7p

Túléli Budapest a következő öt évet is kormánytámogatás nélkül?
Milyen kapcsolatot lehet kialakítani a Fidesszel, Magyar Péterrel és Karácsony Gergellyel?
Online Klasszis Klub élőben Vitézy Dáviddal!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2024. november 13. 16:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

"Van-e monetáris politikai megoldás az energiaárak (átmeneti) robbanására?" – teszi fel a kérdést Bod Péter Ákos. Ez már csak azért is fontos, mert a jegybankok szerint a megugró infláció első számú okai a felrobbanó energiaárak.

A kérdés nem elvont, távolról sem akadémiai jellegű. Európában – sőt a világ legtöbb részén, más és más mértékben – az a feladat áll a gazdaságpolitika intézői előtt, hogy megfékezzék az évtizedek óta nem látott mértékű inflációt. Ehhez pedig vannak eszközei a jegybankoknak, a monetáris hatóságoknak. Csakhogy az 1970-es évek olajválságai azt is megmutatták, hogy a nagy kamatemelés, mint az infláció elleni küzdelem legfőbb tankönyvi eszköze, recesszióba sodorja a gazdaságot. A visszaesés nyomán valóban lefékeződik az általános árnövekedés, valamint a termelés és fogyasztás csökkenése miatt kevesebb lesz az energiafogyasztás – de ez roppant nagy ár.

A nyugati országokat sújtó korábbi recessziók egyik tanulsága az, hogy a jegybanki szigorítás következtében túl sokan vesztik el a munkájukat ahhoz, hogy a nyersolaj importja és hazai felhasználása érdemben csökkenjen. Létezik tehát monetáris politikai eszköz, csak az túlságosan tompa, roncsolja a gazdaság, társadalom szövetét.

Akkor inkább hatósági árakkal fékezzék meg az áremelést? Vagy elégséges arra várni, hogy a megemelkedett árakra gyorsan reagál a kínálati oldal?

Az árrögzítésnek csak akkor van értelme, ha a megugró piaci árak átmeneti jellegűek, és a keresleti-kínálati viszonyok ideiglenes zavarai, a szereplők pánik-reakciói miatt álltak elő. A professzionális árhatóság elvileg képes úgy modellezni a tényleges gazdasági viszonyokat (a kereslet tartós mértékét, a kínálati oldal képességét), hogy mintegy leképezi a tartós piaci egyensúlyt, majd az így számított egyensúlyi árat hirdeti meg hatósági árként vagy ár-maximumként. A gyakorlat persze mindig haloványabb az elméletnél; az árhatóság is csak egy bürokrácia, és a politikai irányítás alatt állva, ki van téve a napi hatalmi megfontolásoknak.

Politikailag az árstop jóval kényelmesebb megoldás, mint gazdasági döntést hozni. Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Politikailag az árstop jóval kényelmesebb megoldás, mint gazdasági döntést hozni. Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Az igazán súlyos gond abból fakad, ha az állami árszabályozás elszigeteli a gazdasági szereplőket, az embereket a valóságtól. Állami szubvenció közbeiktatása esetén marad ugyan a régi ár, viszont a vevő nem érzi a nyomást, ami a racionális cselekvését felerősítené, és annak nyomán kevesebbet használna a társadalom számára sokkal többe kerülő energiából.

Ez a dilemma nem sajátosan magyar. Nálunk azonban a „rezsicsökkentés”, azaz az alapvető szolgáltatások hatósági árassá tétele, majd a motorüzemanyagok, kiválasztott élelmiszerek ármaximalizálása miatt a mesterséges, hatósági áras termékkör a teljes lakossági fogyasztási kosárnak már az egynyolcadát teszi ki. A másik sajátosság a profi árszabályozási intézmény hiánya: a konkrét intézkedések („visszavinni a bolti árakat az október 15-i mértékre”, a 2014-es rezsitarifák állandósítása 2022-ig) nyilvánvalóan improvizációk, nem támaszkodnak árhatósági szakmai háttérre.

Az a döntés, hogy a magyar árrögzítéshez most nem nyúl a kormány, hanem kitolja július 1-ig, ismét csak a politika primátusának újabb bizonyítéka. A miniszterelnöki indoklás („a háború el fog húzódni, az energiaárak magasan maradnak”) ugyanis pontosan az ellenkező döntést sürgetné. Ha ugyanis valamelyik erőforrás tartósan drága az országnak, akkor értelmetlen mesterségesen olcsóbban tartani a felhasználók számára.

Nincs más mód, mint ráengedni a gazdaságra a megnőtt piaci árakat? Ahol ezt teszik, ott hirtelen felfut az infláció, ami politikai gond.

