Sorban állni tíz, húsz órákat egyetlen néma biccentésért? Hát ezek az angolok tényleg hülyék, nem? Nem biztos. Talán még példát is vehetnénk róluk.

Arany, ezüst és réz. Ez volt a fő biznisz évszázadokon át a felvidéki bányavárosoknál, amikben rengeteg magyar kapcsolat van. Olyan is, amire nem is gondolnánk. Szép templomokban, érdekes kastélyokban, jó sörben és kávéban sincs hiány. Világjáró rovatunk ezúttal Felvidékről jelentkezik.

Szeptember elején Prágában 70 ezren tiltakoztak az elszabadult energiaárak és a kormány politikája ellen. Bár a sörfesztiválokon egyelőre telt ház van, a cseh infláció az egyik legmagasabb az EU-ban, és már érezhetően nehezebb kijönni a fizetésből a korábbiakhoz képest, mondta lapunknak egy ottani magyar. Emiatt novembertől maximálják az áram és a gáz árát. Nagyító rovatunkban ezúttal a csehországi mindennapokat vesszük szemügyre.

Koszovóba látogatott a magyar államfő.

Másra csodálkozik rá az ember, ha turistaként érkezik pár napra egy országba, megint másra, ha ott él, netán rokonlátogatóba megy, és sokadszorra látogat oda. Kampók a háztetőkön, illatözön a metróban, csendéletek a vásárcsarnok falán – Világjáró rovatunk ezúttal Rotterdamban járt.

Nagyító rovatunkban ma az új brit kormányfőt, Liz Trusst vesszük górcső alá, akiről a lakosságnak csupán 12 százaléka hiszi, hogy jó miniszterelnök válik belőle. Mind Brüsszelben, mind Washingtonban erős szkepticizmussal tekintenek rá. A legnagyobb bomlasztó erő, amelyet meg kell tanulnia kezelni, Boris Johnson lesz.

Nem sok maradt az ókori Athénból, mégis több, mint egykori legyőzőjéből. És ez talán így is van jól. De akkor most bevált vagy nem vált be a népuralom első híres kísérlete? Világjáró rovatunk az egykor világhódító Athénból jelentkezik.

Az osztrák fővárost nem érdekli a válság: az éttermek és pubok tele, az utcákon béke és nyugalom. A középosztály nem aggódik a számlák miatt. Az e heti Nagyítóban Bécset néztük meg testközelből.

Svédország messze van – talán vannak, akik emlékeznek Újhelyi János 1972-es kiadású könyvére. Akkor tényleg nagyon messze volt, minden értelemben. Ma már – a felszínen legalábbis – nem annyira távoli, és ez a szörnyű orosz-ukrán háborúnak is betudható. Világjáró rovatunkban ezen a héten az egykori (?) skandináv mintaállamba látogatunk el.

Oroszország, Kína, és a többi illiberális autokrácia együtt valóban komoly kihívást jelentene az Egyesült Államok vezette világrendnek. De ki tudnak alakítani valódi együttműködést? A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem. Az amerikai diplomácia pedig hajlandó kompromisszumokra, ha az segíthet egymásnak ugrasztani őket. Jegyzet.

Világjáró rovatunkban ezen a héten arról írunk, hogy a dél-franciaországi Provence nem csak a borról meg a mámorról szól. Persze, lehet élvezni a finom nedűt, de emellett ezernyi érdekesség várja azt, aki nyitott szemmel megy oda. 

Háború, gyilkolás, elszabadult árak, elapadó energiaforrások, megbolondult időjárás – mintha rémálmok sora válna valóra Európában. Az e heti Nagyítóban szemügyre vettük a valóságot, amiben élünk.    

Peruban olyan hatalmas különbségek, sőt ellentétek vannak a tájban, az építészetben, az emberek életszínvonalában, szokásaiban, ételeiben, a városrészek stílusában, mintha nem is egy ország lenne, hanem tucatnyi. Így csak fel-alá utazni is élmény, az út legalább olyan érdekes, mint maga az úti cél. Világjáró rovatunk ezúttal ismét Dél-Amerikából jelentkezik.

Világjáró rovatunkban ezúttal Kambodzsába utazunk, ahol a borzalmas közelmúltat kedves mosolyok fedik el. Úgy, ahogy.

Ér bármit a jog, ha szándék sincs a jogszabályok céljainak elérésére? Aki próbálkozott már szabályok segítségével boldogulni egy kisgyerekkel, az jobban átérezheti, milyen nehéz dolga van az Európai Bizottságnak a magyar kormánnyal. Nagyító rovatunkban munkatársunk azon morfondírozik el, hogy lehetséges-e valódi változást hozó megállapodás a felek között a jogállamisági eljárás ügyében.

Továbbra is toljuk a pénzt Moszkvának, haverkodjunk egy dél-kaukázusi diktatúrával vagy vegyünk gázt aranyáron? Az EU a rossz és a még rosszabb között választhat energiaellátás szempontjából. Fő célja azonban aligha lehet más, mint hogy ne fagyjunk meg télen, és ne rokkanjunk bele az energiaszámlákba. Véleményrovatunkban, a Nagyítóban ezúttal az energia-ellátási dilemmákról olvashatnak.   

Az „istenek szigete” megszédít és megrészegít, megrémít, majd megnyugtat és elhiteti, hogy minden rendben lesz. Világjáró rovatunkban ezúttal Baliról olvashatnak.

Máris belefáradtunk volna a háborúba? Vagy inkább csak túlságosan abszurd az, ami néhány száz kilométerre zajlik tőlünk? Lapunk új véleményrovatában, a Nagyítóban Litván Dániel vall arról, miért nem tudja még mindig felfogni, ami Ukrajnában történik.

Új, Világjáró című rovatunkban ezúttal Litván Dániellel utazunk Szicíliára – vagy valahova, ami bizonyos megfigyelők számára egy festői földközi-tengeri szigetnek látszódhat.

Egy ebéd és egy fél kávé után hat forinttal került többe egy euró. Nem tudtam, hirtelen, mihez kezdjek. Jegyzet. 

Európa megint kezd egy gigantikus fegyverraktárra hasonlítani. Néhány meggondolatlan lépés, és az egész a levegőbe repül. Lapunk új véleményrovatában, a Nagyítóban ezúttal Wéber Balázs veszi górcső alá a kontinens újbóli fegyverkezésének dilemmáját.

A percekből órák lettek, és mi csak üldögéltünk békésen egy autóút szélén a nagy, kék argentin ég alatt, 12 ezer kilométerre Magyarországtól. Világjáró néven új rovatot indított lapunk, amelyben elmeséljük, mit láttunk mi a nagyvilágban. Ezúttal Argentínából és Uruguayból jelentkezünk.

Nagyító néven új rovatot indít lapunk, amelyben kedd esténként egy aktuális külpolitikai történésről mondunk sommás véleményt. Elsőként Káncz Csaba írását olvashatják arról, hogy miközben az éhezés ügyében tett ígéretek felsültek, rongyrázásban nem volt hiány a G7-csúcson, Oroszország és Kína elszigetelése pedig nem sikerülhet a Globális Dél támogatása nélkül.

Emberek egy bárkán élnek öt tyúkkal és mosogató vájdlinggal. Meddig lesz ez így? Világjáró néven új rovatot indít lapunk: elmondjuk, mit láttunk a nagyvilágban. Az első részben kollégánk, Bendl Vera viszi el az olvasókat Vietnámba.

Négy évvel ezelőtt Simicska Lajos látványosan fellázadt az Orbán-rendszer ellen, partizánakciója azonban kudarcba fulladt. Az oligarchát előbb likvidálták, majd szimbolikusan felnégyelték, holttestét pedig kitűzték a vár négy fokára. A politikai összecsapást médiaháború kísérte, amely egy szociálpszichológiai kísérlet részesévé tette a Simicska-médiában dolgozókat. Jegyzet.