„Mi a különbség a virtuális bank és az „igazi” bank között?”, kérdeztük a múlt hónapban? A válaszadással akkor Hongkongból indultunk el, induljunk most viszont Kínából! Így viszont a kérdés is egy kicsit más: vajon a közösségi pénzforgalmi szolgáltatás jelenti az új világot? Ahogy látni fogjuk: kiinduló pontunkban, Kínában igen, ugyanakkor a cikkünkben bemutatott magyar pénzügyi szolgáltatási körben nem, de ez nem is biztos, hogy rossz.
Az adatok alapján Kínában mindenképp a közösségi alapon szerveződött fizetési rendszerek adják a forgalom nagyobb részét. Amikor európai szemünkkel a számokra nézünk, kicsit meg kell fogódzkodnunk, hiszen 2017-ben a mobiltelefonnal lebonyolított kínai fizetési forgalom 16,7 billió amerikai dollárnak felelt meg és ez két szolgáltató, a Tencent cég által üzemeltetett WeChat Pay rendszer, illetve az Alibaba cég által üzemeltetett Alipay rendszer között oszlott meg. Ez a szám szinte semmilyen más fizetési volumen adattal nem hasonlítható össze, mivel Kínában a mobiltelefonnal kezdeményezett fizetéseknek egészen más kultúrája alakult ki, mint a világ más részeiben.
Az országban be lett ugyan 2002-ben vezetve a China Union Pay cég által a kártyafizetés, de maga a kártyafizetés kultúrája nem terjedt olyan mértékben el, mint más országokban. Igaz ugyan (kapaszkodjunk ismét meg), hogy ma 4,9 milliárd Union Pay kártya van forgalomban, amivel a rendszer a Visa után a második legnagyobb a világon, de a Union Pay kártyákkal lebonyolított fizetési forgalom a maga 5,15 billió dollárjával a harmada sincs a két mobiltelefonos cég forgalmának.
Amennyiben kicsit szakmai szemmel nézzük a fizetési rendszert, azt azért láthatjuk, hogy a kínai dolgozók legnagyobb része is, csakúgy, mint a világ más országaiban, bankszámlára kapja a fizetését. A 724 millió mobiltelefon-tulajdonos ugyanakkor munkaidőn kívüli ideje jelentős részét kétféle tevékenységgel tölti: vagy kommunikál a WeChat üzenetküldő rendszerén, vagy pedig éppen vásárol az Alibaba rendszerén. Ha pedig már ott van ezeken a rendszereken, miért menjen el máshova fizetni?
A Tecent és az Alibaba vezetői ezeket az igényeket felismerték és pénzforgalmi szolgáltatói licenszért fordultak a központi bankhoz, amit értelemszerűen meg is kaptak és így ki tudták használni a mobiltelefonok számának növekedéséből adódó lehetőségeket, amikre alapozva a fizetési szolgáltatást is működtetni tudják. A fenti forgalmi számokra nézve az is szinte hihetetlen, hogy az Alipay 2010-ben kapta meg a pénzforgalmi szolgáltatói licenszet, a WeChat Pay pedig csak 2013-ban! Azóta viszont sikerült a nagyon hatékony QR-kód alapú azonosítási rendszerrel elérni, hogy az útszéli palacsintázótól az Alibaba web áruházig a két cég rendszerével minden fizetést le lehet bonyolítani akár a cégeknél vezetett pénzforgalmi számlák terhére, akár pedig a fizető fél bankkártyáját a mobiltelefonba integrálva.
|
| Czímer József |
Kicsit visszatérve a „központi bank”-hoz, arra azért figyeljünk fel, hogy bár a közbeszédben, sajtóban csak úgy lazán mobilos fizetésekről szoktunk beszélni, de a két kínai szolgáltató is nagyon szigorú pénzügyi szabályozói engedélyezési folyamaton ment keresztül. Kik ők tehát? Pénzforgalmi felügyeleti engedéllyel működő pénzforgalmi szolgáltatók (nem mobilszolgáltatók!), akik persze nem bankfiókokban, csekkekkel, ATM-eken keresztül, vagy éppen más módon nyújtanak fizetési szolgáltatást, hanem a korszakunkban legkorszerűbbnek mondott mobiltelefonon.