Ám az új relatív árak jelzik az ésszerű viselkedés irányait: tessék kevesebbet használni, helyettesíteni, befektetni minél előbb az energiatakarékosságba. Az áremelkedés viszont valóban súlyos teher a leginkább érintetteken, a törékeny anyagi helyzetben levőkön. Azokon azonban az állami költségvetés eszközeivel lehet segíteni. Érdemes ehhez rápillantani a német kormány minapi döntéseire.

Christian Lindner pénzügyminiszter bejelentése szerint minden bejelentett, adófizető munkavállaló kap egyszeri 300 eurót az energiakiadásai enyhítésére. Emellett megemelik a családi pótlékot egyszeri 100 euróval. A közvetlen transzferkifizetéseken túl a szövetségi kormány három hónapra csökkenti az üzemanyagokra kivetett jövedéki adót. Az energiatakarékossági csomag részeként júniustól három hónapon keresztül a korábbi havi bérletárak harmadát kell fizetni a helyi és regionális tömegközlekedésben. Ezek nem ördöngös ötletek, előre kalkulálható mértékben és nem túlságosan jelentősen terhelik meg a német költségvetést, viszont gyors átmeneti segítséget nyújtanak az érintetteknek.

Más vonatkozású, de ide is tartozó ügy, hogy 100 milliárd eurós garanciaalapot hoznak létre az ukrán háború miatt veszteséget szenvedő németországi cégek megtámogatására. A pénzügyminiszter bejelentetése szerint újabb 5 milliárd eurót irányoznak elő az Ukrajnából érkező menekültek ellátására, és további összegeket fordítanak humanitárius segélyre.

Ezek és egyéb kiadási tételek miatt az idén 140 milliárdos nettó adósságnövekedés várható Németországban. A januári előrejelzéssel szemben 2022-re immár nem 3,6 százalékos gazdasági növekedést terveznek, csupán 2,2 százalékot. Megjegyzendő, hogy hasonló mértékű ütemcsökkenéssel érdemes számolni a hasonló helyzetben levő, az ukrán háború következményeinek erősen kitett más európai országokban is, így Magyarországon is.

Végül tehát: akkor nem is érdemes szigorítani a monetáris kondíciókon? A gazdaságelmélet és az utóbbi időszak gazdaságtörténeti tapasztalatai alapján a válasz árnyaltabb az igen/nem opciónál. Ahol az árak növekedése a fogyasztói kosár legtöbb tételét érinti, vagyis valóban a fizetőeszköz vásárlóerejének általános (és folyamatos) mérséklődése következik be, ott a monetáris politika a maga eszközeivel köteles fellépni a pénzromlási ütem megfékezéséért. Már azért is, mivel az inflációs várakozások beépülnek a gazdasági szereplők árazási, ár-elfogadási, bértarifa-döntéseibe, és minél később szigorít a központi bank, annál jobban elhúzódik az inflációs hullám, és annál költségesebb visszavinni az árszintet a tolerálható mértékre.

Ez a magyar eset. Azzal, hogy a kormány most a nem-döntés mellett döntött az árkorlátozás továbbvitele ügyében, az infláció egy jelentős részét elfojtott inflációvá konvertálta, és ezzel csak elnapolta a realitások felszínre kerülését. Ezzel egyidőben tovább terhelte az állami költségvetést, hiszen a ténylegesen megdráguló energiabeszerzés és a mesterségesen mélyen tartott kiskereskedelmi ár közötti hatalmas különbség különféle csatornákon átkerül a központi költségvetésbe. A megnőtt adósság finanszírozása, amint ezt már többször tárgyaltuk, kiadási többletet jelent majd a költségvetés számára, az pedig későbbi adóteher-növelést tesz szükségessé.

Ide kapcsolódnak az említett német gazdaság- és társadalom-segítő program pénzügyi következményei. A megnövekvő kiadási tételek, valamint a védelmi költségvetés jelentős megemelése nyomán nagyobb lesz a német állam finanszírozási szükséglete. Ez egyben az európai trend. Következésképpen a már megindult európai kamatemelkedési irányzatnak a folytatódásával kell számolnunk. Figyelemre méltó, hogy milyen érezhetően emelkednek csupán egy hónapos távon is a referencia-kamatok.

Állampapírok referenciahozamainak alakulás néhány országban. Forrás: MNB, ábrakészlet, 2022 április
Állampapírok referenciahozamainak alakulás néhány országban. Forrás: MNB, ábrakészlet, 2022 április

Immár a 3, 5, 10, 15 éves lejáratú német állampapír (Bund) hozama is pozitív tartományban van, és a március 23-i állapothoz képest az 2022. április 20-i szint minden bemutatott ország esetében érezhető emelkedést mutat. A folyamat minden bizonnyal tovább halad. A hosszabb lejáratoknál (3–15 éves kötvényeknél) az emelkedés a piaci tényezőknek tudható be, a rövidebb (egy, két éves vagy éven belüli) lejáratokon a jegybanki kamatemelés hatása is erős. A jegybankok pedig az inflációs hangulat kialakulása esetén nem is kerülhetik el a monetáris kondíciók szigorítását.

