SNS – Aleksandar Vucicot is beleértve – választási szempontból sebezhető. A Kutatási, Átláthatósági és Elszámoltathatósági Központ (CRTA) legutóbbi közvélemény-kutatása szerint az elnök támogatottsága az egy évvel ezelőtti 55 százalékról körülbelül 40 százalékra csökkent.

Az adatok szerint a szerbek 53,5 százaléka úgy véli, hogy országa rossz irányba halad, míg mindössze 33,5 százalékuk optimizmust mutatott a jövőjével kapcsolatban.

Ez a közvélemény-kutatás a változás iránti növekvő étvágyat is jelezte. A válaszadók mintegy 55 százaléka támogatta a születőben lévő „diákjelölti listát” – egy heterogén koalíciót, amely professzorokból, diákokból, szakszervezetekből, gazdálkodókból és szakértőkből áll –, szemben a Vucic SNS körüli koalícióját támogató 42 százalékkal.

Június elején az SNS szűk győzelmet aratott két kis település, Zajecar és Kosjeric időközi választásain. A kormánypárt azonban csak az állami és pénzügyi erőforrások teljes mozgósításával érte el ezeket a győzelmeket, és számos szabálytalanságról számoltak be a választási folyamat során.

Az ilyen eredmények arra emlékeztetnek, hogy még a kormánypárt védekező álláspontja ellenére is hatalmas vagyonnal rendelkezik. Ezek közé tartoznak a kampányfinanszírozások, a helyi struktúrák feletti ellenőrzés és számos más hatalmi eszköz az egész országban.

Korlátozott cselekvési mozgástér

Formálisan az SNS továbbra is elkötelezett az EU-csatlakozási folyamat mellett, amelyre a külföldi befektetők és nyugati partnerek megnyugtatása érdekében támaszkodik. A közelmúltig a kormánypárt a gazdasági növekedés (átláthatatlan új beruházásokkal támogatott) és a fokozott nacionalizmus mantráival igyekezett megszólítani szavazóit. De ha most még továbbmegy a demokratikus normák teljes körű megfordítása felé, az gyakorlatilag megfojtaná egy kis integrált gazdaság EU-csatlakozását, amely az EU kereskedelmétől és tőkéjétől függ.

Ráadásul egy ilyen lépés Belgrádot az egész törékeny régió EU-bővítésének megrontójává teheti, Oroszország kezére játszva. Moszkva kezdettől fogva a szerb diáktüntetéseket egy újabb, Nyugatról szervezett „színes forradalom” kísérleteként állította be. Időközben ez lett a hivatalos narratíva Belgrádban is, amely a kormányzati propagandát vezérli.

A geopolitikai egyensúlyozás 

A globális színtéren növekvő hatalmi rivalizálás és Oroszország háborúja Ukrajna ellen Európában nagyobb mozgásteret teremtett a regionális és közepes méretű országok, mint például Izrael, Törökország és Azerbajdzsán számára.

Vucic elnök ügyesen kihasználja ezt a teret Szerbia számára, ügyelve arra, hogy minden érdekelt félnek kínáljon valamit, de ami a legfontosabb, hogy senkinek se adjon túl sokat.

Geopolitikailag az óvatos „nyugati szerepvállalást” – beleértve az EU-csatlakozási folyamatot és az Egyesült Államokkal és a NATO-val fenntartott stabil kapcsolatokat – egy többvektoros külpolitikával ötvözi, amely az Oroszországgal és Kínával fenntartott jó kapcsolatok fenntartására támaszkodik, folyamatos „fedezeti” és egyensúlyozó intézkedésekkel, hogy mozgásteret biztosítson.

Brüsszel és Párizs továbbra is stabilizáló tényezőnek tekinti Vucicot az EU perifériáján fekvő ingatag régióban, amely még törékenyebbé válik az Egyesült Államok elidegenedése alatt, és a helyi erős emberre támaszkodik, hogy továbbra is lőszert szállítson Ukrajnának, vagy fejlessze a lítiumbányászatot.

Egy olyan időszakban, amikor az európai diplomaták sürgősen próbálják enyhíteni az ukrajnai konfliktust, a Nyugat-Balkánon egyre fenyegetőbb válság kezelése sok külügyminiszter számára másodlagos szempont.

De ha Belgrádnak nem sikerül deeszkalálnia a belső válságot, az EU Tanácsa valószínűleg nem fogja jóváhagyni a 3. klaszter, a gazdaság és a belső piac megnyitását – annak ellenére, hogy Szerbia hivatalosan megfelelt a referenciaértékeknek. Ezzel szemben Albánia, amely majdnem egy évtizeddel Szerbiánál később kezdte meg az EU-csatlakozási tárgyalásokat, nemrégiben nyitotta meg ugyanazokat a fejezeteket, amelyek az európai egységes piacba való integrációhoz vezetnek.

Így Brüsszel a saját maga által generált dilemmával szembesül: hogyan folytathatja az EU az országok felminősítését, miközben elmélyíti a szakadékot a Nyugat-Balkán csatlakozási élharcosai és egy olyan regionális hegemón között, amely befolyással bír Szerbia szomszédjainak (különösen a nagyszámú szerb kisebbséggel rendelkező Montenegrónak) a fejlődését is képes akadályozni.

Tekintettel arra, hogy Vucic szeptember elején Kínában részt vett a Nyugat- és liberalizmus-ellenes globális találkozón – ahol kétoldalú találkozókat folytatott a világ legnagyobb autokratáival –, az EU vezetésének komolyabban újra kell értékelnie a tagjelölt országgal kapcsolatos megközelítését.

Ebben az összefüggésben a Bizottságnak határozottabban kellene kihasználnia a Nyugat-Balkánra vonatkozó növekedési tervében Szerbiának elkülönített 1,6 milliárd eurós finanszírozást. A közelmúltbeli erőszakos fellépéseket követően Brüsszelnek minden további kifizetést hiteles demokratikus reformokhoz kell kötnie – és kerülnie kell a források felszabadítását, ahogyan azt júliusban tette.

A Nagyító rovatunk többi   cikkeit itt olvashatják.