Az ún. mobilfizetésről, illetve annak a lehetőségéről régóta, gyakorlatilag az okostelefonok megjelenése óta beszélünk, de igazán pontos értelmezést ritkán látunk, holott az eredeti kérdésben felvetett virtuális bank, vagy akár a közösségi fizetési rendszerek szempontjából is fontos lenne tudni, van-e olyan, hogy mobilfizetés?
Nos, a válasz sokféle lehet, hiszen kétségtelenül fizetünk, ahogy a kínai példa alapján is látjuk mobiltelefon felhasználásával, de mi is a fizetés során a mobiltelefon szerepe és miért tudjuk ilyen széles körben felhasználni?
Ahogy azt a két kínai fizetési rendszer esetében is láttuk, mindkét cég pénzforgalmi szolgáltatóként működik és e minőségében pénzforgalmi számlát vezet az ügyfelei részére. A kínai állampolgár megkapja a fizetését a szokásos bankszámlájára, onnan pedig azt az összeget, amit a napi élete során el akar költeni, átutalja abba a rendszerbe, ahol azt fel akarja használni. Amennyiben a WeChat Pay-t szokta használni, akkor oda, ha az Alipay-t, akkor pedig oda. Magának a mobiltelefonnak tehát egyrészt az a szerepe, hogy tulajdonosát a fizetési folyamatban azonosítsa, másrészt pedig az, hogy a fizetési megbízást a telefon telekommunikációs lehetőségeit kihasználva eljuttassa a számlavezető rendszerbe.
Az Alipay és a WeChat Pay létrehozói tehát az okostelefont nem a szó „telefon” értelmében használták fel, hanem mint egy számítógépet, amely információkat képes tárolni és felismerni – jelen esetben a QR kódot – és amelyik kommunikálni is tud más számítógépekkel.
Nézzük meg ugyanakkor, hogy mit tudnak a mobiltelefonok Magyarországon? Vajon itt is a kínai közösségi alapú pénzforgalmi szolgáltatók adják-e a nagy forgalmat, vagy valami más a helyzet?
Mint tudjuk, a mobiltelefonok nem az asztali számítógépek operációs rendszereivel működnek, hanem általában, az iPhone-t leszámítva Android rendszerrel, ezért ezeken az eszközökön nem a szokásos programok futnak, hanem az „applikáció” néven elterjedt, mobiltelefonokra optimalizált programok. A világban szinte végtelen számú applikációval találkozhatunk (számítástechnikai értelemben a WeChat Pay és az Alipay is applikáció), de a napjainkban használt applikációk túlnyomó részét a Google Play és az App Store oldalakról tölthetjük le. E két rendszer össze szokta állítani a legkedveltebb letöltések listáját is, így aztán aránylag könnyen megnézhetjük, melyik az a húsz pénzügyi jellegű applikáció, ami Magyarországon leginkább használatos. És ha már megnézzük azt, hogy ezeket az applikációkat mire is lehet használni – ígérem, nem fogjuk mind a húszat elemezni -, akkor teljesen világossá válik az olvasó számára, hogy a mobiltelefon mint eszköz ugyanazt tudja, mint bármely számítógép, csak könnyebben belefér a zsebünkbe.
A magyar bankpiacot ismerve persze természetes, hogy az OTP fő applikációját, az OTP SmartBank applikációt töltötték le a legtöbben. De ki használhatja ezt az applikációt? A válasz egyszerű:
„Az OTPdirekt SmartBank szolgáltatás funkcióit OTPdirekt internetes szolgáltatást már használó ügyfeleink vehetik igénybe” (https://www.otpbank.hu/portal/mobile/SmartBank)
Úgy az App Store, mint a Google listáiból láthatjuk, hogy mind a nyolc hazai nagybank rendelkezik a netbank rendszere mellett mobil applikációval, de a listán láthatjuk a Takarék Mobilbank applikációját is, amely azért érdekes, mert egy applikációval egyszerre szolgálja ki a rendszerhez tartozó mind a tizenkét takarékszövetkezet ügyfeleit is, persze ugyanúgy a netbank szolgáltatásaihoz kapcsolódva, mint azt a többiek esetében láthatjuk.
