A metán éghajlatváltozásra gyakorolt közvetlen hatása 82,5-szer nagyobb, mint a szén-dioxidé. Ez azért jelentős probléma, mert vannak olyan ipari tevékenységek, köztük a szénbányászat, amely hatalmas mértékben növeli a légkörbe jutó metán mennyiségét. A szénbányákból a kitermelés során, és azt követően is metán szivárog a légkörbe, ami nagyságrendileg akkora hatással van az éghajlatváltozásra, mint az EU teljes károsanyag kibocsátása összesen. A szénbányákból több metán szivárog, mint amennyit a gázipar vagy az olajipar kibocsát, a széntüzelés visszaszorítása ezért duplán előnyös környezetvédelmi szempontból.

A Nemzetközi Energia Ügynökség becslése szerint az elmúlt években körülbelül évi 44 millió tonna metán szivárgott ki a szénbányákból. A szénbányák rövid távú éghajlati hatása eszerint évente 3630 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával egyenértékű. Hogy érezzük, mekkora ez a mennyiség: nagyobb, mint a világ hajózásból és légi közlekedéséből származó teljes CO2 kibocsátása együttvéve.

A metán beágyazódik a szénrétegekbe és az azt körülvevő kőzetrétegekbe, és a bányászati folyamat közben, de még jóval utána is szivárog onnan.

A Nemzetközi Energia Ügynökség adataira támaszkodva az Ember energetikai agytröszt számításai szerint a négy legnagyobb kibocsátó ország – Kína, Oroszország, Indonézia és India – felelős a világ szénbányákból származó metánkibocsátásának 79 százalékáért, ami nagyjából 34 millió tonna. A kibocsátás több mint 95 százalékáért pedig mindössze 9 ország felelős. A más forrásból, például a szénbányászaton kívüli energiaszektor, a hulladékgazdálkodás és a mezőgazdaság metánkibocsátásához viszonyítva a legmagasabb arányú a lengyelországi szénbányák kibocsátása, ezt követi Dél-Afrika, Kína, Ausztrália, Indonézia, Kazahsztán, Oroszország, India és az Egyesült Államok.

A Nemzetközi Energia Ügynökség „2050-re nettó nulla” című elemzése szerint a szénbányák metánkibocsátásának 2030-ig 75 százalékkal kell csökkennie ahhoz, hogy az 1,5 Celsius-fokos felmelegedési határ tartható legyen.

A metánkibocsátás visszafogása a leghatékonyabb eszköz, amellyel rövid távon lassíthatjuk az éghajlatváltozást, ebben pedig a szénbányák metánkibocsátásának csökkentése létfontosságú szerepet játszik.

Ez a szénfelhasználás gyors csökkentésével, a leginkább szivárgó bányák elsőnek történő bezárásával, valamint a bányászat közbeni és utáni szivárgások minimalizálását célzó technológiák alkalmazásával érhető el.

A szénbányák metánkibocsátásának 27 százaléka a kohászati szén kitermelése során keletkezik – szemben a termikus szénnel –, így a széntüzelésű erőművek célbavétele önmagában nem jelent megoldást. Mivel az acélipar számára hosszabb időbe telik lemondani a szénről, mint a villamosenergia-ágazatnak, ezért a kohászati szénre vonatkozó stratégiának – az Ember kutatói szerint – nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a kibocsátáscsökkentő technológiákra.

Az Európai Unió példát mutathat a szénbányák metánszivárgásának megállításában – a kutatások ugyanis azt mutatják, hogy az unióban a szivárgások 70 százaléka a lengyelországi szénbányákból származik. Az Ember szakértői az Európai Bizottsággal együttműködve kidolgoztak egy metánstratégiát, amely jelentősen csökkenteni fogja ezeket a szivárgásokat.

A meglévő szénbányákból származó kibocsátások csökkentésére léteznek bevált, költséghatékony technológiák.

A szénbányák metánkibocsátásának csökkentésére irányuló leghatékonyabb beavatkozás a bánya típusától függ.

Az aktív bányákból származó metánszivárgás úgy csökkenthető a leghatékonyabban, ha felhagyunk a bányászattal, és tiszta energiaforrásokra térünk át. Ez persze nem mindig lehetséges. A föld alatti szénbányák biztonsági okokból jelenleg is kezelik a metánszivárgást. Ezeknél a bányáknál a meglévő technológiák kisebb fejlesztése elegendő ahhoz, hogy nagymértékben csökkenthető legyen a légkörbe kerülő metán mennyisége.

Külszíni fejtés esetén a bányászat megkezdése előtt metánelvezető csatornák fúrásával kitermelhető a szénrétegben felgyűlt metán.

Amennyiben egy elhagyott bánya nem megfelelően lett lezárva, úgy abból beláthatatlan ideig szivároghat a metán. Azonban ilyen esetekben is jól meghatározható pontokon, például a szellőzőknél és a korábbi nyomáskiegyenlítőknél történik a szivárgás döntő része. Ezeknél a bányáknál is közel nullára csökkenthető a metánszivárgás, ha a bányát vízzel elárasztják, megfelelőképpen lezárják, vagy kitermelik az ott lévő metánt. A bányából összegyűjtött metán pedig áramtermelésre hasznosítható.