Milyen nyugdíjkötvény lenne a legjobb Magyarországon?

Arannyal fedezett német záloglevél 1924-ből. Pedig jó ötletnek tűnt. (Fotó: Eidenpenz József)

A múlt héten Varga Mihály miniszter arról beszélt, hogy nyugdíj-előtakarékossági kötvényt készítenek elő a lakosság számára. A részletekről keveset tudni, de azt mondta, “államadósság-kezelés részévé” tennék az előtakarékosságot, így csakis állampapírról lehet szó. Szerinte olyan kötvény kell, amit “picivel kedvezőbb és jobb hozamokkal tudnak a takarékoskodók nyugdíjas korukban visszaváltani, vagy éppen a járadékait élvezni”.

Kérdés, mihez képest. Olyan lényeges részleteket tehát, mint kamatozás, futamidő vagy visszaváltási feltételek, adózás, esetleges adókedvezmény, egyelőre nem ismerünk. Az kiderült a nyilatkozatból, hogy a nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz), az önkéntes nyugdíjpénztárak “és egyéb formák” konkurensének szánják.

Fontos, hogy a befektetéshez mikor és hogyan, milyen áron lehet hozzájutni, egyrészt a nyugdíjba vonulás előtt, másrészt a nyugdíjba vonulás után. A leendő kötvényeket a miniszter a Babakötvényekhez hasonlította, megemlítve, hogy azok ellenértékéhez a gyermek 18 éves kora után juthat hozzá.

Bebetonozott kötvények?

Így elképzelhető, hogy csak a nyugdíjkorhatár elérése után lesz elérhető a befektetett összeg, addig “bebetonozódik”. A likviditás, eladhatóság hiánya kellemetlen lehet, ha valaki valamilyen válságba, rossz anyagi helyzetbe kerül, ezt a fajta kockázatot csak komoly kamatfelár mellett érdemes vállalni. (Emiatt nem javasolt számos biztosítási forma sem.)

Milyen egyéb feltételeknek kéne eleget tegyen egy nyugdíjcélú megtakarítás? Először is feltétlenül érje utol a hozama legalább az inflációt, vagyis a pénz őrizze meg értékét, különben az egész értelmét veszti. Aztán lehetőleg minél jobban haladja is meg azt. (Főleg, hogy az infláció számításával kapcsolatban mindig adódnak kételyek, például mostanában a lakhatási, lakásszerzési költségek meredek emelkedése kapcsán.)

Nem árt az adókedvezmény

Nem árt, ha ezt adókedvezmény is kiegészíti, így a bérből és fizetésből élőknek is kedveznének. A lakossági állampapírok tulajdonosi szerkezete állítólag rendkívül koncentrált, magyarul a nagyobb részük a gazdagok, jómódúak kezében van. Egy szja-kedvezménnyel leginkább a középrétegeknek kedveznének. A lakosság minimum harmadát kitevő szegények persze ettől még nem fognak tudni megtakarítani.

Tehát fontos kérdés a hozam, a likviditás. Valamint a kockázat, de a biztonságot, a visszafizetést állampapíroknál nem szokás kétségbe vonni.

Van másik

Ilyen papír azonban lényegében már van, az inflációkövető kötvényeink: a Prémium Magyar Állampapírok (PMÁP), illetve a Prémium Euró Állampapírok (PEMÁP). Ezek beváltak, a lakosság szereti és vásárolja őket, annak ellenére, hogy a három és öt éves futamidő korábban nem volt a kedvencük. (Sokáig három hónapos, esetleg egy éves lekötésekben volt a lakossági megtakarítások zöme.)

A PMÁP és PEMÁP kondíciói (amikről utoljára itt»»» és itt»»» írtunk), legalábbis az infláció feletti kamatfelár ugyan sokat romlott az utóbbi években és emelkedő inflációnál veszítenek vonzerejükből, mégis csekély az esélye, hogy az inflációt ne érnék utol a futamidő alatt. A visszaváltáskor egy százalékot vonnak le, ami nem vészes. Bár jobb lenne, ha kőbe vésnék, és csak jelentős határidő, széleskörű tájékoztatás után lehetne ezt megváltoztatni.

Jó márkanév a nyugdíj

Az államnak három fő érdeke lehet: minél hosszabb futamidejű papírokkal és minél alacsonyabb kamattal finanszírozni az államadósságot, és lehetőleg belföldről. A második feltételt, a kamatot láthatóan feláldozták az utóbbi években a harmadik, a belföldi finanszírozás, a függetlenség oltárán.

Hosszabb futamidőre rávenni a lakosságot valószínűleg egyrészt még magasabb kamattal lehet, másrészt sokat érhet egy jó szlogen is. Például, ha ráírják a kötvényre, hogy “nyugdíj”. A lesz nyugdíjam-nem lesz nyugdíjam kérdése nagyon sok embert élénken foglalkoztat, ez látszik például a nyugdíjtárgyú cikkeink magas olvasottságából is.

Kevés a nyugdíjvita

Mindenki számára könnyű belátni, hogy ha egyre kevesebb a gyerek, a fiatal dolgozó, és azok egy része is külföldre megy, közben pedig egyre több a nyugdíjas, akkor ebből bajok lesznek. Németországban például nyugdíjbizottságot hoztak létre, a koalíciós viták középpontjában állt a kérdés, és szinte minden nap rágódnak a problémán. (Pedig bővül a lakosság a bevándorlás miatt, többek között magyarokkal.) Hivatalos szinten erről közben nálunk még kevés szó esik.

Újrabefektetés és euró

Tehát az új kötvények lehetnének akár az eddigieknél hosszabb futamidejű Prémium államkötvények is, esetleg a Babakötvény egy új verziója. Jó lenne az is, ha a kamatot tőkésítenék, hogy ne kelljen az ügyfélnek folyton annak újra befektetésével bajlódni, mint jelenleg a PMÁP-oknál.

Annak ellenére, hogy az ország eurózónás csatlakozásának már régen nincsen céldátuma, mindenképpen lenne értelme annak, ha a leendő eurókötvényeknek lenne eurós verziója is. Egyrészt fordulhat a szélkakas, válhat még vonzóvá a politikusok és az emberek számára az euró – például ha nagyon meggyengül a forint vagy elszáll az infláció. Korábban sok-sok évig a nemzeti sportok közé tartozott devizában takarékoskodni.

Teremtik a versenyt, vagy megölik?

Másrészt sok jövedelem képződik euróban, esetleg más devizában, hiszen százezrek dolgoznak külföldön. Ezek egy része pedig lehet, hogy nyugdíjas korában haza akar majd jönni, vagy most is itthonról ingázik.

Azt azért még nem árt hozzátenni, hogy itt centralizáció, a piac leépítése, fokozatos kiiktatása folyik. A befektetési alapokat, önkéntes nyugdíjpénztárakat, bankokat már eddig is komoly versenyhátrányba hozta az állam a lakossági állampapírok bőkezű kamatával. Ez a folyamat folytatódna az új kötvényekkel. (Pedig a volt szocialista országokban az állam különösen rossz gazda hírében áll.) Az egyik alapkezelő véleményét a második keretes írásban közöljük.