Nézzünk azért meg a biztonság kedvéért, igaz-e általánosan a netbank–mobilbank párhuzamról való állításunk, lássuk, mint mond erről a K&H Bank:
„a K&H mobilbank azonosítást igénylő funkcióit automatikusan igénybe vehetik a K&H e-bank szolgáltatást használó Ügyfeleink” (https://www.kh.hu/napi-penzugyek/elektronikus-szolgaltatasok/mobilbank)
Láthatjuk tehát, hogy a mobiltelefon lehetőségeit a bankok értékesítési lehetőségeik bővítésére használják fel. Arra, hogy minden ügyfélnek nyújtsák a szolgáltatások elérésének ezt a korszerű lehetőségét, de arra is, hogy elérjék azt a korosztályt, amelyik szinte kizárólag mobiltelefonjával kommunikál a külvilággal.
A mobiltelefon lehetőségeit persze a bankkártya világa is felhasználja. Ha csak a fenti két listába belenézünk, láthatjuk az OTP alkalmazásait a Simple-t, az OTP Szép Kártya applikációt, az OTPay-t, de a listákon van a ma talán legdivatosabb Revolut alkalmazás is. Mindegyik rendszer alapvető jellemzője az, hogy itt a mobiltelefon egy, vagy több bankkártyát helyettesít! Elegánsabban fogalmazva, a rendszer egy virtuális kártyát hoz létre, de azért ha a lényeget látjuk, ez a virtuális kártya egy igazi, fizikai valójában is létező kártya adatait tartalmazza.
Az ilyen rendszerek ugyanakkor nagyon praktikusak, hiszen az ügyfélnek nem kell a bankkártyát magánál tartania, a mobiltelefonján levő megfelelő alkalmazással akár érintős POS-eknél is tud fizetni, sőt ma már a világban olyan ATM-ek is vannak, amelyeknél a kártyát helyettesítő mobillal készpénzt is lehet felvenni.
Érdekességként elmondhatjuk, hogy a sokak által csodának kikiáltott ApplePay fizetési rendszer is ugyanilyen kártyás rendszer, amit az Apple telefongyártó azért rakott a telefonjaira, hogy értékesítési lehetőségeit növelje. Magyarul: ha valaki azokban az országokban, ahol az ApplePay alkalmazható, megveszi a nagyon drága telefont, ha arra felteszi kártyája adatait, fizethet is vele.
Végül egy olyan lehetőségről is beszéljünk, ami a magyar letöltési listákban még nem szerepelhet, de reméljük, hogy 2019. július 1-től valamelyik bank, vagy a bankok közössége megjelenik ezzel a szolgáltatással. Korábban sok cikk jelent meg ebben a sorozatban az azonnali fizetésről, az alábbi példák a már a világon működő 41 rendszerből érkeztek:
A MobilePay Dániából, A Pingit és a Paym Nagy-Britanniából és a swish Svédországból csak négy példa abból a sok-sok P2P fizetési rendszerből, amelyek a mobiltelefonszámok, mint másodlagos számlaazonosítók biztosítanak lehetőséget arra, hogy a bankszámlaszámok (Magyarországon ez 24 karakter!) bepötyögése nélkül, a telefonban tárolt partner mobilszámok egyszerű felhasználásával lehessen átutalásokat a magánszemélyek között lebonyolítani. A lehetőség megteremtésében egyébként a Magyar Nemzeti Bank más utat követett, mint más országok hatóságai, hiszen a másodlagos számlaazonosítók alkalmazásának a lehetőségét már a rendszer beindításakor, azaz a terv szerint jövőre július elsején kell úgy a központi rendszernek, mint az összes pénzforgalmi szolgáltató rendszerének tartalmaznia. Hogy melyik bank fog élni ezzel a lehetőséggel, az még a jövő kérdése.
Mi tehát a mobiltelefon a pénzügyi világban?
Ugyanaz, mint az élet más területein. Egy nagyon sokrétűen felhasználható és igen kicsi számítástechnikai eszköz, amit az okos szolgáltatók felhasználhatnak a meglevő rendszereikhez való kapcsolódásra, de pont a kicsisége adta lehetőségekkel élve nagyon sok új, a felhasználó életét megkönnyítő szolgáltatást is ajánlhatnak a pénzügyi szolgáltatók szolgáltatási palettájukból ügyfeleiknek.
Készítette: Czímer József
Az azonnali fizetési rendszer hazai bevezetéséről sorozatunk eddig megjelent cikkei:
Jó napja volt a forintnak. 
