Napjainkban teljesen természetes az, ha valaki két országban él és dolgozik. Így él barátunk is. Természetesen a külföldi országban is van bankszámlája, mint ahogy Magyarországon is. A banki folyószámláira kapja jövedelmét, napi kiadásait pedig hitelkártyáiról fizeti, mivel azokhoz kedvezmény jár.
Gondolt egyet barátunk és megbeszélte társával, hogy a hitelkártya nyújtotta lehetőségeket megosztják, azaz mindkét országban, külföldön és Magyarországon is igényel társkártyát társának. Az akciót, mármint az igénylést sikerült egy héten belül itt is és ott is lebonyolítani...
Első fejezet
A külföldi bank ezt a szolgáltatását a hitelkártya-szolgáltatás telefonközpontján keresztül ajánlotta. Barátunk tehát hátradőlt dolgozószobája foteljában, leolvasta kártyája hátoldaláról a telefonszámot és felhívta a központot. Némi gombnyomogatás után a banki munkatárs először megpróbálta beazonosítani. Mivel a rendszer működése éppen akadozott, nem a szokásos kettő, hanem öt adatot is be kellett mondania barátunknak. Ezzel együtt is harminc másodperc után lehetőséget kapott szándéka ismertetésére.
Elmondta a banki ügyintézőnek, mit is szeretne. Mivel az ügyintéző a képernyőjén az ügyfél minden adatát látta, azonnal meg tudta állapítani, hogy barátunk jogosult társkártya igénylésére. Megkérdezte, ki lesz a társkártya tulajdonosa, aki persze nem vett részt ebben a beszélgetésben. A társkártya-tulajdonos ugyanis nem felel majd a bankkal szemben műveleteiért, hanem a főkártya birtokosa az egyedüli, aki a bank felé felelősséggel tartozik. Neki persze minden adata ott van a bankban, miért is kellene bármi új dolgot elkérni tőle - éppen elég, ha a bank megtudja a társkártya tulajdonos alapadatait.
Megkérdezte tehát az ügyintéző a néven kívül a születési időt és a lakcímet, ami persze barátunkéval megegyező volt. Kellett ugyan még egy további adat, mivel az új kártya leendő tulajdonosa nem él három éve az adott címen, így meg kellett adni előző lakcímét is.
Érdekes módon a bank mindezt bemondás alapján elfogadta, nem kellett semmiféle dokumentumot bemutatni, elég volt az, hogy a banktisztviselő szóban elmondta, hogy ezen túl az eddigi, egyébként teljesen beazonosított ügyfelük lesz a felelős a társkártya-tulajdonos műveleteiért is. Igaz, a banktisztviselő kért egy határozott „igen, értem” választ is, ami a műveletsor aláírása, azaz befejezése volt. Mindez öt percig tartott.
Öt percig úgy, hogy barátunk dolgozószobája melegéből, telefonon intézte az ügyet, egy percet sem kellett közlekedésre szánnia. Ketten dolgoztak az ügyön, az ügyfél és a banktisztviselő, mindkettőjük életéből öt percet vett el a művelet, ami összességében tíz percet jelent.
A telefon letétele után barátunk kapott még egy sms-t is azzal, hogy ha a kártya és a PIN kódot tartalmazó boríték öt napon belül nem érkezne meg, akkor legyen szíves telefonálni.
Második fejezet
Miután a magyar bank tájékoztatása szerint társkártya igénylése kizárólag a bankfiókban lehetséges, barátunk és társa együtt elsétáltak a fiókba. Itt az illetékes munkatárs először beazonosította őket személyi igazolvány és lakcímkártya alapján. Majd egy öt oldalas „Társkártya igénylő lap”-ot nyomtatott, amit ki kellett tölteni. Bankügyekben jártas emberként barátunknak ez másodjára sikerült. A művelet alig pár percet vett igénybe. A lap beadásához szükség volt ugyanakkor mindkettőjük személyi igazolványára és lakcímkártyájára is. A tisztviselő a rend kedvéért (igaz, a GDPR szellemében a fényképet kitakarva) másolatot készített ezekről a dokumentumról. A bank ugyan már rendelkezett ezen dokumentumok fotójával, hiszen barátunk társával közös folyószámlát is vezet ott, de úgy látszik, egyszer nem elegendő.
Hogy pontosak legyünk tehát, ahhoz, hogy bárki folyószámlát vezessen, illetve arról rendelkezzék, a pénzmosási jogszabályok szerint kilétét be kell azonosítani, ez tehát már korábbról megvolt. Miért kellett még egy másolat ugyanazokról a dokumentumokról? Vajon minden banktermék értékesítéskor újra és újra ilyen módon is be kell az ügyfelet azonosítani? Nem felesleges ez? Persze ha az ügyintéző monitorján nem jelenik meg azonnal minden adat az ügyfélről, akkor talán érthető is.
De visszatérve a bankfiókba, barátunk társa mindeközben aláírta a pénzmosási nyilatkozatot is. Igaz, hogy ebben az esetben nem ő a bankkal szembeni felelős ügyfél, de hát rend a lelke mindennek. Természetesen egy ilyen nyilatkozatot már korábban aláírt, amikor a folyószámla ügyében beazonosításra került. Így már két ilyen nyilatkozat is van a bank birtokában, de ha még több dolgot szeretnének, lehet az több is… ugyanabból.
Közben a banktisztviselő szorgalmasan dolgozott, készítette elő a különféle aláírandókat. Így egy társkártya igényléséhez az igénylőlapon kívül összesen három dokumentumot kellett kinyomtatni, majd két-két példányban aláírni.
Született tehát két különféle nyilatkozat és egy harmadik dokumentum, szóval sok-sok papír, aminek az eredőjeként a boldog új társkártya tulajdonos mintegy két héten belül kézhez is veheti kártyáját.
Hogy mennyi idő is ment el eközben? 25 perc a bankfiókban a banki munkatársnak, barátunknak és társának, azaz három embernek. Összesen 75 perc, valamint a bankfiókba való eljutás és hazajutás ideje. Ha ezt fejenként fél órának vesszük, akkor és összesen két óra és tizenöt perc ment el erre az egy műveletre.
Emlékszünk az első fejezetbeli tíz percre...?
Tanulságok
Mit is jelent tehát a bankok digitalizációja?
Sokan erre azt válaszolnák, hogy legyen a banknak egy jól használható honlapja a hozzá tartozó netbank-szolgáltatással és legyen egy olyan mobilbank-szolgáltatása, amin az ügyfelek szinte minden műveletet el tudnak végezni, minden információhoz hozzájutnak. Ez így részben igaz is. De tovább fűzve a kérdést, honnan veheti akár a netbank, akár a mobilbank vagy épp a fióki munkatárs is az adatokat? Hiszen a banki munka is adathalmazok strukturált kezelése! Kérdezzék csak meg erről az öreg banki rókákat, mit szóltak akkor, mikor megtudták, hogy adatbázisukat meg kell tudni nyitniuk harmadik típusú szolgáltatók előtt (PSD2)...
A digitalizáció tehát azt jelenti, hogy a bankoknak olyan adatbázisokkal kell rendelkezniük, amik könnyen elérhetőek minden értékesítő rendszer (netbank, mobilbank, bankfiók) részére, amelyek segítségével az ügyfelek gyorsan tudják ügyeiket intézni és nem kell tíz perc helyett két órát eltölteni valamivel.
Kinek jó tehát a digitalizáció?
- elsősorban persze az ügyfélnek, hiszen nem kell utazgatva több órát eltöltenie egy szolgáltatás megrendelésével, jobb, gyorsabb szolgáltatást kap, hamarabb kaphat kölcsönt, gyorsabban fizethet, jobban átláthatja pénzügyeit;
- másodsorban a banki ügyintézőnek, akinek egyrészt nem kell a fenti példában szereplő apró ügyekkel foglalkoznia, hanem komolyabb hitelezési, esetleg tanácsadási ügyekkel foglalkozhat;
- harmadsorban is jó a banki ügyintézőnek, hiszen ha bármi konkrét ügyfél-kérdéssel kell foglalkozni, minden adatot azonnal, strukturáltan lát a képernyőjén, tehát a korszerű banki háttér-rendszer jelentősen megkönnyíti munkáját, hatékonyabbá teszi;
- nagyon jó a digitalizáció a banki vezetésnek is természetesen, hiszen gyorsabban, szinte teljesen naprakészen tudják átlátni az általuk vezetett bank ügyeit, azaz a bank sokkal hatékonyabban működhet;
- és nem utolsó sorban, ha a bankrendszer hatékonyabb, az jó az egész nemzetgazdaságnak, hiszen az egész gazdasági rendszer hatékonyabban működhet.
Végül egy kicsit elvonatkoztatva fenti fejezeteinktől, pont a digitalizáció egyik alap-feltételrendszerét valósítják meg a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok a folyamatban levő azonnali fizetési projekttel, hiszen a fizetések teljesen digitálissá tétele is a projekt része, ami lehetőséget ad arra, hogy a bankok korszerű szolgáltatásokat vezessenek be. Ez a rendszer segíti elő azt, hogy a bankok a számviteli rendszerüket is azonnalivá tegyék, ami igazándiból az alapja a gyors döntéshozatalnak.
A számítástechnikán kívül persze van egy komoly alapfeltétele a digitális átalakulásnak, ez pedig a humán átalakulás. Nem elég korszerű rendszereket létrehozni, működtetni is kell azokat és persze az ügyfeleknek is meg kell szokni az új rendszereket. A lehetőségek már láthatóak:
nem jobb például olvasással, vagy más szórakozással eltölteni a első és második fejezet közti mintegy két órányi időkülönbözetet?
Készítette: Czímer József
Az azonnali fizetési rendszer hazai bevezetéséről szóló sorozatunk eddig megjelent cikkei:
Torzíthatják a tartalmak terjesztését. 
Van még tartalék a magyar részvényekben
