Még az előző téves riasztást sem sikerült megemészteni, most itt az újabb: ezúttal Japán lakosságára ijesztettek rá egy észak-koreai rakétakilövésről szóló álhírrel. Ha hetente lesz ilyen baki, senki sem fogja elhinni, ha tényleg baj van.

Kim Dzsongun kezdte, Donald Trump folytatta - a két atomhatalom vezetője a nukleáris csapás elindításához használatos gombjukkal vág fel egymásnak, mintha csak a haveroknak pörgetnék a slusszkulcsot. A nukleáris elrettentésnek ez egy merőben új formája - de mi lenne, ha tényleg támadást akarna indítani az amerikai elnök? Kinek kell szólnia, és hány perc múlva emelkedne az égbe az első rakéta?

Alig 2 nap telt el az évből, máris bizton mondhatjuk, hogy az egész idei év egyik legerősebb tweetjét kapta a nyakába az amerikai elnöktől Kim Dzsongun.

Esélyt sem ad a dél-koreai vezetés Kim Dzsong Unnak, hogy meggondolja magát: miután az észak-koreai diktátor békéltető tárgyalásra tett javaslatot, a déli szomszéd rögtön időpontot fűzött a felajánláshoz. A két fél pontosan egy hét múlva ül össze rendezni a sorait, kérdés az, hogy 2018 végül a koreai kiegyezés éve lesz-e. Egy biztos: láthatóan mindkét fél nyitott valami hasonlóra.

A politika természete alapján most a Fehér Ház mindent megtesz azért, hogy elterelje a figyelmet Trump megrendüléséről. Washington erősen eltúlozza Phenjan nukleáris képességeit. Peking ellenzi az észak-koreai rezsim összeomlasztását, mert tart attól, hogy az USA egy Amerika-barát rezsimet állítana föl Kína határán.

Most már Amerikáig ér a diktátor keze?

Egy éven belül bejelenthetik, hogy végeztek az atomprogrammal.

Észak-Korea kizárta, hogy tárgyalna a nukleáris fegyverek leszereléséről, mivel ellenségei hadgyakorlatokat folytatnak közvetlen közelében, de amúgy is a nukleáris fegyverek képezik az elrettentő erőt egy amerikai támadás ellen. Ez persze nem újdonság, de valamiért mégis reménykednek egyes szereplők, hogy lehet tárgyalni a kérdésről.

Amerikai sajtóhírek szerint Donald Trump növelné az USA nukleáris fegyverzetét.

Nyugalmazott amerikai tábornokok próbálják felvázolni, hogy nézne ki egy tényleges háború Észak-Korea és ellenségei, mindenekelőtt Amerika között. Van mire alapozni, hisz közel 70 éve már zajlott a harc, csak azóta tűzszünet van. Egyúttal az esélyét is latolgatják, hogy lesz-e háború, és ha igen, hagyományos vagy nukleáris lesz-e.

Matura Tamás külpolitikai szakértő szerint egyre aggasztóbb az Egyesült Államok és Észak-Korea közti "szájkarate", amely új szintre lépett a héten.

Ha az Egyesült Államok keresztülviszi az ENSZ BT-n a szankciók szigorítását, akkor Észak-Korea kemény megtorlással válaszol - ígéri Kim Dzsongun. A hidrogénbombával kísérletező diktatúrát gazdasági intézkedésekkel akarják sarokba szorítani, amely cserébe újabb támadással fenyeget.

A koreai válság addig a szintig fokozódott, amíg Kína is alaposan belekerült, pedig szeretett volna lehetőség szerint távol maradni tőle. Megoldás ugyanakkor nem látszik, már csak az segíthetne, ha a nagyhatalmak, de legalább Kína és Amerika meg tudnának állapodni egymással, erre azonban egyelőre nem sok remény van.

Az észak-koreai diktátor elhalasztotta a döntést, hogy kilője-e Guamra a tervezett négy rakétát, miután ezt eredetileg augusztus közepére ígérte, és most itt az időpont. Most megvárja, mit lép amerikai ősellensége, Dél-Korea pedig aktivizálja magát, és megpróbál hatékonyabban közbenjárni a háború elkerülése érdekében.

Nemrég Hawaii jelentette be, hogy polgári védelmi gyakorlatba kezd, de azóta az észak-korai diktátor már Guamot fenyegeti rakétáival, így most ott jött el a felkészülés ideje. Mindenesetre kiadták az instrukciókat, noha bíznak benne, hogy ha jön is ellenséges rakéta, leszedik időben. Nézzük, mi a teendő, ha gombafelhőt látunk.

Konkrét tervek láttak napvilágot, hogy melyik fél mit tenne, ha eljön a döntő pillanat. Amerika megelőző csapást tervez, Észak-Korea pedig az attól elriasztó csapást. Nehéz helyzet, és még egy, az utolsó pillanatban kötött egyezmény sem érne többet, mint annak idején a Müncheni paktum Hitlerrel, a felek tovább rettegnének egymástól.

Azt hihetnénk, ha valamitől, akkor az atomháború rémétől pánik tör ki a tőkepiacokon - hogy lehet, hogy ez mégsem következett be?

Ugyan eddig reménykedett Amerika, hogy sokáig nem lő messzire Kim Dzsong Un, de most már láthatja mindenki, hogy mégis, és lassan képes lesz egy új Pearl Harbor-i támadásra, csak most atomrakétával. Az Amerikához tartozó szigetcsoport nem vár ölbe tett kézzel, indul a polgári védelmi oktatás.

122 ország készül arra, hogy betiltsák az atomfegyvereket - pont azok, akiknek nincs is nukleáris robbanófejük, és szövetségeseik sem adnának kölcsön nekik adott esetben. Jelenlegi ismereteink szerint 9 ország alkotja az atomhatalmak elitklubját, a két hidegháborús hatalom birtokolja az arzenál bő 90 százalékát.

Az új dél-koreai elnök, Mun Dzsein közölte, hogy megnőtt a konfliktus valószínűsége a másik Koreával miután az tovább erőlteti nukleáris és rakétaprogramját. Pár órával korábban még azt mondta, tárgyalni akar az északiakkal. Most egyszerre akar tárgyalni és szankciózni, kérdés, mire jut vele. A legnagyobb veszélynek háború esetén mégiscsak saját országa van kitéve.

Egy magas rangú észak-koreai diplomata szerint megfelelő körülmények között országa tárgyalna Amerikával is, sőt akár népének kapitalista felével is.

Míg az ENSZ BT arról kezdett tárgyalni, hogyan vehetné rá Észak-Koreát nukleáris és rakétaprogramjának feladására, az újabb rakétát lőtt ki, igaz, az 77 km-es magasságban szétesett. Az amerikai külügyminiszter szerint Szöult és Tokiót rövidesen atombombával támadhatja a kommunista rezsim, és a mai események fényében úgy tűnik, tényleg megtenné.

A brit konzervatív védelmi miniszterrel elszállt a ló, de gyorsan megkapta a kijózanító pofont. Moszkva ingerültségének oka, hogy alig egy hete érkezett meg 850 brit katona Észtországba, míg további 150 az amerikai csapatokkal együtt szolgál Lengyelországban. Az utóbbi egy-két évben világszerte a politika egyre gyakrabban él a nyílt nukleáris fenyegetéssel.

Trump üzent az ellenségnek, hogy ha az nem támad közvetlenül és nem kísérletezik interkontinentális rakétákkal, megússza az amerikai csapást. Egyelőre a kemény szankciók és Kína segítsége marad, Kína úgyis sokat tehet még a CIA egy volt Kína szakértője szerint. Azt mindenesetre Észak-Korea szándéka ellenére elérte, hogy Kína és Amerika jóban lettek.

Folytatódik a fenyegetőzés az észak-koreai kormánypárt újságjában: ezúttal azt írják, ha a Koreai-félsziget közelébe ér a hadihajó, kilövik és elsüllyesztik. Ez nem más, mint egy második Pearl Harbor, és a folytatás is ugyanaz lenne, mint akkor, esetleg ismét atomfegyver bevetésével. Mi van, ha nem csak blöfföl a diktátor-unoka?

Az amerikai alelnök szerint van még esély arra, hogy békés úton elérhető a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítése, Kína közreműködésével. Kína az egyetlen, aki korábban jó viszonyt tartott fenn Észak-Koreával, így feltehetően most is tud tárgyalni vele, és neki sem hiányzik egy háború a szomszédban.

Az utóbbi időkben felizzott az Észak-Korea körüli feszültség, miután a kommunista diktatúra rakétát és atombombát próbál építeni, hogy Kaliforniára is lecsaphasson, Trump elnök pedig ezt igyekszik megelőzni, mindenáron. Akár egy helyi háború árán is, ha nincs más lehetőség, és amíg nincs veszélyben Japán vagy akár Amerika.

Kína előírta a kereskedelmi cégeknek, hogy nem vehetik át az észak-koreai szénszállítmányokat, így az azokat szállító hajók tömegesen térnek haza, rakományukkal telten. Úgy tűnik, Amerika maga mellé állította Kínát, akinek amúgy is egyre kellemetlenebb a nukleáris fegyverekkel és rakétákkal fenyegetőző szomszéd.

A 2008-as pénzügyi válság kitörése után a világban olyan szintű politikai feszültség halmozódott fel, hogy nukleáris elrettentés nélkül a nagyhatalmak már bizonyosan egymás torkának estek volna. De meddig tart ki ez a védőgát, amikor tudható, hogy a katonai stratégák behatóan vizsgálják a kormányzati és parancsnoki pontokat elsöprő nukleáris első csapás előnyeit? Érdemes ezt körüljárni, hat évvel a fukushimai nukleáris baleset után.

Észak-Korea ismét rakétakísérletet végzett. Ez mostanában előfordul, de most nagyon célzott volt a lövés. Japán irányába történt, a Japán-tengerre, épp mikor a japán miniszterelnök az amerikai elnöknél vendégeskedik, hogy fenntartsa a két ország közti sok évtizedes szövetségesi viszonyt.

Észak-Korea látszólag teljesen önjáró, azaz fütyül a szomszédaira, a nagyhatalmakra, a nemzetközi közösségre. Valójában azért úgy tűnik, hogy nagy északi szomszédjára, Kínára azért odafigyel, sőt megpróbálja azt összeugrasztani Észak-Koreával, és közben csendesen kifejleszti tökéletes, Amerikát elérő atomfegyverét.

Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter, jelenlegi elnökjelölt igen kockázatosnak ítélte Donald Trump várható külpolitikáját, nem alaptalanul.

Német lapinformációk szerint egy korábban atomreaktorokat is működtető kutatóintézetről gyűjtött információkat Salah Abdeslam, a tavalyi párizsi terrortámadások letartóztatott gyanusítottja.