Az energiaárak ügye azonban csak monetáris eszközökkel nem kezelhető; adózási, jövedelempolitikai és kínálati oldali támogatást igényel. Az árak befagyasztása azonban struccpolitika.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Benchmark Bod Péter Ákos: A gond nem a recesszió, hanem ami megelőzi és követi
Bod Péter Ákos | 2024. november 1. 05:44
Az idén nem jött olyan egyszeri brutális fordulat sem a világban, sem a hazai gazdaságban, amely joggal tenné zárójelbe az eredeti, irreálisan magasra emelt állami tervadatot. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Az amerikai választás kimenetelének közvetlen gazdasági hatásai
Bod Péter Ákos | 2024. október 18. 05:41
Az Egyesült Államok jelentős világgazdasági súlya – ami nagyjából egyenlő az EU és Kína együttes részesedésével –, valamint amiatt, hogy a dollár még mindig a globális kulcsvaluta, ami a tengerentúlon történik költségvetési, monetáris ügyekben, az azonnal és közvetlenül kihat a világ többi részére. Ebből az aspektusból kell vizsgálni, milyen gazdasági következményei lehetnek annak, ki győz majd a november 5-ei elnökválasztáson: Kamala Harris vagy Donald Trump. 
Benchmark Bod Péter Ákos: A járműipar már rég nem Európa motorja – és nálunk?
Bod Péter Ákos | 2024. október 11. 05:43
A hét hírei között vezető helyen állt, hogy az EU többségi szavazással elfogadta az Európai Bizottság előterjesztésében a kínai elektromos autók importjára kivetett „súlyos büntetővámokat”. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Múló pánik a piacokon, vagy a sebezhetőség jele?
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 16. 05:43
Nagyon ráijesztett a gazdasági szereplőkre a hirtelen jött pénzpiaci válság. Egy hét alatt hatalmas fordulatok következtek be: a japán jegybank váratlan július 31-i kamatemelése nyomán három munkanapon belül a S&P500 index 6 százalékot esett, a Nasdaq100 több mint 8, a Nikkei225 pedig egyenesen 20 százalékot.
Benchmark Bod Péter Ákos: Az orosz és az ukrán gazdaság a háború harmadik évében
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 9. 05:42
Amikor Ukrajna, Oroszország állapota a téma, a világot érthetően elsősorban a háborús fejlemények érdeklik. Ezekhez képest másodlagos, hogy a 2022. februári orosz invázió után hogyan alakul a közvetlenül érintett két ország makrogazdasági pályája. Kevesen gondolták volna (legkevésbé a hadüzenet nélküli frontális támadást elindító orosz politikai és katonai vezetők), hogy így elhúzódik a háború. Most már középtávúnak számító időtartam statisztikai adatait tanulmányozhatjuk.
Benchmark Bod Péter Ákos: Gazdasági ütemvesztés – amit tudunk, és amit sejtünk
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 2. 05:44
Az év második negyedéves gazdasági növekedési teljesítményéről közzétett első KSH-becslés kellemetlen meglepetést okozott, noha az eddig megismert ipari, kiskereskedelmi részadatok alapján már lehetett észlelni, hogy nem húz a gazdaság.
Benchmark Bod Péter Ákos: Back to the EU? Tényleg helyrehozza az új brit kormány a Brexitet?
Bod Péter Ákos | 2024. július 19. 05:43
Nem. De bizonyosan nem maradnak a mai szinten a brit-EU kapcsolatok. Mindkét oldalon sokat lehet nyerni aprólékos, technikai, az üzleti és a mindennapi ügyeken sokat segítő változtatásokkal.  
Benchmark Bod Péter Ákos: Az államháztartás tartós és nagyarányú megborulása előbb-utóbb megbosszulja magát
Privátbankár.hu | 2024. július 11. 10:17
Lapcsoportunk állandó szerzője, a volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár a friss inflációs adat és a GDP fél százalékára rúgó mostani megszorító csomag apropóján ragadott tollat.
Benchmark Bod Péter Ákos: Hova ment el a rengeteg pénz?
Privátbankár.hu | 2024. június 20. 09:04
Az MNB szerint két korábbi elnöke félrevezető állításokat fogalmazott meg a jegybank veszteségéről és annak finanszírozásáról. Az egyik érintett, lapunk állandó szerzője írása.
Benchmark Bod Péter Ákos: A kampánynak végre vége – a gondok maradtak
Bod Péter Ákos | 2024. június 14. 05:43
A hirtelen felizzó közéletben magáról a gazdaságról nem sok szó esett, holott igen ellentmondásos, gazdasági kockázatokkal teli esztendő derekán vagyunk. 
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG