Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Meredeken emelkedik napjainkban a geopolitikai hőmérséklet a Fekete-tenger térségében. A Baltikum, illetve Kelet-Európa mellett immár a Fekete-tenger térsége vált ugyanis az Oroszország és az Egyesült Államok közti geopolitikai és hatalmi konfliktus legújabb terepévé. Az ukrán és grúz NATO aspirációkkal, valamint a szervezet hamarosan elfogadásra kerülő új stratégiájával együtt ismét egy forró pont nyílhat meg Moszkva közvetlen környezetében.
Jelenleg zajló hadgyakorlat
A román haditengerészet parancsnoksága alatt március 19-29 között 8 állam 18 hadihajója, 10 vadászgépe és 2400 katonája vesz részt a „Tengeri Pajzs 21” fedőnevű NATO hadgyakorlaton. A résztvevő országok: Lengyelország, Románia, Bulgária, Görögország, Törökország, Hollandia, Spanyolország és az USA. Moszkva a Fekete-tengeri Flottájának mind a 6 tengeralattjáróját a hadgyakorlat térségébe vezényelte.
Lengyelország és Románia 2014 óta versenyez, hogy minél több amerikai katonai képességet tudjon fogadni a NATO bizonytalan keleti szárnyán. Románia mára több amerikai bázisnak ad otthont, miközben vásárolt F-16-osokat és Patriots légelhárító rendszereket is. Legújabb fejleményként az amerikai légierő két hónapja jelentette be, hogy a román Turzii légibázison 90 katonával egy MQ-9 Reaper drón-századot állít fel felderítési feladatok végzésére.
Az amerikai lépések
Figyelemreméltó, hogy az amerikai hadsereg parancsnoksága alatt tervezett idei ’Defender Europe 21’ hadgyakorlat regionális fókusza nem a Baltikumban lesz, hanem a Fekete-tenger térségében. A hadgyakorlaton 26 ország 28 ezer katonája vesz várhatóan részt.
Az Egyesült Államok igazán intenzíven 2016 óta, a Tailored Forward Presence keretében növelte meg jelenlétét a NATO délkeleti szárnyán, kiemelten kezelve a Fekete-tengert. Immár folyamatos váltásokban tartózkodnak az egyszerre akár 96 Tomahawk cirkáló rakétát befogadni képes amerikai rombolók a régióban. A helyzet a legutóbbi, amerikai-török hadgyakorlat keretében februárra olyannyira eszkalálódott, hogy az orosz külügyminisztérium diplomáciai körökben erős megfogalmazású közleményben szólította fel Washingtont a „meggondolatlan kardcsörtetés” felfüggesztésére.
Az ukrán-török tengely
Orosz szempontból további aggodalmat okoz az Ukrán Flotta újrafegyverezési kísérlete nyugati segítséggel. Nem meglepő módon az Egyesült Államok mellett ebben épp az a Törökország a kiemelkedő partner, amely a feszültségeket kihasználva, saját érdekei mentén harmadik erőként szerez geopolitikai és védelmi ipari pozíciókat Ukrajnában. Többek közt az ukrán hajtómű iparban felhalmozott tudást és még meglévő termékeket hasznosítja Ankara saját fejlesztéseiben, míg korvetteket és a Karabah óta hírhedté vált Bayraktar drónokat ad el Kijevnek.
Mindezek kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy Törökország soha nem ismerte el a Krím-félsziget 2014-es orosz annexióját, és azt továbbra is Ukrajna elidegeníthetetlen részének tartja. Mi több, Ankara gyakran fölemeli a hangját a krími tatárok „megfélemlítése miatt az Oroszország által megszállt Krím-félszigeten”. A félsziget eredetileg 1783-ban került orosz fennhatóság alá, miután az 1768-1774 közötti orosz-török háborúban Nagy Katalin cárnő csapatai vereséget mértek az Ottomán Birodalomra.
Sz-500 Prométeusz
Itt ki kell emelni a Krím stratégiai jelentőségét. Magának a félszigetnek a birtoklása lényegében a régió jelentős területeinek kontrollálását teszi lehetővé. Tekinthetjük akár a Krímet Oroszország állandó repülőgép hordozójának, amely mind felderítésben, mind a katonai erő kivetítésében kulcsszerepet tölt be a Fekete-tengeren. A Boszporusz mellett a Fekete-tengeren a második legfontosabb a Krím feletti kontroll, ahogy ezt már a történelem számos példájában láthattuk.
Nem véletlen, hogy az orosz katonai sajtó friss jelentése szerint a vadonatúj Sz-500 Prométeusz lég- és műholdelhárító rakétarendszer első hadrendbe állítása a Krímben várható az idén. Az új rendszer már 2000 kilométer távolságból képes a célok észlelésére és a 40N6M típusú rakétája 400 kilométeres hatótávolságú.
A Krím félsziget orosz védelmét jelenleg a Fekete-tengeri Flotta mellett számos repülőgép század – állományában a Szu-25-től a legmodernebb Szu-35Sz-ig – többrétegű légvédelem – élén az Sz-400 rendszerrel –, valamint Bal, Basztyion, illetve Utyosz partvédelmi rakétarendszerek biztosítják.
De maga az orosz Fekete-tengeri Flotta mind állományban, mind kapacitásban messze elmarad a nagy Északi vagy Csendes-óceáni Flottákhoz képest. A flotta zászlóshajóját adó Moszkva cirkáló 1982-ben állt hadrendbe, míg a Szíriába aktívan közlekedő többfeladatú deszant hajók közül több még a 1960-70-es évek gyártmánya. Majd három évtizednyi hiátus után a 2016-ban átadott Projekt 11356R osztályú Admiral Grigorovics osztályú fregatt volt egyáltalán az az első nagyobb méretű új hajó, amivel frissülhetett a flotta állománya.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
